2.   VÉDETT TERÜLETEK

A VKI kiemelt figyelmet fordít a felszíni és felszín alatti vizek mellett a védett területekre is. A VKI 4. mellékletét is figyelembe véve védettnek számít minden olyan terület, illetve felszín alatti tér, melyet a felszíni és/vagy a felszín alatti vizek védelme érdekében, vagy közvetlenül a víztől függő élőhelyek és fajok megőrzése céljából valamely hazai, vagy uniós jogszabály erre kijelöl. Ezek közé tartoznak: az ivóvízkivételek védőidomai, illetve védőterületei, a tápanyag- és nitrát-érzékeny területek, a természetes fürdőhelyek, a természeti értékei miatt védett területek és víztől függő Natura 2000 területek, és a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek.

2.1. Ivóvízkivételek védőterületei

Az ivóvízbázis védelem célja az emberi tevékenységből származó szennyezések és fenntartható vízkészlet-gazdálkodással a készletcsökkenések megelőzése, a természetes (jó) vízminőség megőrzése az ivóvíz termelés céljára kiépített vízművek környezetében és a jövőbeni emberi fogyasztásra szánt vízbázisok területén. A hazai joggyakorlat a közcélú vízbázisok esetén megfelelő. A jelenleg hatályos ivóvíz irányelvet 2023-tól teljesen új váltja fel, amely részletesebb új követelményeket határoz meg a minőségi előírásokra és az ivóvízkivételi pontok vízgyűjtő területeire is. A VKI szerint a napi 10 m³ ivóvizet szolgáltató, vagy 50 fő ivóvízellátását biztosító (jelenleg működő, vagy erre a távlati céllal kijelölt) vízkivétel környezetét (az érintett víztestet vagy annak a tagállam által kijelölt részét) védelemben kell részesíteni.

2‑1. térkép: Ivóvízkivételek védőterületei

A felszíni vízkivételi művek természetes vagy mesterségesen felduzzasztott tavakból, felszíni vízfolyásokból nyerik vizüket, így alapvetően a legsérülékenyebbek. A nyilvántartott felszín alatti vízbázisoknak is sérülékeny a fele (771 db, további 316 db sérülékenysége bizonytalan és/vagy nem ismert). Az üzemeltetőnek a vízellátórendszer főbb elemein (beleértve a víznyerő helyet, vízbázis védelmet) végigvezetve kell a szükséges adatokat, a lehetséges veszélyeket, a kockázatértékelés módját, a beavatkozási lehetőségeket, és az ellenőrző rendszert a vízbiztonsági tervben rögzíteni. A vízbázisvédelmi és a vízbiztonsági rendeletek közösen biztosítják a fenntartható egészséges vízellátást. A vízbiztonsági tervek határozati jóváhagyását a kormányhivatalok végzik. 2021. júliusig 1695 ivóvízbiztonsági terv közegészségügyi szempontú vizsgálata történt meg.

2.2. Felszíni ivóvízbázisok

Az ivóvízkivételre használt, vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni vizek közül 17 közvetlenül vízfolyásból, ivóvízellátás céljára létesített völgyzárógátas tározóból, vagy a Balatonból történik. 2 helyen talajvízdúsítást alkalmaznak a felszíni vízfolyásból, 2 vízbázis tartalék, egy pedig nem üzemel.

A felszíni vízre telepített vízkivétel védelme érdekében belső és külső, valamint hidrológiai védőövezetet kell kijelölni. A parti szűrésű vízbázisokat a hagyományokat követve felszín alatti vízbázisok között mutatjuk be, annak ellenére, hogy a kitermelt vízkészlet több mint 50%-a (rendszerint 90%-ot meghaladó része) a felszíni vízből származik. A parti szűrésű vízbázisoknál a felszíni víz és meder, a háttér, valamint a felszínen érintett terület védelme is szükséges, csak így lehet biztosítani hosszú távon a megfelelő vízminőséget és mennyiséget.

2.3. Felszín alatti ivóvízbázisok

Magyarországon az ivóvíz célú vízkivételek közel 95%-a származik felszín alatti vízbázisból. Vízbázisnak együttesen a termelő objektumot, és azt a felszín alatti térrészt nevezzük, ahonnan a termelőkút az utánpótlását kapja. A jelenlegi nyilvántartáshoz 1955 közcélú, több mint 50 fő vízellátását biztosító felszín alatti ivóvízbázis tartozik, valamint 66 távlati ivóvízbázis. A működés és a biztonságban tartás szempontjából fontos megkülönböztetni az üzemelő és távlati vízbázisokat. A vízadó szerint négyféle vízbázist különböztet meg a jogszabály.

S  Karsztvízbázis: 157 darab üzemelő karsztvízbázist tartunk nyilván, ami a védett vízkészlet 9%-át adja.

S  Parti szűrésű vízbázis: 94 darab parti szűrésű vízbázis található, ebből 41 darab távlati. Az összes védett vízkészlet 27%-át az üzemelő parti szűrésű vízbázis, míg 26%-át a távlati parti szűrésű vízbázis adja.

S  Rétegvízbázis: 1534 darab üzemelő rétegvízbázis adja az összes védett vízkészlet 20%-át, míg a 14 darab távlati rétegvízbázis a védett vízkészlet 3,5%-a.

S  Talajvízbázis: a talajvíztükör nincs mélyebben, mint 30-50 m. A nyilvántartásban 230 darab talajvízbázis található, 19 darab távlati vízbázis. Az üzemelő talajvízbázis az összes védett vízkészlet 5%-a, míg a távlati a 9%-a.

2‑1. ábra          A vízbázisok megoszlása a védendő vízkészlet szerint

Az üzemelő vízbázisok összes védendő vízkészlete mintegy 3 millió m³/nap. A védendő vízkészlet mennyisége az esetek többségében jóval meghaladja a ténylegesen kitermelt mennyiséget. A távlati vízbázisok jó vízadó adottságokkal rendelkező területek. Az állam potenciális, kiaknázható vízkészletként kezeli vízkészletüket. A távlati vízbázisok összes nyilvántartott védendő vízkészlete 1 720 780 m³/nap.

Az ivóvízbázisok védőterületeinek kijelölése és nyilvántartása

Az 1995. évi LVII. törvény alapján a vízbázisvédelemmel összefüggő egyes feladatok elvégzéséért az ivóvízellátó létesítmények tulajdonosai, azaz regionális vízmű esetében a magyar állam, míg önkormányzati vagy azok társulásából létrejött vízmű esetében az önkormányzatok felelősök. A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény szerint a víziközmű-szolgáltatás díjának megállapításakor – a biztonságos üzemeltetés érdekében – a vízbázis-védelem indokolt költségeit figyelembe kell venni. A vízbázisok védőterületeit a 2-1. térképmelléklet mutatja be.

A közcélú felszín alatti ivóvízbázisok esetében a védőterületeket és védőidomokat hatósági határozattal kötelező kijelölni. A sérülékeny vízbázisok esetében belső, külső és hidrogeológiai védőövezetekből áll össze a védőterület. A belső védőterületeknek, hogy a termelőkutak körüli szigorú védelem mindig biztosítható legyen, állami, illetve önkormányzati tulajdonba kell kerülniük. A védőterület meghatározása a távlati vízbázisok esetében teljesen, a jelentős üzemelő, sérülékeny vízbázisoké csaknem teljes mértékben megtörtént. A védőidomok és védőterületek kijelölési folyamata a hatósági határozat kiadásával és ennek következményeként a belső és külső védőterületek földhivatali telekkönyvi bejegyzésével ér véget. Azokon a jó állapotú vízbázisokon, ahol gazdasági és társadalmi okok miatt a jogszabály által előírt korlátozások végrehajtása nem reális célkitűzés, a hatályos szabályozásnak megfelelően a vízbázist részlegesen biztonságban lévő vízbázissá lehet nyilvánítani.

2.4. Tápanyag- és nitrátérzékeny területek

A tápanyag- és nitrátérzékenység szempontjából kitüntetett területeket a 240/2000. (XII. 23.)^[1], illetve a 27/2006. (II. 7.)^[2] Korm. rendeletek határozzák meg. A VKI IV. mellékletének 1. pont (iv) alpontja a települési szennyvíz kezeléséről szóló, 1991. május 21-i 91/271/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: szennyvíz irányelv) és a nitrát irányelv szerint kijelölt területeket sorolja ide. A két rendeletnek ugyanaz a célja, hogy megakadályozza a felszíni vizek eutrofizációját és a felszín alatti vizek minőségének leromlását, csak a szennyezőanyag forrása különböző: települési, illetve mezőgazdasági. A kijelölt nitrátérzékeny és tápanyagérzékeny területeket a 2-2. térképmelléklet mutatja be.

2‑2. térkép: Tápanyag- és nitrátérzékeny területek

Nagy tavaink (Balaton, Velencei-tó és Fertő-tó) a szennyvízből származó növényi tápanyagterhelésre érzékenyek, emiatt ezek vízgyűjtőterületei védettségre szoruló tápanyagérzékeny területek, de egyúttal nitrátérzékenyek is. A Duna vízgyűjtő és a Fekete-tenger eutrofizálódással szembeni védelme miatt az ICPDR ajánlása, hogy a Duna-medence teljes területét jelöljék ki a tagállamok, de Magyarországnak (más tagországokhoz hasonlóan) lehetősége volt arra, hogy az ország teljes területének kijelölése helyett a szennyvíz irányelv alá tartozó összes településen, a csatornahálózaton összegyűjtött szennyvíz tápanyag tartalmának 75%-os csökkentésével teljesítse a Fekete-tenger védelmét szolgáló kívánalmat. A Korm. rendelet értelmében további érzékeny felszíni víznek kell kijelölni: a természetes felszíni víztestek közül azokat, amelyek eutrofizálódtak vagy védelem nélkül a közeljövőben eutróffá válhatnak; ivóvízkészletre szánt felszíni víztesteket; olyan víztesteket, amelyek vízgyűjtőterületén más jogszabályokban foglalt vízvédelmi követelmények teljesítéséhez szükséges a víztestekbe bevezetett szennyvizek foszfor- és nitrogéntartalmának fokozottabb csökkentése.

A nitrátérzékenynek minősülő területeket a 27/2006. (II. 7.) Korm. rendelet határozza meg, amelynek célja a vizek védelme a mezőgazdasági eredetű nitrát-szennyezéssel szemben, és a vizek meglévő nitrát-szennyezettségének további csökkentése. A nitrát irányelv alapján 2020-ban készült el Magyarország 2016-2019-es időszakról szóló Nitrát Országjelentése. 2013-ban – dominánsan a felszíni vizek állapotértékelésének eredményei alapján – a nitrátérzékeny területek kijelölésének felülvizsgálatát követően Magyarország területének közel 70%-a nitrátérzékeny lett (~65 ezer km²). A nitrátérzékeny területek kijelölésében a jelenlegi felülvizsgálat során nem történt lényegi változás. Ezeken a területeken 2014. szeptember 1-jétől az 59/2008. (IV. 29.) FVM rendelet^[3] szerinti Helyes Mezőgazdasági Gyakorlat (a továbbiakban: HMGY) előírásait kell alkalmazni. A nitrátérzékeny területek és a vízminőségi célokat szolgáló területsáv, az úgynevezett „vízvédelmi sáv” a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszerben (MePAR^[4]) tematikus fedvényeként jelennek meg. A vízvédelmi sáv kijelölése és a HMKÁ előírások bevezetése döntő fontosságú első lépések voltak a parti sáv ökológiai célú helyreállítására érdekében. Országosan 79 776 hektár a kijelölt vízvédelmi sáv területe, amelyből vízfolyásra esik 10 102 hektár, kisvízfolyásokra esik 51 836 hektár, állóvizekre pedig 17 838 hektár esik. A jövőben az erózió érzékeny területek kijelölésére és az erózió megakadályozására kell a jelenleginél sokkal nagyobb figyelmet fordítani.

2.5. Természetes fürdőhelyek

A természetes fürdővizekkel és fürdőhelyekkel kapcsolatos előírásokat a 78/2008. (IV. 3.) Korm. rendelet^[5] határozza meg, amely a 2006/7/EK irányelv^[6] hazai átültetése. A rendelet szabályozza a fürdőhely kijelölésének eljárási rendjét, a vízminőség ellenőrzésének szabályait, a minősítés és a védőterület kijelölésének módját. Az Európai Unió tagállamai, így Magyarország is évente kötelezően jelentésben számol be a fürdőhelyek vízminőségéről. A természetes fürdővíz és fürdőhely felügyeletet a népegészségügyi feladatkörében eljáró fővárosi és megyei kormányhivatalok látják el. A VKI értelmében védettség csak a jogszabály szerint kijelölt és nyilvántartott fürdővizekre érvényesíthető.

A Korm. rendelet hatálya a természetes fürdővizekre terjed ki és nem vonatkozik medencés közfürdőre, a gyógyfürdőre, valamint olyan mesterségesen létesített vízterekre, amelyek nincsenek összeköttetésben sem felszíni, sem felszín alatti vizekkel.

2‑3. térkép: Természetes fürdőhelyek és fürdővizek

A fürdőhelyek kijelölése a fürdési szezont megelőzően évente történik. Ha a fürdőzésnek a rendelet szerint szükséges közegészségügyi követelményei hiányoznak, a kormányhivatal elrendeli a fürdőzés tartós tilalmát, amely egy teljes fürdési idény időtartamára érvényes.

A fürdőhely védőterülete a fürdőhely területét övező, a víz minőségének megóvása érdekében meghatározott szárazföldi terület és vízfelszín, ennek jelzése a fürdőhely üzemeltetőjének a feladata. A fürdővizek kijelölése a fürdési szezont megelőzően történik, a kijelölt fürdőhelyek száma évente változik az aktuális igények és a közegészségügyi követelmények teljesítésétől függően. A fürdőhely védőterülete a fürdőhely területét övező, a víz minőségének megóvása érdekében meghatározott szárazföldi terület és vízfelszín, ennek jelzése a fürdőhely üzemeltetőjének a feladata. A fürdőhely kijelölésekor figyelembe kell venni a szennyvízbevezetésre előírt minimális távolságot, illetve értelemszerűen új szennyvízbevezetésnél a már kijelölt fürdőhellyel számolni kell. A védőtávolságokat a már meglévő fürdőhelyek esetében is ellenőrizni kell, új strandok és/vagy új szennyvízbevezetés létesítésekor a tervekben elő kell írni ennek betartását.

2019-ben Magyarországon összesen 257 fürdőhelyet jelöltek ki^[7], melyek közül 220 állóvizek mentén, 37 pedig folyóvizek mentén található. A 2019-ben Magyarországon kijelölt strand túlnyomó többsége állóvizeink és nagy tavaink vízpartján található. A Balatonon 137, a Velencei-tavon 13, a Dunán Szob–Budapest között 9, a Tisza-tavon 6, a Tiszán Kiskörétől a Hármas-Körösig pedig 4 strand. A többi fürdőhelyet holtágakon és kavicsbányatavakon alakították ki. A folyóvízi strandok között 15 van a Tiszán, 5 a Körösökön, további 10 a Dunán és mellékágain, 1 pedig a Dráván (2-3. térképmelléklet).

2.6. Természeti értékek miatt védett területek

A VKI szerint a vizek jó állapotának/potenciáljának elérése és fenntartása a természetvédelmi célok egyidejű teljesítésével lehetséges. A védett természeti területek vízi, a felszíni és felszín alatti víztől függő védett fajai, élőhelyei és ökoszisztémái hozzájárulnak a természetes vízkörforgás, a biodiverzitás és az ökológiai állapot fenntartásához, az ökoszisztéma szolgáltatások biztosításához, segítve a vizek kedvező ökológiai, mennyiségi és minőségi állapotának elérését.

2‑4. térkép: Védett természeti területek

Ebben kiemelt szerepet játszanak a VKI IV. melléklete alapján az EU szabályozással összhangban a VGT szempontjából kiemelt területek:

S   az EU szabályozással összhangban kijelölt „Natura 2000” területek [különleges madárvédelmi terület (56 db), különleges és kiemelt jelentőségű természet-megőrzési terület (479 db)] A VGT tervezése során és az intézkedések megállapításánál a „Natura 2000” területek figyelembevétele kötelező;

S   a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény^[8] alapján meghatározott országos védettségű természeti területek: nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek; a törvény erejénél fogva védett (ex lege) természeti területek (melyek egyben természetvédelmi területnek minősülnek), ezek az ex lege lápok [1193 db] és az ex lege szikes tavak [396 db], továbbá ex lege védett minden forrás, víznyelő vagy barlang. Fontos megemlíteni, hogy az országos védettségű területeken további jelentős kiterjedésű és számú láp, szikes tó, forrás, víznyelő található, de ezek védelme azokon a területen integráltan valósul meg a többi védett értékkel közösen.

S   a nemzetközi vonatkozású „vizes” védett területek, mint a Ramsari Egyezmény^[9] keretében kijelölt nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek^[10], az UNESCO MAB programjában szereplő bioszféra-rezervátumok, valamint a táj- és természetvédelmi szempontból kiemelt jelentőségű világörökségi területek^[11]

S   az ország ~36%-át lefedő országos ökológia hálózat övezetei^[12].

Az országos védelem alatt álló és a más jogszabályok által védett természeti területeket a 2-4. és 2-5. térképmelléklet mutatja.

2‑5. térkép: Natura 2000 és egyéb védett területek

A vízfolyások mintegy 90%-a, a tavak 70%-a érintett védett területtel. A vízfolyások mintegy 6900 km-en folynak keresztül védett természeti területen, az állóvíz víztestek területéből védett természet területre 1047 km² esik. Ezen túlmenően jelentős számú olyan „vizes” védett területet kell figyelembe venni, melyek nem közvetlenül érintettek, hanem közvetett módon a vízgyűjtőn, a vízfolyás víztest mellékvízfolyásain, illetve kisebb, nem állóvizeken helyezkednek el. A természeti értékek miatt védett területek a sekély felszín alatti víztestek szinte mindegyikét (112 víztest) érintik, valamint három termálkarszt víztest forrása táplál védett természeti területet.

2.7. A halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek

A halak életfeltételeinek biztosítása érdekében kijelölt, védelemre vagy javításra szoruló felszíni vizek azok a külön jogszabályban meghatározott vízfolyások és állóvizek, amelyek fenntartható módon képesek biztosítani, illetve a vízszennyezettség csökkentése vagy megszüntetése esetén képesek lennének biztosítani a vízre jellemző őshonos halfajok természetes biológiai sokféleségét. A védettséget az ivóvízkivételre használt, vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni víz, valamint a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek szennyezettségi határértékeiről és azok ellenőrzéséről szóló 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelet mondja ki, amely megfelel a halak életének megóvása érdekében védelmet vagy javítást igénylő édesvizek minőségéről szóló 2006/44/EK Irányelvnek, melyet időközben hatályon kívül helyeztek. A rendelet hatálya nem terjed ki a halastavi és az intenzív haltermelés céljait szolgáló természetes vagy mesterséges tavak vizére.

A rendelet hét vízfolyást (illetve azok szakaszát) jelölt ki és három típusba sorolta (pisztrángos, márnás, dévéres), melyekben előforduló fajok életfeltételeinek biztosításához a rendelet vízszennyezettségi határértékeket írt elő.

A kijelölés felülvizsgálata javasolt az azóta elvégzett VKI hal, illetve más (pl. természetvédelmi célú) monitoring vizsgálatok és felmérések alapján.

Magyarországon nincsenek a VKI IV. melléklet 1 (ii) pontjában előírt, a gazdaságilag jelentős vízi fajok védelmére kijelölt területek, mivel hazánkban a természetes vizeken a honos halfajokra vonatkoztatva a halgazdálkodás nem jelentős gazdasági ágazat. Emellett vannak olyan térségek, ahol lokálisan fontos gazdasági tevékenységet jelent a halgazdálkodás valamelyik típusa, mint például a halastavak vagy a horgászat, amely rekreációs tevékenységként az emberek életminőségére is pozitívan hat.

---