A felszíni vizek állapotának jellemzése a VKI és az Európai
Bizottság Közös Végrehajtási Stratégia keretében kidolgozott útmutatóiban
előírt, részben közösségi, részben nemzeti szinten rögzített módszereket
követi, ezek figyelembevételével készültek el a hazai típus- és
terhelés-specifikus minősítési rendszerek.
Az ökológiai állapot meghatározása 5 osztályos skálán
(kiváló, jó, mérsékelt, gyenge, rossz), a víztípusra jellemző referencia
állapothoz viszonyítva történik. A referencia-állapotot a terhelés hiánya vagy csak
igen csekély mértékű zavarás jellemzi, az emberi terhelések megengedettek addig
a pontig, amíg azok csak nagyon csekély ökológiai hatásokkal járnak az
általános fizikai-kémiai, hidromorfológiai és biológiai minőségi elemekre
nézve. A felszíni víztest típusok referencia jellemzőit és az állapotértékelési
osztályok határértékeit a 2. függelék mutatja be.
Az ökológiai állapotértékelés végeredményét a biológiai
minősítés határozza meg. A biológiai minősítésen alapuló kiváló ökológiai
állapotú egy víztest ugyanis csak abban az esetben lehet, ha a hidromorfológiai
és a fizikai-kémiai osztályozás szerint is kiváló és az egyéb specifikus
szennyezők eredménye is jó. Jó ökológiai állapotú akkor lehet, ha a
fizikai-kémiai és az egyéb specifikus szennyezők osztályozása is jó. Annak
érdekében, hogy a biológiai monitoring eredmények egymással összehasonlíthatóak
legyenek, az ökológiai osztályba soroláskor az eredményeket ökológiai minőségi
arányok (EQR-k) formájában kell megadni.
A hidromorfológiai minősítés eredményének figyelembevételét
a kiváló-jó határon írja elő a VKI és a vonatkozó útmutató. Abban az esetben, ha
a biológiai minősítés kiváló, de a hidromorfológia rosszabb eredményt mutat,
csak jó lehet az állapot.
A fizikai-kémiai minősítés eredményét a kiváló-jó és
jó-mérsékelt ökológiai állapot határán kell figyelembe venni a vonatkozó
útmutató szerint: ha a fizikai-kémiai állapot rosszabb értéket mutat, mint a
biológiai minősítés eredménye, akkor az előbbi eredménye határozza meg az
ökológiai állapotot.
A VKI VIII. mellékletének szennyezőanyagaira, az ún. specifikus,
nem elsőbbségi szennyezőanyagokra (továbbiakban: vízgyűjtő specifikus
szennyezők) vonatkozó szabályozás szerint a kiváló-jó állapot határát a természetes
háttér határozza meg, míg a legalább jó állapothoz a mért koncentrációk nem
haladhatják meg az ún. „környezetminőségi” határértéket. Az állapotértékelési
folyamatban a vízgyűjtő specifikus szennyezők az ökológiai állapotot
befolyásolják, és azt legrosszabb esetben a mérsékelt állapotig ronthatják le.
A VGT3-ban vizsgált vízgyűjtő
specifikus szennyezők az alábbiak voltak.
Általános mindenhol előforduló szennyezők – fémek:
1.
Arzén és vegyületei
2.
Cink és vegyületei
3.
Króm és vegyületei
4.
Réz és vegyületei
Biocidek – növényvédő szerek:
1.
2,4-diklór-fenoxi-ecetsav(2,4-D)
2.
Acetoklór
3.
Dimeténamid
4.
Floraszulam
5.
Imidakloprid
6.
MCPA (2-metil-4-klór-fenoxi-ecetsav)
7.
Metazaklór
8.
Metolaklór/S-metolaklór
9.
Metribuzin
10.
Nikoszulfuron
11.
Proszulfuron
12.
Terbutilazin
13.
Tiakloprid
A kémiai állapot meghatározása során a víztestek ún. kémiai
állapot minősítése egy EU szinten rögzített veszélyes anyag lista (ún.
„elsőbbségi lista”) alapján kétosztályos skálán történik (a víztest akkor jó
állapotú, ha valamennyi anyag esetén megfelel az ugyancsak EU szinten rögzített
határértékeknek és nem jó, ha ez akár csak egyetlen anyagra is nem teljesül).
A vízgyűjtő specifikus szennyezők megfelelési vizsgálata és
a kémiai minősítés is a Környezetminőségi határértékeken (Environmental Quality
Standards, továbbiakban: EQS) alapszik. A kémiai állapotértékelés alapját
képező környezetminőségi határértékeket az EQS irányelv határozza meg. A
fémekre víztest-specifikus korrekciókra van lehetőség, amellyel hazánk is élt,
figyelembe véve a természetes geokémiai háttérkoncentrációt és a biológiai
hozzáférhetőséget.
A megbízhatóság számítása a Nemzetközi Duna-védelmi
Bizottság (ICPDR) kritérium-rendszere alapján lett kidolgozva, egységes
szempontrendszer szerint a biológiai minősítési elemekre és a többi, biológiát
támogató minősítési elem megbízhatóságának figyelembevételével. A biológiai és
fizikai-kémiai minősítés egyaránt három megbízhatósági kategóriába sorolható (1-magas,
2-közepes, 3-alacsony). Magas megbízhatóság csak interkalibrált módszer esetén
volt megadható.
A mesterséges és az erősen módosított állapotú víztestek
esetén a minősítés kiindulási alapja a maximális ökológiai potenciál, amely egy
hasonló természetes állapotú víztest referencia-állapotából a víztest
funkciójának megtartása mellett tett engedményként, vagy a maximálisan
végrehajtható intézkedések eredményeként vezethető le. A jó ökológiai potenciál
ezzel szemben az a reálisan elérhető környezeti célkitűzés, amit az ökológiailag
hatékony intézkedések végrehajtásával lehet elérni.
Vízfolyás víztestek ökológiai és kémiai állapota
Vízfolyás víztestek ökológiai állapota
Mind a 886 db vízfolyás víztestre készült ökológiai
állapotértékelés. A vízfolyások ökológiai állapotát (erősen módosított és
mesterséges víztestek esetén potenciálját) és az egyes minőségi elemek szerinti
minősítések eredményeit 6-1–6-5 térképmellékletek
mutatják be. Az osztályba sorolás arányait a minősítés részét képező
elemcsoportonként a 6-1. táblázat foglalja össze és 6-1. ábra mutatja be, a
víztestenkénti minősítés a 6. függelékben található.
6‑1. térkép: Felszíni víztestek ökológiai minősítése
6‑1. táblázat: Vízfolyások
ökológiai állapotának eredményei minőségi elemenként és összesítve, a víztestek
darabszáma szerint
|
Állapot/potenciál osztály
|
Biológiai osztályozás
|
Hidromorfológiai osztályozás
|
Fizikai-kémiai osztályozás
|
Specifikus szennyezők (fémek és peszticidek)
|
Specifikus szennyezők PBT nélkül
|
Ökológiai minősítés PBT nélkül
|
Ökológiai minősítés PBT -vel
|
|
db
|
%
|
db
|
%
|
db
|
%
|
db
|
%
|
db
|
%
|
db
|
%
|
db
|
%
|
|
Kiváló
|
41
|
4,6
|
86
|
9,7
|
63
|
7,1
|
0
|
0
|
0
|
0
|
0
|
0
|
0
|
0
|
|
Jó
|
204
|
23,0
|
551
|
62,2
|
399
|
45,0
|
581
|
65,6
|
741
|
83,6
|
120
|
13,5
|
98
|
11,0
|
|
Mérsékelt
|
417
|
47,1
|
236
|
26,6
|
291
|
32,8
|
304
|
34,3
|
144
|
16,3
|
542
|
61,2
|
564
|
63,7
|
|
Gyenge
|
144
|
16,3
|
13
|
1,5
|
106
|
12,0
|
0
|
0
|
0
|
0
|
144
|
16,3
|
144
|
16,3
|
|
Rossz
|
80
|
9,0
|
0
|
0
|
27
|
3,0
|
0
|
0
|
0
|
0
|
80
|
9,0
|
80
|
9,0
|
|
Nincs adat
|
0
|
0
|
0
|
0
|
0
|
0
|
1
|
0,1
|
1
|
0,1
|
0
|
0
|
0
|
0
|
|
Összes víztest
|
886
|
100%
|
886
|
100
|
886
|
100
|
886
|
100
|
886
|
100
|
886
|
100
|
886
|
100
|
6‑1. ábra: Vízfolyások
ökológiai állapota víztestek hossza és száma szerinti megoszlásban
Az ökológiai állapot eredmények mutatják, hogy a vízfolyások
11%-ára kiváló és jó ökológiai állapot/potenciál, a 89%-ára gyengébb, mint jó állapot/potenciál
jellemző. A legtöbb víztest a mérsékelt kategóriába tartozik, ami azt jelenti,
hogy a jelenlegi állapot nincs nagyon távol a környezeti céltól. Általában
igaz, hogy a nagy folyók állapota/potenciálja arányaiban kedvezőbb, mint a kis
és közepes vízfolyásoké.
A biológiai minősítés eredménye a víztestek jelentős részén
egyezést vagy 1 osztály-különbséget mutat a fizikai-kémiai minősítéssel,
jelentős (2-3 osztály) különbségek ott adódnak, ahol a pontszerű települési vagy
diffúz forrásból származó tápanyagterhelés mellett a víztesten jelentős
hidromorfológiai módosítás található vagy a víztest erősen módosított.
6‑2. térkép: Felszíni vizek osztályozása biológiai elemek
A vizsgált 886 víztest közül 41 érte el a négy
élőlénycsoport eredményeinek összevonását követően a kiváló állapotot, 204
víztest jó állapotú, összesen tehát a vízfolyásoknak a 27,6 százalékára nem
szükséges intézkedést tervezni a biológiai állapotértékelés eredményei alapján.
6‑3. térkép: Felszíni víztestek osztályozása fizikai-kémiai elemek
A támogató fizikai-kémiai elemek a víztesteknek csupán
15%-án jeleznek olyan szennyezettséget, amely a víztestet gyenge vagy annál
alacsonyabb osztályba sorolta. Az összes víztest közel 52%-a eléri a legalább
jó állapotot, 63 vízfolyás kiváló (7%). A jó és kiváló víztestek aránya
komponens csoportonként (oxigénháztartás, tápanyagok, sótartalom, savasodási
állapot) még magasabb. A paraméter csoportok között a tápanyagtartalom és az
oxigén-háztartás - szerves anyagtartalom szerinti osztályozás hozza a
leggyengébb eredményt, azonban még ezekre a csoportokra is 58 és 67% a jó és
kiváló minősítésű víztestek aránya.
A hidrológiai és morfológiai viszonyok (a továbbiakban
összevonva: hidromorfológiai jellemzők) fontos meghatározói az ökoszisztémák
állapotának. A VGT3 tervezés során kiegészített állapotértékelési módszertant
alkalmaztunk. A paraméterek számának bővülésével és a sűrűbb terepi mérésekkel
együtt az állapotok jól összehasonlíthatóak lettek a VGT2-es eredményekkel. A
hidromorfológiai minősítés során elkülönítünk morfológiai, átjárhatósági és
hidrológiai értékelést, melyet minden vízfolyás víztesten elvégeztünk.
Morfológiai szempontból a vízfolyások 33,7%-a, átjárhatósági szempontból
65,6%-a, míg hidrológiai szempontból 71,9%-a éri el legalább a jó állapotot.
6‑4. térkép: Felszíni víztestek osztályozása hidromorfológiai elemek
6‑4.b térkép: Felszíni víztestek
mennyiségi állapota az ökológiai vízkészlet rendelkezésre állása alapján
A specifikus szennyezőanyagok vizsgálata során
kiderült, hogy a jónál gyengébb állapotért döntően az arzén és a króm jelenléte
a felelős. Összességében elmondható, hogy a szigorodó határértékek
eredményeképpen és a széleskörű, új monitoring programoknak (úgymint az újonnan
specifikus szennyezőként azonosított biocidek vizsgálatának) köszönhetően,
számos kockázatos és jónál gyengébb állapotú víztest került azonosításra.
6‑5. térkép: Felszíni víztestek osztályozása vízgyűjtő-specifikus szennyezőanyagok
Vízfolyás víztestek kémiai állapota
A vízfolyás víztestek kémiai állapota 50,9%-ban érte el a jó
állapotot, úgy, hogy minden víztestre készült állapotértékelés. A nem jó
állapotot számos vegyületnek, illetve elemnek az EU által megszabott
határértéknél (EQS) magasabb koncentrációja okozza, ezek a higany és
vegyületei, a kadmium és vegyületei, a brómozott difenil-éterek és a
perfluoroktán-szulfonát és származékai (PFOS). Ezek közül a legtöbb problémát a
fémek: a higany és a kadmium okozzák.
Állóvíz víztestek ökológiai és kémiai állapota
Az állapotértékelés menete a vízfolyás víztesteknél
ismertetett módszerrel azonos. Az erősen módosított állóvíz víztestek
valamelyik természetes tótípushoz való hasonlóságuk, a mesterségesek alapvetően
funkciójuk (a jelenlegi vízhasználat) alapján minősíthetők.
Állóvíz víztestek ökológiai állapota
186 állóvíz víztest közül 128-ról állt rendelkezésre az
ökológiai állapotértékeléshez szükséges biológiai információ, a többi víztest
esetében pedig a DPSIR modell alapján történt meg a biológiai állapot
meghatározása.
Az állóvizek ökológiai állapota (erősen módosított és
mesterséges víztestek esetén potenciálja), valamint biológiai, fizikai-kémiai
és hidromorfológiai osztályozásának eredményei a vízfolyásokkal együtt a 6-1. – 6-4. térképmellékleteken
találhatók.
6‑2. táblázat: Állóvizek
ökológiai állapotának eredményei minőségi elemenként és összesítve, a víztestek
darabszáma szerint
|
Állapot / potenciál osztály
|
Biológiai osztályozás
|
Hidromorfológiai osztályozás
|
Fizikai-kémiai osztályozás
|
Specifikus szennyezők (fémek és peszticidek)
|
Specifikus szennyezők PBT nélkül
|
Ökológiai minősítés (PBT nélkül)
|
Ökológiai minősítés (PBT vel
|
|
db
|
%
|
db
|
%
|
db
|
%
|
db
|
%
|
db
|
%
|
db
|
%
|
db
|
%
|
|
Kiváló
|
12
|
6,5
|
19
|
10,2
|
13
|
7,0
|
0
|
0,0
|
0
|
0,0
|
1
|
0,5
|
1
|
0.5
|
|
Jó
|
38
|
20,4
|
72
|
38,7
|
53
|
28,5
|
129
|
69,4
|
165
|
88,7
|
24
|
12,9
|
22
|
11,8
|
|
Mérsékelt/ Nem jó
|
97
|
52,2
|
72
|
38,7
|
55
|
29,6
|
57
|
30,6
|
21
|
11,3
|
122
|
65,6
|
124
|
66,7
|
|
Gyenge
|
32
|
17,2
|
23
|
12,4
|
33
|
17,7
|
0
|
0,0
|
0
|
0,0
|
32
|
17,2
|
32
|
17,2
|
|
Rossz
|
7
|
3,8
|
0
|
0,0
|
17
|
9,1
|
0
|
0,0
|
0
|
0,0
|
7
|
3,8
|
7
|
3,8
|
|
Nincs adat
|
0
|
0,0
|
0
|
0,0
|
15
|
8,1
|
0
|
0,0
|
0
|
0,0
|
0
|
0,0
|
0
|
0
|
|
Összes víztest
|
186
|
100
|
186
|
100
|
186
|
100
|
186
|
100
|
186
|
100
|
186
|
100
|
186
|
100
|
6‑2. ábra: Állóvizek ökológiai
állapota a víztestek felülete és száma szerinti megoszlásban
Az állóvíz víztesteken az eredmények lényegesen kedvezőbbek
a vízfolyásokon tapasztaltaknál, különösen, ha az arányokat a vízfelületre
vonatkoztatjuk. Ez azzal magyarázható, hogy természetes nagy tavaink közül a
Balaton állapota jó. A Velencei-tó és a Fertő tó állapota a VGT2 során jó, míg
a VGT3-ban mérsékelt besorolást kapott. E két tó esetében az állapotromlás oka
egyrészt az, hogy ebben a tervezési ciklusban már számos új paramétert mérünk (többek
között eddig nem vizsgált PBT-ket is), másrészt a tavak vízmérleg szempontjából
vízhiányos területeken helyezkednek el, így „hígítóvíz” hiányában jobban feldúsulnak
a szennyezőanyagok. Az állóvizek közül 123 kapott erősen módosított besorolást.
Ide tartoznak a tározók és a mentett oldali holtágak is.
Az ökológiai minősítést vizsgálva az állóvíz víztestek
12,3%-a éri el legalább a jó állapotot, 66,7%-a mérsékelt, míg 17,2%-a gyenge
és 3,8%-a rossz besorolást kapott.
Tavaink egy része természetvédelmi szempontból is
védettséget élvez. Ki kell emelni a víztestként is kijelölt szikes tavakat, amelyek
ökológiai állapota többnyire jó.
Az állóvizek minősítéséhez a támogató fizikai-kémiai
jellemzőkre 189 víztestből csupán 15 víztest esetében nem állt rendelkezésre
mérési eredmény. A minősítés eredménye azonban valamelyest rosszabb összképet
mutat, a minősített állóvizeknek csak 35,5%-a került a jó és kiváló osztályba
(korábban ez az arány 44% volt). A jónál gyengébb állapot leggyakoribb oka a
savasodás (58 víztest), majd az oxigénháztartás (48 víztest), az összes
oldottanyag-tartalom (44 víztest), ezeket követi a tápanyagháztartás (35
víztest).
Specifikus szennyezőkről minden állóvíz víztest esetében
rendelkezésre állt az értékeléshez szükséges monitoring-információ. A víztestek
67,7%-a érte el a jó minősítést. Az arzén 45 esetben felelős a jó állapot meghiúsulásának
okaként. A többi specifikus szennyezőanyag (cink, króm, réz, peszticidek) 24
víztest esetén eredményezett jónál gyengébb állapotot.
Az állóvizek hidromorfológiai minősítése kapcsán
általánosságban elmondható, hogy a tavainkat nagyon eltérő hidromorfológiai
állapotban jellemzi. A VGT3 tervezés során kiegészített állapotértékelési
módszertant alkalmaztunk. A vizsgált paraméterek bővülésével együtt az
állapotok jól összehasonlíthatóak lettek a VGT2-es eredményekkel. A
hidromorfológiai minősítés során elkülönítünk morfológiai, átjárhatósági és
hidrológiai értékelést, melyet minden állóvíz víztesten elvégeztünk. Morfológiai
szempontból az állóvizek 53,8%-a, átjárhatósági szempontból 23,8%-a, míg
hidrológiai szempontból 72 %-a éri el legalább a jó állapotot.
Állóvíz víztestek kémiai állapota
Az állóvizek kémiai állapotát minden víztesten sikerült
értékelni, amely szerint 71 %-uk elérte, 28,5%-uk azonban nem érte el a jó állapotot
(53 darab víztest). A higany 27 állóvíz víztest esetén, azaz a víztestek
14,5%-ában okozza a nem jó állapotot. A kadmium 18 állóvíz víztest esetén
(víztestek 9,7%-ában), a brómozott difeniléterek (BDE) 19 állóvíz víztest
esetén (10%), a fluorantén 24 állóvíz esetén (13%) volt kifogásolható
paraméter.
Felszíni víztestek ökológiai és kémiai állapota a VGT2 és
VGT3 tervezési ciklusban
Ökológiai állapot jellemzése
Megszűnt az ökológiai állapot szerinti adathiányos víztestek
száma, növekedett a jó, a mérsékelt, és csökkent a gyenge illetve a rossz
minősítésű víztestek száma. A VGT3 során az ökopotenciál módszertana és
határértékei a rendelkezésre álló biológiai adatok elemzésének eredményeképpen pontosításra
kerültek, az arányok változásaihoz, a biológiai adatok elérhetősége, a
kidolgozott új módszerek pontosabb eredményei is hozzájárultak. Fontos azonban megjegyezni,
hogy az állapotváltozások szakmailag hiteles összehasonlítása kizárólag víztest
szinten tehető meg.
6‑3. ábra: Vízfolyások
ökológiai állapotának változása a VGT2 és VGT3 tervezés között
Vízfolyások esetében az ökológiai állapot két fő pillérét
képező biológiai és fizikai-kémiai minőségi elemek változását szeretnénk
bemutatni a két tervezési ciklusban. Biológiai elemekre nézve, a monitoring
optimalizációjával és a módszertan pontosításával jelentősen nőtt a minősített
víztestek száma, illetve egyes élőlénycsoportokban is (fitobentosz és
makrofiton esetében) a VGT2-höz képest nőtt a legalább jó állapotú víztestek
száma is.
6‑3. táblázat: A vízfolyások
biológiai elemek szerinti minősítés eredményeinek változása élőlény-együttesenként
a VGT2 és VGT3 között (VGT3-VGT2)
|
Osztály
|
Fitobentosz
|
Fito-plankton1
|
Makrofiton1
|
Makrozoo-
bentosz
|
Halak
|
Biológiai állapot
|
|
Kiváló
|
+25
|
-104
|
+197
|
-32
|
+16
|
+38
|
|
Jó
|
+156
|
-160
|
+168
|
-148
|
-3
|
+126
|
|
Mérsékelt
|
-52
|
-112
|
+4
|
-60
|
-17
|
+58
|
|
Gyenge
|
-17
|
-104
|
-1
|
-55
|
-32
|
-130
|
|
Rossz
|
-1
|
-53
|
0
|
-5
|
+23
|
-29
|
|
Nincs adat
|
-21
|
-637
|
-122
|
-70
|
-72
|
-29
|
|
Nem alkalmazható
minősítés
|
-93
|
+549
|
-249
|
+274
|
+82
|
-37
|
|
Összes vizsgált
víztest
|
+111
|
-533
|
+368
|
-300
|
-13
|
+63
|
A fizikai-kémiai elemek minősítését a 6 évvel ezelőtti
értékeléssel összehasonlítva, megállapítható, hogy eltűntek/jelentősen
csökkentek a nem értékelt víztestek és ezzel együtt kis mértékben javultak az
állapotok.
6‑4. táblázat: A vízfolyások
fizikai-kémiai elemek szerinti minősítés eredményeinek változása a VGT2 és VGT3
között (VGT3-VGT2)
|
Osztály
|
Szerves anyagok,
oxigén-háztartás
|
Tápanyag-készlet
|
Összes oldott anyag tartalom
|
Savasodási állapot
|
Fizikai-kémiai minősítés
|
|
|
|
Kiváló
|
+123
|
-178
|
-128
|
+91
|
-34
|
|
|
Jó
|
+95
|
+55
|
+101
|
-2
|
+48
|
|
|
Mérsékelt
|
-54
|
+130
|
+88
|
0
|
+85
|
|
|
Gyenge
|
-54
|
+68
|
+23
|
0
|
+25
|
|
|
Rossz
|
-21
|
+14
|
+6
|
0
|
-1
|
|
|
Nincs adat
|
-32
|
-92
|
-93
|
-92
|
-126
|
|
|
Összes vizsgált
víztest
|
+89
|
+89
|
+89
|
+89
|
+123
|
|
A vízfolyások hidromorfológiai állapotértékelése
megváltozott a VGT2-höz képest, a szélesebb körű és részletesebb adatgyűjtések következtében
romló állapotokkal is találkozhatunk nagy számban. Morfológiai állapotoknál 38
db víztest (4,2%) állapota javult, 241 db víztest (27,3%) állapota romlott, 607
db (68,5%) állapota nem változott. Az átjárhatósági állapotok összehasonlítása
a korábbi adathiányok miatt nem végezhető el, míg a hidrológiai állapot 55 db (6,2%)
víztest esetében javult, 362 db (40,9%) víztest esetében romlott és 469 esetben
(52,9%) nem változott a VGT2 és VGT3 tervezési ciklus közötti időszakban.
6‑6. térkép: Felszíni víztestek kémiai minősítése
Speciális szennyezőanyagok szerinti állapotot nézve a
vízfolyás víztestek 35%-ának (314 db) állapota változatlan a VGT2 időszakhoz
képest; 174 víztest állapota romlott, melyek közül 87 víztest állapotromlásáért
PBT jellegű arzén a felelős. PBT-komponenseket nem tekintve a vízfolyások
43%-ának állapota változatlan. Ezzel szemben 19 víztest állapota javult. (A PBT
komponenseket nem tekintve 38 víztest állapota javult).
6‑7. térkép: Felszíni víztestek kémiai minősítése PBT jellegű komponensek nélkül
Vízfolyás víztestek kémiai állapotának jellemzői
Kémiai állapot tekintetében a vízfolyás víztestek 43%-ának
(278 db) állapota változatlan a VGT2 időszakhoz képest; 272 víztest állapota
romlott, melyből 105 víztest állapotromlásáért PBT jellegű komponensek
felelősek. PBT-komponenseket nem tekintve a vízfolyások 44%-ának állapota
változatlan. Ezzel szemben 5 víztest állapota javult, ha a PBT komponenseket
nem tekintjük, akkor 18 víztest állapota javult.
Állóvíz víztestek ökológiai állapotának jellemzői
Állóvizek esetében míg az ökológiai állapotértékeléshez
szükséges információ a VGT2 során a víztesteknek csak 42,8%-ról (189 víztestből
81-re), addig a VGT3-ban már 100%-ukról (mind a186 víztestről) rendelkezésre
állt. A VGT3 során tehát elmondhatjuk, hogy megszűnt az állóvizek ökológiai
állapotának értékelése tekintetében az adathiány.
6‑4. ábra: Állóvizek ökológiai
állapotának változása a VGT2 és VGT3 tervezés között
A fizikai-kémiai, a biológiai és a hidromorfológiai
jellemzők összehasonlítása nehezen tehető meg az állóvizek esetében, mivel a
VGT2-ben még olyan nagy mennyiségű adathiány volt, ami az összehasonlítást értelmetlenné
teszi.
6‑8. térkép: Kémiai állapot vízfázis monitoring alapján, krónikus hatások elleni
védelem
Speciális szennyezőanyagokat nézve: A VGT3-as
víztest-felosztásban mindegyik víztest állapota értékelhető volt, szemben a
VGT2-vel, amikor 84%-ot képeztek azok a víztestek, amelyekről az értékelt
időszakra (2008-2012 között) nem állt rendelkezésre elegendő megfigyelési adat;
ennélfogva a VGT2-ben csupán 58 állóvíz víztest került minősítésre. A
folyamatosan monitorozott állóvíz víztestek 16%-ának (29 db) állapota
változatlan a VGT2 időszakhoz képest; 26 víztest állapota romlott, melyből 15
víztest állapotromlásáért PBT jellegű arzén felelős.
6‑9. térkép: Kémiai állapot vízfázis monitoring alapján, krónikus hatások elleni
védelem PBT jellegű komponensek nélkül
Állóvíz víztestek kémiai állapotának jellemzői
A kémiai állapot változása tekintetében a VGT3-as víztest felosztásban
186 állóvíz víztest szerepel, ezek közül mindegyik állapota értékelhető volt,
szemben a VGT2-vel, amikor 65%-ban voltak olyan víztestek, amelyekről az
értékelt időszakban (2008-2012 között) nem volt megfelelő adatgyűjtés; 66
állóvíz víztest került minősítésre a VGT2-ben. Az állóvíz víztestek 18%-ának
(34 db) állapota változatlan a VGT2 időszakhoz képest; 31 víztest állapota
romlott, melyből 11 víztest állapotromlásáért csak PBT jellegű komponensek
felelősek. PBT-komponenseket nem tekintve az állóvizek 24%-ának állapota
változatlan.
6‑10. térkép: Kémiai állapot vízfázis monitoring alapján, akut hatások elleni
védelem
6‑11. térkép: Kémiai állapot vízfázis monitoring alapján, akut hatások elleni
védelem PBT jellegű komponensek nélkül
6‑12. térkép: Kémiai állapot bióta monitoring alapján
6‑13. térkép: Kémiai állapot bióta monitoring alapján PBT jellegű komponensek
nélkül
6.2. Felszín
alatti víztestek állapotának minősítése
A felszín alatti vizek állapotának minősítési folyamatát, a 30/2004.
(XII. 30.) KvVM rendelet előírásai határozzák meg. Ez a jogszabály összhangban
áll a VKI előírásaival, FAVI-val és az EU szinten kiadott 18. számú útmutatóval[1].
A felszín alatti vizek minősítése kétféle – mennyiségi és
kémiai (vízminőségi) – szempontrendszer alapján történik. Az állapotértékelés
feladata annak érdekében, hogy a megfelelő intézkedéseket definiálhassuk:
S
a romló tendenciák időben történő felismerése,
S
a veszélyeztetett helyzetű és gyenge állapotú víztestek
azonosítsa, valamint
S
a gyenge állapotot kiváltó terhelések meghatározása,
Az
állapotértékelés minden egyes víztestre elkészül. A mennyiségi és kémiai
állapotot különböző tesztekkel vizsgálják, de nem mindegyik teszt alkalmazható
minden egyes víztest esetében. A vizsgálatok módszertana a VGT1-hez és a
VGT2-höz képest nem változott. Ha egyetlen teszt is azt mutatja, hogy egy
víztest gyenge állapotú, akkor a víztest összességében a gyenge minősítést
kapja, hiszen ekkor intézkedni kell annak érdekében, hogy a víztest ismét jó
állapotba kerüljön. Ha egy víztestre az elvégzett tesztek mindegyike jó
eredményt ad, akkor a víztest összesített minősítése is jó. Abban az
esetben, ha a víztest állapota a jó és a gyenge határán mozog, vagy negatív
trend figyelhető meg, illetve, ha a módszerek bizonytalansága miatt az állapot
nem dönthető el egyértelműen, a víztest a „jó, de fennáll a gyenge állapot
kockázata” minősítést kapja.
Az értékelés szempontjából különösen fontos a 4. fejezetben
már ismertetett monitoring rendszer. Az eredmények pontosítása a továbbiakban a
célirányosan elhelyezett monitoring hálózattal, új monitoring eszközök
bevezetésével (pl. műholdas távérzékelés), és modellezéssel valósítható meg.
A víztestek állapotának minősítését az EU 18. számú útmutató
alapján, a 2013-2018 közötti időszak változásai szerint kellett elvégezni,
figyelembe véve az előzményeket, és a hosszabb távú tendenciákat is.
Tekintettel arra, hogy 2019. évben országos vízminőségi felmérések történtek a
KEHOP-1.1.0-15-2016-00002 azonosítószámú, „a Víz Keretirányelv előírásai
szerinti monitoring vizsgálatok és az ahhoz szükséges fejlesztések
végrehajtása, továbbá a Víz Keretirányelv végrehajtásához kapcsolódó monitoring
állomások kiépítése, fejlesztése” tárgyú projekt keretében, ezért
esetenként kitekintés történik a 2019. évi monitoring eredményekre.
Felszín alatti víztestek mennyiségi állapotának
minősítése
A felszín alatti víztestek mennyiségi állapotát ötféle
teszttel vizsgálták, ezek a süllyedési teszt, a vízmérleg teszt, a felszíni víz
teszt, a felszín alatti víztől függő ökoszisztémák (FAVÖKO) állapotát vizsgáló
teszt és az intrúziós teszt. A mennyiségi állapot kritérium rendszerében
kiemelt szerepet kapnak a FAVÖKO-k, mivel ezek érzékenyen reagálnak a
vízellátottság változásaira.
6‑14. térkép: Felszín alatti víztestek mennyiségi állapota sekély porózus és sekély
hegyvidéki
Az egyes tesztek közül a legmagasabb megbízhatósága a
közvetlen méréseken és tapasztalaton alapuló süllyedési és FAVÖKO tesztnek van.
A mennyiségi állapot vizsgálatára vonatkozóan a legtöbb víztestre a süllyedés
(184 db) és a vízmérleg (171 db) tesztet lehetett elvégezni, míg a FAVÖKO (122
db), a felszíni vizekre vonatkozó teszt (119 db) és az intrúziós teszt (48 db)
esetében lényegesen kevesebb víztest vizsgálatára volt csak lehetőség.
6‑15. térkép: Felszín alatti víztestek mennyiségi állapota porózus és hegyvidéki
A mennyiségi állapotra vonatkozó minősítést valamennyi
felszín alatti víztestre el lehetett végezni, azzal a kiegészítéssel, hogy a
vízmérleg teszt a felszín alatti vízgyűjtőket jelentő víztest-csoportokra
vonatkozott. A teszteket bővebben a következő fejezetekben mutatjuk be.
A mennyiségi állapot minősítésének eredményeit a 6-5.a-c.
táblázatok a 6‑5. ábra, illetve a 6-14. – 6-17. térképmellékletek foglalják össze.
6‑16. térkép: Felszín alatti víztestek mennyiségi állapota porózus és hasadékos
termál
A VGT2 és a VGT3 mennyiségi állapotra vonatkozó vizsgálati
eredményeit összevetve megállapítható, hogy a két tervezési ciklus között
eltelt időszakban 32 – többségében sekély porózus – víztest esetében romlott a
víztestek mennyiségi állapota, míg 18 víztest esetében mutatható ki pozitív
változás. A többi víztest esetében – az előző vizsgálati időszakhoz (2008–2013)
képest – nem történt változás. A VGT2-höz képesti mennyiségi minősítések
változásait és azok víztest típusok közötti megoszlását a 6-5.a.
és b. táblázat mutatja.
6‑5.a. táblázat: Felszín alatti
víztestek mennyiségi állapotának VGT2-höz viszonyított változása, víztest
típusonként
|
víztestek száma
|
VGT2-höz képest romlott
|
VGT2-höz képest nem változott
|
VGT2-höz képest javult
|
|
sekély porózus
|
55
|
19
|
30
|
6
|
|
porózus
|
48
|
3
|
35
|
10
|
|
porózus termál
|
8
|
2
|
6
|
0
|
|
sekély hegyvidéki
|
22
|
5
|
15
|
2
|
|
hegyvidéki
|
23
|
0
|
23
|
0
|
|
karszt
|
14
|
1
|
13
|
0
|
|
termálkarszt
|
15
|
2
|
13
|
0
|
|
összes [db]
|
185
|
32
|
135
|
18
|
|
összesen [%]
|
|
17,30
|
72,97
|
9,73
|
Az adatok jól mutatják, hogy bár számosságát tekintve alig
változott az egyes minősítési kategóriákhoz tartozó víztestek darabszáma, és
több mint 70%-ban nem változott a víztestek korábbi minősítése sem, azonban a
jelen vizsgálati időszakot megelőző állapothoz képest közel 18%-ban romlott a
víztestek mennyiségi állapota és mindössze alig 10% esetében volt javulás.
6‑17. térkép: Felszín alatti víztestek mennyiségi állapota karszt és termálkarszt
Fontos megemlíteni, hogy a fenti, közel 73% – ahol a
víztestek állapota nem változott – nem minden esetben jelent pozitív eredményt,
hiszen ez a szám magába foglalja azokat a korábban „gyenge” minősítésű
víztesteket is, amelyek állapota az eddigi intézkedések ellenére sem javult.
Ennek oka főként a klímaváltozás, a növekvő párolgás, az utánpótlódás
csökkenése, ezekkel esetenként összefüggésben a folyamatosan növekvő
vízigények, valamint az éghajlatváltozáshoz rugalmasan alkalmazkodó
vízkészlet-gazdálkodásra történő átállás lassú előrehaladása. Ahhoz, hogy a
felszín alatti vizek mennyiségi állapotát – főként a sekély víztartók esetében
– javítani tudjuk, a vízhasználatok szigorúbb szabályozása mellett nagyobb
hangsúlyt kell fektetnünk a klímaalkalmazkodási intézkedések tervezésére és
végrehajtására, valamint a természetes és mesterséges vízvisszatartást és
vízpótlást támogató rendszerek fejlesztésére. A javasolt intézkedéseket
részletesebben fejti ki a 8. fejezet.
6‑5.b. táblázat: Felszín alatti víztestek mennyiségi
állapotának minősítése, a VGT2-höz viszonyítva
|
|
VGT2 [db]
|
VGT3 [db]
|
|
minősítés
|
|
jó
|
jó, de fennáll a gyenge állapot kockázata
|
gyenge
|
|
jó
|
128
|
106
|
15
|
7
|
|
jó, de fennáll a
gyenge állapot kockázata
|
20
|
2
|
9
|
9
|
|
gyenge
|
37
|
8
|
8
|
21
|
|
Összesen
|
185
|
116
|
32
|
37
|
A 6-5.c. táblázatban a felszín alatti víztestek mennyiségi
állapotának víztest típusonkénti összesítése látható, a korábbi VGT2
minősítéssel összehasonlítva.
6‑5.c. táblázat: Felszín alatti víztestek mennyiségi
állapotának minősítése víztest típusonkénti (VGT2 vs. VGT3)
|
0
|
jó
|
jó, de fennáll a gyenge állapot kockázata
|
gyenge
|
|
víztestek típusa
|
VGT2
|
VGT3
|
VGT2
|
VGT3
|
VGT2
|
VGT3
|
|
sekély porózus
|
19
|
12
|
10
|
11
|
26
|
32
|
|
porózus
|
35
|
37
|
3
|
8
|
10
|
3
|
|
porózus termál
|
7
|
5
|
1
|
3
|
0
|
0
|
|
sekély hegyvidéki
|
19
|
16
|
3
|
6
|
0
|
0
|
|
hegyvidéki
|
20
|
20
|
3
|
3
|
0
|
0
|
|
karszt
|
14
|
13
|
0
|
1
|
0
|
0
|
|
termálkarszt
|
14
|
13
|
0
|
0
|
1
|
2
|
|
Összes
|
128
|
116
|
20
|
32
|
37
|
37
|
Az összesítésben 37 db „gyenge” mennyiségi állapotú víztest
közül, a legtöbb (32 db) sekély porózus víztest, és a gyenge minősítést 19
esetben a süllyedési teszt, 24 esetben pedig a FAVÖKO teszt eredményezte. Mivel
egy víztest több okból is lehet „gyenge”, így az összesített minősítés alapján
a víztestek száma kevesebb is lehet, mint az egyes teszteknél szereplő számok
összege.
Az elvégzett tesztek és értékelések, illetve a fenti
összesítő táblázatok alapján tehát a 185 felszín alatti víztest közül 37
mennyiségi állapota „gyenge”, 32 darab víztest a „jó, de fennáll a gyenge
állapot kockázata” (a VGT2-ben meghatározott 20-hoz képest), míg 116 db
továbbra is a „jó” minősítést kapta.
6‑5. ábra: Felszín alatti víztestek mennyiségi állapotának minősítése víztest típusonként
(VGT3)
A felszín alatti vizek természetes eredetű vízminőségét az
antropogén hatások módosíthatják. A vízminőség változása – mértékétől és
tartósságától függően – bizonyos esetekben úgy a termelt ivóvíz minőségét, mint
a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák, vagy a felszíni vizes
ökoszisztémák állapotát is veszélyeztetheti. Több európai felszín alatti
víztest vízösszetételében kisebb, vagy nagyobb mértékben kimutathatók az
antropogén hatások, melyek rontják, vagy kockáztatják azok jó vízminőségét, és
helyenként gyenge állapotot idéznek elő. Úgy a felszíni, mint a felszín alatti
vizek jó állapotának elérése, valamint a jó állapot fenntartása érdekében
került megfogalmazásra 2000-ben a VKI, majd ezt kiegészítve 2006-ban a FAVI. A
vízvédelmi irányelveknek megfelelően meg kell akadályozni a veszélyes anyagok
felszín alatti vizekbe történő bejutását, illetve korlátozni kell az egyéb
szennyezőanyagok bejutását is. A Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv felülvizsgálata
(továbbiakban VGT2) alapján, a jó kémiai állapot elérésének várható dátuma a
felszín alatti víztestek körülbelül 20%-a esetén 2022 utánra várható.
Felszín alatti víztartóink jelentős hányada sérülékeny, ami
azt jelenti, hogy a földtani felépítés következtében a felszínről a diffúz és
pontszerű szennyezőforrásokból származó szennyeződések rövid idő alatt
lejuthatnak a felszín alatti vízbe, ahol elkeverednek, és a felszín alatti
áramlások révén akár egy egész víztestet is elszennyezhetnek, gyenge kémiai
állapotot eredményezve.
A kémiai állapot minősítése a monitoring kutakban észlelt
küszöbértéket meghaladó koncentrációk feltárásán alapul. Küszöbérték: azt a szennyezőanyag
koncentrációt jelenti, amely esetén fennáll a veszélye, hogy az ún. receptorok
(ember az ivóvízen és az élelmiszeren keresztül, vízi, vizes és szárazföldi
ökoszisztémák) szempontjából értékelve káros mértékű a víz szennyeződése.
6‑18. térkép: Felszín alatti víztestek kémiai állapota sekély porózus és sekély
hegyvidéki
A háttér és küszöbértékek VGT3 keretében történt
felülvizsgálata a FAVI 3. cikke, valamint I. és II. mellékletei alapján
készült, a VGT1 és VGT2-ben meghatározottakhoz hasonlóan. A módszertant a VGT2
keretében a Felszín alatti vizek állapotértékelése című hazai útmutató
figyelembevételével véglegesítettük (KvVM, 2009), amely a 18. számú Közös
végrehajtási stratégiai dokumentum [A felszín alatti vizek állapotértékelése és
trend vizsgálata útmutató, WFD Guidance (2009)] ajánlásai alapján készült.
Európai Uniós szinten két komponensre, nitrátra és
növényvédő szerekre adtak meg határértéket. Mindkét esetben lehetőség van
ökológiai, vagy egyéb szempontok szerint a határértéknél szigorúbb küszöbérték
meghatározására. A többi vizsgálandó komponensre az egyes tagállamoknak kell
küszöbértéket meghatározniuk.
Küszöbértékekre azon komponensek és víztestek esetén van
szükség, amelyek a jó kémiai állapot elérése szempontjából veszélyeztetettek.
Ezután ezekre a víztestekre el kell végezni a kémiai állapotértékelésre kidolgozott
teszteket. A FAVI I. mellékletében nitrátra és növényvédő szerekre megadott
minőségi előírás mellett, a küszöbérték meghatározáshoz a FAVI II. melléklet B
részében szereplő komponenseket (NH4, fajlagos elektromos
vezetőképesség, Cl, SO4, Cd, Pb, Hg, szerves szennyezők) vettük
figyelembe úgy a VGT1, mint a VGT2 készítése keretében. Ezek kiegészítésre
kerültek egy indikátor paraméterrel, az adszorbeálható szerves halogéntartalmú
vegyületekkel (AOX) és az ortofoszfáttal. A nitrát esetében az ökológiai szempontok
miatt a karszt víztestekre a FAVI I. mellékletében megadott határértéknél
szigorúbb küszöbérték került meghatározásra, illetve a hegyvidéki területek
érzékenyebb felszíni vizei miatt az ortofoszfátra is szigorúbb küszöbérték lett
meghatározva, mint a síkvidéken.
6‑19. térkép: Felszín alatti víztestek kémiai állapota porózus és hegyvidéki
A felszín alatti vizek antropogén eredetű szennyezettsége (vagy
a szennyezettség kockázata) lehet diffúz és pontszerű eredetű is. A vizsgálandó
komponensek kapcsolódhatnak:
S
diffúz szennyezőforráshoz: nitrát, növényvédő szerek, ammónium,
szulfát, klorid, fajlagos elektromos vezetőképesség és foszfát/ortofoszfát,
nehézfémek közül a kadmium pl. műtrágyából, illetve a higany légköri
kiülepedésből
S
pontszerű szennyezőforráshoz: az előzőeken kívül triklór-etilén,
tetraklór-etilén, kadmium, ólom, higany, és indikátorként az AOX.
Továbbra is érvényes, hogy nem kell küszöbértéket
meghatározni a szennyeződés szempontjából kockázatosnak nem minősülő
víztestekre, valamint a Magyarországon bizonyítottan természetes eredetűnek
tekinthető arzénre. Nem minősülnek kockázatosnak általában a hazai termál
víztestek, mivel hidrogeológiai jellemzőik alapján nem szennyeződhetnek el,
kivéve azon forrásokkal rendelkező termálkarszt víztestek, amelyek a források
közelében szennyeződhetnek. A termál víztestek esetében az intrúziós teszt
vizsgálata javasolt, amelyhez a trendvizsgálat a legcélszerűbb eszköz.
Összesen 38 db víztesten mutatkozott vagy a vízbázis teszt,
vagy a trendvizsgálat értékeléskor szulfát és esetenként a fajlagos elektromos
vezetőképesség küszöbérték túllépés az előző VGT során. Ezek közül 11 db
víztest gyenge, vagy kockázatos besorolású lett e tesztek alapján. Fajlagos
elektromos vezetőképesség küszöbérték túllépés 4 db víztest (h.4.2, sp.2.13.1,
sp.1.14.2, p.1.14.2) esetében jelentkezett. Ugyan a VGT2 keretében az összes
küszöbérték felülvizsgálatára sor került, és indokolt esetben a módosításukra
is, de most ennél a 38 db víztestnél ismét felülvizsgáltuk szulfát és 4 db
víztesten a fajlagos elektromos vezetőképesség háttér- és küszöbértékét. Erre
azért volt szükség, hogy kizárjuk az olyan gyenge minősítést, amely a
küszöbérték nem megfelelő meghatározásának következménye.
6‑20. térkép: Felszín alatti víztestek kémiai állapota porózus és hasadékos termál
A jó állapot megőrzése szempontjából kockázatosnak
számítanak azok a víztestek, ahol valamely szennyezőanyag víztestre, vagy annak
egy részére vonatkozó átlagkoncentrációja tartós emelkedő, vagy a hőmérséklet
csökkenő tendenciát jelez. A vízminőségi trendek elemzésének célja, hogy
jelezze azokat a problémákat, amelyek a jelenleg még jó állapotú víztestek
esetében felléphetnek, a már most is kimutatható jelentős és tartós
koncentráció- vagy hőmérsékletváltozás miatt. A VKI,
illetve a FAVI – a megelőzés elvének érvényesítése érdekében – előírja, hogy a
felszín alatti víztesteknél már akkor intézkedni szükséges, amikor a romlás
tapasztalható.
A kémiai állapot vizsgálatára vonatkozóan a legtöbb
víztestre az összesített trend szerinti minősítést (182 db) és a szennyezett
ivóvízbázis tesztet (166 db) lehetett elvégezni, míg a diffúz szennyeződés (128
db) a felszíni vizekre vonatkozó teszt (114 db), az intrúziós teszt (48 db) a
FAVÖKO (8) esetében lényegesen kevesebb víztest vizsgálatára volt csak
lehetőség.
A víztestenkénti minősítés
eredményeit a 6-6.a-c. táblázatok és a 6-18 – 6-21.
térképmellékletek mutatják be.
Az elvégzett kémiai tesztek alapján a 185 felszín alatti
víztest közül 36 állapota „gyenge”, 20 víztest a „jó, de fennáll a gyenge
állapot kockázata” minősítést kapta.
6‑21. térkép: Felszín alatti víztestek kémiai állapota karszt és termálkarszt
Hasonlóan a mennyiségi vizsgálatok eredményeihez, a kémiai
tesztek is leginkább a sekély porózus és porózus víztestek állapotromlását
jelezték, és csak néhány esetben volt megfigyelhető a mélyebben fekvő víztartók
gyenge állapota, vagy állapotromlása. A VGT2-höz viszonyított állapotváltozásokat
összesítő 6-6.a. táblázatban az is jól megfigyelhető, hogy közel azonos számú
víztest állapota javult, mint amennyi romlott, illetve, hogy 142 db víztest
esetében nem történt változás.
6‑6.a. táblázat: Felszín alatti víztestek kémiai állapotának VGT2-höz viszonyított
változása, víztest típusonként
|
víztestek száma
|
VGT2-höz képest romlott
|
VGT2-höz képest nem változott
|
VGT2-höz képest javult
|
|
sekély
porózus
|
55
|
7
|
39
|
9
|
|
porózus
|
48
|
9
|
39
|
0
|
|
porózus
termál
|
8
|
0
|
8
|
0
|
|
sekély
hegyvidéki
|
22
|
1
|
16
|
5
|
|
hegyvidéki
|
23
|
2
|
18
|
3
|
|
karszt
|
14
|
1
|
9
|
4
|
|
termálkarszt
|
15
|
1
|
14
|
0
|
|
összes
[db]
|
185
|
21
|
143
|
21
|
|
összes
[%]
|
|
11,35
|
77,30
|
11,35
|
A közel 80%-os változatlan állapotú víztest – hasonlóan a
mennyiségi vizsgálatok eredményeihez – magába foglalja azokat a korábban
„gyenge” minősítésű víztesteket is, amelyek állapota az eddigi intézkedések
ellenére sem javult. Ahhoz, hogy a felszín alatti vizek kémiai állapotát –
főként a sekély víztartók esetében – javítani tudjuk, a szabályozások
szigorítása mellett, nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk például, a
csatornázatlan területek arányának csökkentésre, a mezőgazdasági eredetű
tápanyagszennyezés csökkentésére, vagy épp az ivóvízbázisok védelmére.
6‑6.b. táblázat: Felszín alatti víztestek kémiai
állapotának minősítése, a VGT2-höz viszonyítva
|
|
VGT2 [db]
|
VGT3 [db]
|
|
minősítés
|
|
jó
|
jó, de fennáll a gyenge állapot kockázata
|
gyenge
|
|
jó
|
130
|
113
|
12
|
5
|
|
jó, de fennáll a
gyenge állapot kockázata
|
17
|
10
|
3
|
4
|
|
gyenge
|
38
|
6
|
5
|
27
|
|
Összesen
|
185
|
129
|
20
|
36
|
A 6-6.c. táblázatban a felszín alatti víztestek kémiai
állapotának víztest típusonkénti összesítése látható, a korábbi VGT2
besorolással összehasonlítva.
6‑6.c. táblázat: Felszín alatti víztestek kémiai
állapotának minősítése víztest típusonkénti (VGT2 vs. VGT3)
|
jó
|
jó, de fennáll a gyenge állapot kockázata
|
gyenge
|
|
víztestek típusa
|
VGT2
|
VGT3
|
VGT2
|
VGT3
|
VGT2
|
VGT3
|
|
sekély porózus
|
23
|
24
|
8
|
8
|
24
|
23
|
|
porózus
|
48
|
39
|
0
|
8
|
0
|
1
|
|
porózus termál
|
8
|
8
|
0
|
0
|
0
|
0
|
|
sekély hegyvidéki
|
13
|
17
|
5
|
1
|
4
|
4
|
|
hegyvidéki
|
16
|
18
|
3
|
1
|
4
|
4
|
|
karszt
|
7
|
9
|
1
|
2
|
6
|
3
|
|
termálkarszt
|
15
|
14
|
0
|
0
|
0
|
1
|
|
Összes
|
130
|
129
|
17
|
20
|
38
|
36
|
Az elvégzett tesztek alapján, az összesítésben 36 db „gyenge
kémiai állapotú víztest közül, a legtöbb (23 db) sekély porózus víztest, és a
gyenge minősítést 17 db esetben a vízbázis teszt, 6 esetben pedig a diffúz
szennyezettség teszt eredményezte. Mivel egy víztest több okból is lehet
„gyenge”, így az összesített minősítés alapján a víztestek száma kevesebb is
lehet, mint az egyes teszteknél szereplő számok összege. A felszín alatti
víztestek kémiai állapotára vonatkozó minősítések víztestenkénti bontását a 6‑6.
ábra mutatja.
6‑6. ábra: Felszín alatti víztestek kémiai állapotának minősítése
víztest-típusonként (VGT3)
Az elvégzett tesztek és értékelések, illetve a fenti
összesítő táblázatok alapján tehát a 185 felszín alatti víztest közül 36
állapota „gyenge”, 20 darab víztest a „jó, de fennáll a gyenge állapot
kockázata” (a VGT2-ben meghatározott 17-hez képest), míg 130 db továbbra is a
„jó” minősítést kapta.
Felszín alatti víztestek összesített minősítését a
mennyiségi és a kémiai minősítés eredményei közül mindig a rosszabb határozza
meg.
Az elvégzett tesztek alapján a 185 felszín alatti víztest
közül 88 „jó” állapotú, 62 állapota „gyenge” és 35 víztest a „jó, de fennáll a
gyenge állapot kockázata” integrált minősítést kapta.
6‑22. térkép: Felszín alatti víztestek összesített állapota sekély porózus és
sekély hegyvidéki
Az összesített eredmények azt mutatják, hogy – mind
mennyiségi, mind minőségi szempontból – a felszínhez közeli sekély porózus
víztesteink vannak a legrosszabb állapotban. A vizsgálatok szerint, 35 víztest
összesített állapota romlott, 27 víztest állapota javult és 123 víztest
esetében nem történt állapotváltozás. A gyenge állapotú víztestek között 10
olyan víztest van, ahol mind a mennyiségi, mind a kémiai állapot gyenge és
mindegyik sekély porózus víztest (ebből 9 a VGT2-ben is gyenge minősítésű
volt). Ezen felül 37 olyan felszín alatti víztest van, amelynek csak a
mennyiségi minősítése gyenge és 35, amelynek csak a kémiai. Végül 5 víztest
esetében a vizsgálatok mind a mennyiségi, mind a kémiai állapotra vonatkozóan „jó,
de fennáll a gyenge állapot kockázata” minősítést adtak. A víztestek
összesített állapotának változásait a 6-7.a. táblázat mutatja.
6‑7.a. táblázat: Felszín alatti
víztestek összesített állapotának VGT2-höz viszonyított változása, víztest típusonként
|
víztestek száma
|
VGT-2 höz képest romlott
|
VGT-2 höz képest nem változott
|
VGT-2 höz képest javult
|
|
sekély
porózus
|
55
|
15
|
34
|
5
|
|
porózus
|
48
|
9
|
29
|
10
|
|
porózus
termál
|
8
|
2
|
7
|
0
|
|
sekély
hegyvidéki
|
22
|
4
|
13
|
5
|
|
hegyvidéki
|
23
|
2
|
18
|
3
|
|
karszt
|
14
|
1
|
9
|
4
|
|
termálkarszt
|
15
|
2
|
13
|
0
|
|
összes
[db]
|
185
|
35
|
123
|
27
|
|
összes [%]
|
|
18,92
|
66,49
|
14,59
|
Ahogy már a mennyiségi és kémiai állapotok vizsgálatánál is
bemutattuk – összevetve a VGT2 és VGT3 vizsgálati eredményeit – első ránézésre
úgy tűnhet, hogy nincs jelentősebb változás a víztestek állapotában, hiszen
közel azonos a „gyenge” és a „jó” víztestek aránya, illetve közel70 %-ban nem
történt változás a víztestek állapotában. Sajnos ez az összehasonlítás
félrevezető lehet. Nemcsak azért, mert a nem változó állapotú víztestek között
is vannak „gyenge” és „jó, de fennáll a gyenge állapot kockázata” minősítésűek,
hanem azért is, mert ami most „gyenge” minősítést kapott, az a VGT2-ben
lehetett „jó”, vagy „jó, de fennáll a gyenge állapot kockázata” állapotú volt, azaz
romlott. Az állapot-besorolásonkénti összesítést a 6-7.b. táblázat, míg a
felszín alatti víztestek összesített állapotának víztest-típusonkénti bontását,
a korábbi VGT2 besorolással összehasonlítva a 6-7.c. táblázat mutatja.
6‑7.b. táblázat: Felszín alatti víztestek összesített
állapotának minősítése a VGT2-höz viszonyítva
|
|
VGT2 [db]
|
VGT3 [db]
|
|
minősítés
|
|
jó
|
jó, de fennáll a gyenge állapot kockázata
|
gyenge
|
|
jó
|
98
|
73
|
16
|
9
|
|
jó,
de fennáll a gyenge állapot kockázata
|
23
|
6
|
7
|
10
|
|
gyenge
|
64
|
9
|
12
|
43
|
|
Összesen
|
185
|
88
|
35
|
62
|
6‑7.c. táblázat: Felszín alatti víztestek összesített
állapotának minősítése víztest típusonkénti (VGT2 vs. VGT3)
|
jó
|
jó, de fennáll a gyenge állapot kockázata
|
gyenge
|
|
víztestek típusa
|
VGT2
|
VGT3
|
VGT2
|
VGT3
|
VGT2
|
VGT3
|
|
sekély
porózus
|
8
|
3
|
8
|
8
|
39
|
44
|
|
porózus
|
35
|
30
|
3
|
14
|
10
|
4
|
|
porózus
termál
|
7
|
5
|
1
|
3
|
0
|
0
|
|
sekély
hegyvidéki
|
12
|
13
|
6
|
5
|
4
|
4
|
|
hegyvidéki
|
15
|
16
|
4
|
3
|
4
|
4
|
|
karszt
|
7
|
9
|
1
|
2
|
6
|
3
|
|
termálkarszt
|
14
|
12
|
0
|
0
|
1
|
3
|
|
Összes
|
98
|
88
|
23
|
35
|
64
|
62
|
A bemutatott eredményeket alaposabban megvizsgálva azt
tapasztaljuk, hogy
S a VGT2 „jó”
minősítésű víztestei közül – a VGT3 vizsgálatai alapján – 25 db víztest
állapota romlott (Ebből 9 víztest korábbi „jó” állapota változott „gyenge” minősítésűre,
16 db pedig „jó de fennáll a gyenge állapot kockázata” minősítést kapott)
S a VGT2 „jó, de
gyenge kockázata” minősítésű víztestei közül – a VGT3 vizsgálatai alapján – 9
db víztest állapota romlott, azaz lett „gyenge” állapotú, 6 db víztest kapott
„jó” minősítést és 8 víztest állapota nem változott.
S a VGT2 „gyenge”
minősítésű víztestei közül – a VGT3 vizsgálatai alapján – 19 db víztest
állapota javult (ebből 9 víztest „jó”, 10 db pedig „jó, de fennáll a gyenge
állapot kockázata” minősítést kapott)
Fentiek
alapján összességében elmondható, hogy a VGT2 eredményeihez képest 34 víztest
állapota romlott, 28 víztest állapota javult és 123 db víztest esetében nem
történt változás.
6‑23. térkép: Felszín alatti víztestek összesített állapota porózus és hegyvidéki
A VKI szerint 2009 után víztest állapota csak akkor romolhat
az irányelv megsértése nélkül, ha mentesség alkalmazása igazolható. Felszín
alatti víztestek vízszintjének változása 4. cikk (7) bekezdésének megfelelő
mentesség, kémiai és mennyiségi állapotromlást is indokolhat a 4. cikk (6)
bekezdése, de csak időlegesen.
6‑7. ábra: Felszín
alatti víztestek összesített állapotának minősítése víztest típusonként (VGT3)
6‑24. térkép: Felszín alatti víztestek összesített állapota porózus és hasadékos
termál
A
leírtakból levonható egyik
legfontosabb következtetés, hogy a víztestek jó állapotának megőrzéséhez és
fenntartásához, illetve a jó állapot eléréséhez nemcsak a „gyenge” állapotú
víztestekre kell intézkedéseket meghatározni, hanem a „jó, de fennáll a gyenge
állapot kockázata” és – legalább szabályozási szinten – az összes többire is.
6‑25. térkép: Felszín alatti víztestek összesített állapota karszt és termálkarszt
Az
összesítetten „gyenge” állapotú – azaz mind mennyiségi, mind kémiai állapot
szerint gyenge minősítésű – víztesteket a 6-7.d. táblázatban foglaltuk össze.
6‑7.d. táblázat: A „gyenge” mennyiségi és kémiai állapotú
felszín alatti víztestek összesítő táblázata (VGT3)
|
OR
|
VIZIG kód
|
RVGY száma
|
Víztest jele
|
Víztest neve
|
hidrodi-namikai típus
|
ICPDR
|
VGT3
a víztest összesített minősítése
MENNYISÉGI
|
VGT3
a víztest összesített minősítése
KÉMIAI
|
VGT3
A VÍZTEST MINŐSÍTÉSE
|
|
AIQ540
|
KDT
|
1
|
sp.1.10.1
|
Duna jobb parti vízgyűjtő – Paks alatt
|
leáramlás
|
N
|
gyenge (vízmérleg)
|
gyenge (NO3)
|
gyenge
|
|
AIQ652
|
KDV
|
1
|
sp.1.13.2
|
Szentendrei-sziget és egyéb dunai szigetek
|
vegyes
|
N
|
gyenge (FAVÖKO)
|
gyenge (NO3)
|
gyenge
|
|
AIQ525
|
ADU
|
1
|
sp.1.14.2
|
Duna-Tisza köze – Duna-völgy északi rész
|
feláramlás
|
N
|
gyenge (vízmérleg, FAVÖKO)
|
gyenge (NO3)
|
gyenge
|
|
AIQ581
|
ÉDU
|
1
|
sp.1.2.1
|
Ikva-vízgyűjtő, Répce felső vízgyűjtője
|
vegyes
|
N
|
gyenge (süllyedés)
|
gyenge (NO3, NH4,
SO4, FEV)
|
gyenge
|
|
AIQ562
|
ÉDU
|
1
|
sp.1.4.2
|
Dunántúli-középhegység északi peremvidéke hordalékterasz
|
feláramlás
|
N
|
gyenge (süllyedés,
vízmérleg, FAVÖKO)
|
gyenge (FEV)
|
gyenge
|
|
AIQ537
|
KDV
|
1
|
sp.1.9.1
|
Duna jobb parti vízgyűjtő – Budapest-Paks
|
leáramlás
|
N
|
gyenge (vízmérleg)
|
gyenge (NO3)
|
gyenge
|
|
AIQ594
|
KÖ
|
2
|
sp.2.13.2
|
Körös-Maros köze
|
feláramlás
|
I
|
gyenge (FAVÖKO)
|
gyenge (NO3)
|
gyenge
|
|
AIQ585
|
KÖTI
|
2
|
sp.2.9.2
|
Jászság, Nagykunság
|
feláramlás
|
N
|
gyenge (süllyedés, FAVÖKO)
|
gyenge (FEV)
|
gyenge
|
|
AIQ494
|
DD
|
4
|
sp.4.3.1
|
Balaton déli vízgyűjtő
|
vegyes
|
N
|
gyenge (süllyedés)
|
gyenge (FEV)
|
gyenge
|
|
AIQ492
|
KDT
|
4
|
sp.4.3.2
|
Balaton a Berekkel
|
feláramlás
|
N
|
gyenge (süllyedés, FAVÖKO)
|
gyenge (FEV)
|
gyenge
|
Az
összesített eredményeket lásd
a 6-22 – 6-25.
térképeken.
6.3.
Védelem alatt álló területek állapotának értékelése
A felszíni ivóvízbázisok állapota és
veszélyeztetettsége
A felszíni ivóvízbázisok minősítése a
6/2002. (XI. 5.) KvVM rendeletben megadott határértékek szerint történik, és a
meghatározott fizikai és kémiai paraméterekre terjed ki. A vízvédelmi hatóság
vízminőségi állapotfelmérést végez a felszíni ivóvízbázisokon, melyhez
figyelembe veszi a vízkivételi mű üzemeltetője által végzett mérések
eredményeit is. Meghatározott gyakorisággal ellenőrzi a vízszennyezettségi
határértékek betartását. Ezen adatok, valamint a felszíni vizek monitoring
adatai és értékelése alapján adható meg a felszíni ivóvízbázisok által érintett
felszíni vízfolyás- és állóvíz víztestek állapota
Az állapotértékelés eredményei alapján az
érintett vízfolyás víztestek ökológiai állapota mérsékelt, illetve gyenge. A
kémiai állapot csak a Bán-patak felső vízrendszere esetében jó – PBT
komponensekkel –, a többi esetben nem jó (cink, króm, nikoszulfuron, kadmium,
higany, perfluoroktán-szulfonát). Az integrált állapot a legjobb esetekben (5
víztest) is csak mérsékelt, a többi 2 víztest esetében pedig gyenge.
Az érintett állóvíz víztestek ökológiai
állapota jó (3), mérsékelt (2) és gyenge, megjegyzendő, hogy a minősítés
megbízhatósága minden esetben magas. A kémiai állapot csak az Alcsi Holt-Tiszán
jó – PBT komponensekkel –, a többi esetben nem jó (arzén, kadmium, higany,
brómozott difeniléterek). Az integrált állapot a legjobb esetekben (5 víztest)
is csak mérsékelt, a többi kettő víztest esetében pedig gyenge.
A réz, cink, arzén, kadmium, ólom és higany
komponensek tekintetében megállapítható, hogy az érintett vízfolyás és állóvíz
víztestek esetében jónál gyengébb állapotot okoznak, azonban minden víztest
esetében a 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendeletben megadott határértékek alatt
maradnak; tehát szigorúbb a víztestek minősítése a felszíni ivóvízbázisok
szennyezettségi határértékeinél.
A vízfolyásra telepített felszíni
ivóvízbázisok veszélyeztetettek, ugyanis problémát jelentenek a települési és
ipari szennyvízbevezetések, a vízfolyások vízgyűjtőjén a mezőgazdasági
területekről bemosódó nitrát és növényvédő szerek. Ezen vízbázisoknál az árvízi
és éghajlati veszélyeztetettség is jelentős.
A víztározók és a balatoni felszíni
vízművek esetében a legtöbb problémát a víz hőmérsékletének nyári növekedése
okozza, amikor a baktériumok egyedszáma növekszik. Villámárvizet okozó nagyobb
esőzések után a vízgyűjtőről bemosódó hordalék és a vele érkező
szennyezőanyagok okoznak veszélyt.
6‑26. térkép: Védett területek állapota – Ivóvízkivételek védőterületei
A felszín alatti ivóvízbázisok állapota és
veszélyeztetettsége
A 2029 közcélú (üzemelő és üzemen kívüli),
több mint 50 fő vízellátását biztosító felszín alatti ivóvízbázisból 771 sérülékeny,
további 316 bizonytalan sérülékenységű (53%), mert olyan természeti-földtani
környezetben található, ahol a terepfelszín alá kerülő szennyező anyagok – még
ha évtizedek alatt is, de – lejuthatnak a vízellátást biztosító víztestbe. A
kiépített közcélú ivóvízbázisokat 66 távlati ivóvízbázis bővíti, melyek
szintén sérülékenyek. A felszín alatti vízbázisok veszélyeztetettségét a vízadó
típusa alapvetően meghatározza.
A felszín alatti ivóvízbázisok
veszélyeztetettségi vizsgálata a sérülékeny, illetve bizonytalan (és nem
ismert) sérülékenységű üzemelő, tartalék és távlati vízbázisok közül összesen
890 vízbázisra készült el. Az értékelés alapján az állapotot és a
veszélyeztetettséget meghatározó terhelések és folyamatok a következők:
S jogi védelem hiánya,
S az emberi tevékenység által okozott
tényleges és potenciális terhelések hatása,
S termelőkutak, vagy a védőterületen
belül található megfigyelő kutak szennyezettsége,
S védőterületen belül feltárt (a
megfigyelő kutak által nem feltétlenül jelzett) felszíni víz, talajvíz- vagy
talajszennyezések,
S területhasználatból eredő/fakadó veszélyeztetettség
(belterületek és mezőgazdásági területek együttes aránya a vízbázison),
S vízadó földtani közeg
veszélyeztetettsége,
S éghajlati veszélyeztetettség
(mennyiségi, vízminőségi),
S árvízi veszélyeztetettség,
S felszíni víz szennyeződéséből fakadó
veszélyeztetettség.
Az emberi
tevékenység által okozott tényleges és potenciális szennyezések
A vízbázisok belső védőövezete szigorúan
védett, többnyire kerítéssel körülvett terület, ahol csak a termelő objektumok
lehetnek, és ahol csak az üzemeltető tartózkodhat. A külső védőövezetre is
szigorú előírások vonatkoznak, azon szennyező tevékenységek nem végezhetők és
csaknem minden új tevékenység tiltott, vagy vízre orientált ún. egyedi
vizsgálathoz, ill. környezeti hatásvizsgálathoz kötötten engedélyezhető.
A hidrogeológiai védőövezetek területén
azonban a KÁRINFO adatbázis és a diagnosztikai vizsgálatok felmérése szerint
számos potenciális
pontszerű szennyezőforrás
található: üzemanyag- és fűtőanyag tárolók, nagy állatlétszámú, iparszerű
állattartótelepek, növényvédőszer- és műtrágyaraktárak, felhagyott TSZ
géptelepek és illegális vagy legális, de nem megfelelő kialakítású
hulladéklerakók. Ezek többnyire közvetlenül nem szennyezik a területet, de a
havária jellegű szennyezések lehetősége általuk fennáll. A potenciális
szennyezőforrások mennyiségéről, aktuális helyzetéről a kormányhivatal környezetvédelmi
és természetvédelmi főosztályainak, illetve a vízvédelmi hatóságnak nincs
naprakész nyilvántartása.
A hidrogeológiai védőövezetek területén a diffúz
szennyezőforrások
veszélyességét
a diagnosztikai vizsgálatok igazolták. A diffúz szennyeződések nagy része a
települési és a mezőgazdasági területhasználatú területekről származik. Ezeknek
a területeknek a védőövezeten belüli aránya potenciális veszélyre utal. Területhasználati, közigazgatási térképeket és a
védőterületekre vonatkozó térképi állományt (csak az OVF-nél
nyilvántartott védőterületek) összevetve a 890 sérülékeny földtani környezetű
vízbázisból 174 db (20%) esetében a belterületek és a mezőgazdasági területek
aránya 40-75% között van, míg 446 db (50%) vízbázison meghaladja a 75%-ot,
vagyis ezek jelentősen veszélyeztetettek. A fenti vizsgálat azokra a vízbázisokra nem
készült el, ahol nyilvántartott védőterület hiányában csak 100 méter sugarú
puffer poligon jelöli a vízbázist.
Vízminőségi szempontból elsősorban a
felszíni vízfolyáson
érkező szennyezőanyag
miatt veszélyeztetett
231 darab (26%) vízbázis,
különösen veszélyeztetettek a dunai parti szűrésű ivóvízbázisok, de a
karsztvízbázisok is kietettek a felszíni vízfolyáson érkező szennyezéseknek.
A potenciális szennyezőforrásoknál nagyobb
veszélyt jelent a földtani
közeg és a felszín alatti víz tényleges szennyezettsége. Az ivóvízbázisok
veszélyeztetettségi vizsgálata során 9 vízbázist érintve jelentős pontszerű
ipari tevékenység okozta talaj vagy talajvíz szennyeződés állapítható meg
(Csepel-Halásztelek vízmű, Szentendre Regionális Déli Vízbázis, Vác Déli
Vízbázis, Hidas vízmű, Abasár Községi és Gyöngyös városi vízmű, Debrecen I.
vízmű, Fót Gyermekvárosi vízmű, Kalocsa Negyvenszállás vízmű, Szekszárd Lőtéri
vízbázis). Az abasári, fóti és szekszárdi vízmű már üzemen kívül van, mára a
Vác déli vízbázis ipari vizet szolgáltat. A legjelentősebb vízbázis-szennyezés
az országban a szekszárdi vízbázis klórozott szénhidrogénnel történő
szennyezése volt. A felhagyott vízbázison kármentesítés folyik, Szekszárd város
vízellátására új vízbázist épült a Fadd-Dombori-Bogyiszló távlati vízbázis
északi részén. Nitráttal szennyezett vízbázisok elsősorban Budapest
agglomeráció területén fordulnak elő, jelezve, hogy a nitrát szennyezés
elsősorban települési eredetű, és a csatornázások előtti időszakból maradt
ránk. Ezen vízbázisok nem mentesíthetők, viszont a szennyvíz-közműhálózat
kiépítése után lassú vízminőség javulás várható.
A földtani közeg
állapotában történő változás
A földtani közeg állapotában történő
változás természetesen úton is bekövetkezhet (pl. suvadás földrengés hatására).
A potenciális veszélyforrások közé tartozik a parti szűrésű vízbázisok esetén a
meder állapotában bekövetkező változás, a feliszapolódás, ami a vízminőség
romlását, ammónium és vas megjelenését idézi elő a termelő kutakban. A földtani közeg
állapotában bekövetkező változás alapján összesen 231 (26%) vízbázis jelentősen
veszélyeztetett.
Kavics-, homok- és agyagbányák művelése során a védettebb felszín alatti víz
felszínre kerülhet, így a
talajvízbázisok, valamint a sekélyebb rétegvízbázisok közepesen
veszélyeztetettek (149 db, 17%).
Az éghajlat változásából eredő potenciális
veszélyek
A felszín alatti vizek utánpótlása a
csapadékból származik, ezért a sérülékeny vízbázisok állapota nagymértékben
függ az éghajlat változásától. A talaj-, a karsztos- és a parti szűrésű
vízbázisaink mennyiségi és minőségi okokból is kiemelten veszélyeztetettek.
Különösen az extrém időjárási események növekedése jelent veszélyt, mivel az
árvíz és a rendkívüli kisvízállások, aszály veszélye is nő. Az éghajlat
mennyiségi változásából fakadó potenciális jelentős veszély 292 (33%), közepes
veszély pedig 87 (10%) vízbázisnál áll fenn. Az éghajlat minőségi változásból
adódó veszély 132 (15%) vízbázisnál jelentős, 248 (28%) vízbázis esetében pedig
közepes.
Árvízi veszélyeztetettség
A felszíni vizek elsősorban árvízkor
veszélyeztetnek vízbázisokat. Azok a vízbázisok szintén veszélyeztetettek,
melyek védőterülete nagyvízi medret érint. A villámárvíz a karsztvízbázisok
vízminőségét veszélyezteti. Összesen 301 (34%) vízbázis esetében jelentős az
árvizek hatása.
Összevont értékelés
Az ivóvízbázisok veszélyeztetettsége a
fenti szempontok szerint összevontan is értékelhető. A 890 sérülékeny
földtani környezetű, üzemelő vízbázis (összes védendő vízkészlete 4 298 700 m3/nap)
egyes veszélyeztetettségi kategóriák közötti megoszlását a 6‑8. ábra mutatja.
6‑8. ábra: A veszélyeztetettségi kategóriák százalékos
megoszlása sérülékeny vízbázisokra
A felszíni és felszín alatti sérülékeny
ivóvízbázisok veszélyeztetettségét a 6-26. térképmelléklet mutatja be.
A természetes fürdőhelyek miatt érintett víztestek
értékelése az Nemzeti Népegészségügyi Központ évente készülő jelentései alapján
készült. A jelentések a 2006-ban életbe lépett fürdővíz irányelvnek megfelelően
készülnek. A fürdőhelyek engedélyezésével, minősítésével és azok
monitorozásával kapcsolatos előírásokat a 78/2008. (IV. 3.) Korm. rendelet
tartalmazza. Az irányelv szerinti minőségi értékelést minden évben a fürdési
idényt követően kötelező jelenteni.
A 2014-2019 közötti időszakban a fürdőhelyek száma fokozatos
növekedést mutatott, 2019-ben már 257 fürdőhely került kijelölésre, ami 14%-os
növekedést mutat. A vizsgált időszakot tekintve elmondható, hogy a nem
minősített fürdőhelyek száma csökkent. A kiváló vízminőségű fürdőhelyek aránya
az időszak alatt 64%-ról 71%-ra nőtt; a jó és tűrhető vízminőségű fürdőhelyek
együttes, összevont aránya jellemzően stagnált (17–18%), viszont a kifogásolt
vízminőségű fürdőhelyek aránya 2%-ról (4 db) 4%-ra (10 db) nőtt. A fürdővizek
állapotát és a fürdőhelyeket a 6-27. térképmelléklet
mutatja be.
A kifogásolt, romló vízminőségű strandok egy része az
időszak korábbi éveiben jó vagy tűrhető kategóriába esett (pl. Tuzséri
szabadstrand, Dánfoki szabadstrand, Tiszakécskei szabadstrand), míg egyes
strandok korábban nem kerültek minősítésre, majd minősítést követően évek óta a
kifogásolt kategóriában maradtak (Mosoni szabadstrand,
vásárosnamény-gergelyiugornyai Tisza-parti szabadstrand). A Tisza felső
szakaszán kijelölt-, üzemelő természetes fürdőhelyek vízminőségét alapvetően
határozza meg az a körülmény, hogy a határt átlépő víztest milyen
mikrobiológiai, bakteriológiai kondíciókkal érkezik hazánk területére.
6‑27. térkép: Védett területek állapota – Természetes fürdőhelyek és fürdővizek
Az értékelési rendszerben a vízminőségi haváriákat és a
bezárások okát is jelenteni kell, amelyek oka lokális szennyezés, hatása
időszakos, nincsenek összefüggésben a víztestek általános állapotával. A
vizsgált 2019-es évben 1 esetben (Tuzséri strand Tisza) jelentettek
fürdőhely-bezárást, de vízminőségi monitorozás ekkor is történt. Összesen 9
esetben jelentettek cianobaktérium-burjánzást, ebből 8 esetben a Balaton mentén
(Balatongyöröknél 1 strand, Keszthelyen 4 strand, Gyenesdiás 2 strand,
Vonyarcvashegy 1 strand),1 esetben pedig az Arlói tónál.
A javuló mutatók ellenére a fürdővizek vonatkozásában a
valóságos helyzet a bemutatott statisztikához képest kedvezőtlenebb, hiszen
több olyan állóvizünk és vízfolyásunk is van, melyeken a vonatkozó szabályozás
értelmében strand eleve ki sem jelölhető a nem megfelelő bakteriológiai
vízminőség miatt.
Nitrát- és tápanyagérzékeny területek
Magyarországon az eutrofizáció – az ország speciális
természeti adottságai, hidrológiai sajátosságai, illetve a vizek fizikai és kémiai
karaktere miatt –, mind a vízfolyások, mind a tavak esetében részben emberi
hatásra bekövetkező, részben természetes jelenség.
Az eutrofizáció értékelése a VKI szerint a felszíni
vizek integrált ökológiai állapotértékelési módszertanának megfelelően történt.
A 2020. évi Nitrát Jelentés Útmutató előírása jelentős változást eredményezett
a víztestek trofitási besorolásában, ugyanis a potenciálisan eutróf kategória
használatát jelentős mértékben leszűkítette, így megnőtt az eutróf víztestek
aránya. Vízfolyás víztesteknél eutróf 77%, potenciálisan eutróf 5%, nem eutróf
17%. Az eutróf vízfolyások közül 22% időszakos (vízelvezetés, vízellátás,
tározás hasznosítás miatt) és 1% vízelvonás miatt időszakos vízfolyás, ezek
közül a vízfolyás víztestek 27%-án van pontszerű szennyvízbevezetés.[2] Az állóvíz
víztestek 32%-a eutróf, potenciálisan eutróf 4%-uk, nem eutróf 60%-uk.
A tápanyagérzékeny vízgyűjtők kijelölésével a szennyvíz
irányelv a szennyíz-tisztításra fokozott tápanyag eltávolítást ír elő azokon a
területeken, melyeken a felszíni vízbe vezetett tápanyagterhelés az arra
érzékeny vizek eutrofizálódását okozhatja.
A VGT 6-8 melléklete a tápanyagterhelésre érzékenynek
kijelölt felszíni vizek trofitási állapotértékelését mutatja be. Az értékelés
szerint a 132 víztestből 80 víztest eutróf (60%), 6 víztest (4,5%)
potenciálisan eutróf, 42 víztest (32%) nem eutróf, 4 víztest (3%) pedig adathiány
miatt nem volt értékelhető. A tápanyagérzékeny területek állapotát a 6-28. térképmelléklet mutatja be.
6‑28. térkép: Védett területek állapota – Tápanyagérzékeny területek
A nitrátérzékeny területek kijelölésében 2013 óta nem
történt lényegi változás.
A trofitás értékelése mellett Magyarország 2020. évi Nitrát
jelentésében a trofitási mutatók változásának vizsgálata is elkészült. A
mutatók változása jelzi, hogy VGT2 időszakában kibővített nitrátérzékeny
területekre vonatkozó intézkedések eredményeként a vizsgált mintavételi
helyeken kiegyenlített az erőteljesen növekvő és csökkenő trofitási trendek
aránya. Erőteljesen növekvő trendet figyelhetünk meg a klorofill-a nyári átlag
esetében a mérési helyek 30%, foszfát-ortofoszfát esetében 38%, összes éves
foszfor esetében 25%-ánál, erőteljesen csökkenőt a klorofill-a nyári átlag esetében
a mérési helyek 32%, foszfát-ortofoszfát esetében 33%, összes éves foszfor esetében
27%-ánál. A mintavételei helyek 4-8 % stabil értékeket mutat, nem értékelhető
21–23%-uk. A felszíni vizekben a nitrátkoncentráció átlagértékek
és maximumok a vizsgált 2016-2019 időszakban és a nitrát terhelést különösen
jelző téli évszakban a mintavételi helyek kevesebb mint 10%-ában (átlag: 1%;
maximum: 9%; téli átlag: 2%) haladták meg az 50 mg/l értéket.
A magyarországi Duna méretű, nagyon nagy és nagy
vízfolyásokban (Duna, Tisza, Dráva, valamint Bodrog, Szamos, Maros, Mura,
Hármas-Körös) és nagy állóvizekben (Balaton, Velencei-tó, Fertőtó) nem fordult
elő az 50 mg/l határérték, míg a víztározókban (Csórréti-víztározó,
Köszörű-völgyi-tározó, Hasznosi-tározó, Lázbérci-víztározó, Rakacai-tározó,
Komra-völgyi-tározó) a 25 mg/l határérték túllépése.
A felszíni vizek nitrát-szennyezettség változása
összességében a két jelentéstételi időszak közös mintavételi helyein a nitrát
maximum koncentrációk esetében megállapítható, hogy stabil és csökkenő
tendenciát mutatnak. Az éves átlag tekintetében is stabil és csökkenő
tendenciát látunk. A téli átlag a mintavételi helyek jelentős részében stabil
és csökkenő tendenciát mutat, növekvő érték kismértékben jellemző. A felszíni
vizek nitrát, illetve nitrogén szennyezettsége sokkal kedvezőbb, mint a
trofitás szerinti állapot.
A felszín alatti vizek nitrát tartalom változásának trendjét
1710 monitoring ponton lehetett vizsgálni. Az átlagos nitrát koncentráció
alapján, az összes monitoring pontra számolt trend összességében kedvező, mivel
a pontok 8,7%-ánál tapasztalunk gyenge (+1 – +5 mg/l /4 év), 7%-ban erős
növekedést (>+5 mg/l /4 év). A gyengén és az erősen növekedő trendek összege
így 15,7%, ami kissé magasabb érték, mint a gyengén és erősen csökkenő trendek
15,6%-a. Míg az átlagos koncentrációk alapján az összes nyílt tükrű (sérülékeny
környezetű) felszín alatti monitoring pont esetében a növekedő trendek összege
magasabb, mint a csökkenő trendeké, addig a maximum nitrátkoncentrációjú pontok
25,5%-ánál csökkenő és 20,3%-ában növekvő a trend. A maximum értékek alapján az
összes víztípusra vizsgálva azonban nagyobb százalékban fordulnak elő csökkenő
trendek, mint növekedők. Megállapítható, hogy a sérülékeny zónában a 2016-2019
közötti időszakban, összehasonlítva a megelőző időszakkal, több helyen kiugró
értékeket mértek a nitráttartalomban, amely a szélsőséges időjárás eredménye is
lehet.
Természeti értékek miatt védett területek
Hazánk természeti-ökológiai értékekben kiemelkedően gazdag.
Az ország területének több mint 20%-a természetvédelmi oltalomban részesül. A
vizek jó állapota szempontjából meghatározó a vízi és víztől függő védett
élőhelyek jó állapotának biztosítása. A VKI előírásainak megfelelően a
természeti értékei miatt védett területek állapotának értékelését minden olyan
Natura 2000 területre elvégeztük, amelyen víztől függő élőhelyek találhatók. Az
országosan védett területek ~95%-a része a Natura-hálózatnak, így ezek az
információk a hazai természeti értékek miatt védett területek csaknem teljes
körét lefedik.
Az értékelés eredményeként hazánkban a víztől függő
élőhelyeket tartalmazó Natura 2000 területek közül 266 jelentősen károsodott,
114 károsodott, 39 kevésbé károsodott és 15 nem, vagy alig károsodott
található. A Natura 2000 területenkénti állapotértékelést a 6-29. térképmelléklet mutatja be. A 6.
függelék tartalmazza a felszín alatti víztől függő élőhelyekre vonatkozó
részértékelést is.
6‑29. térkép: Védett területek állapota – Natura 2000 területek
Az élőhelyek legnagyobb problémája szinte egyöntetűen a
vízhiány. Legsúlyosabban érintettek a homokhátságok felszín alatti víztől függő
élőhelyei, lápok, buckaközi láprétek, kiszáradó láprétek, mocsárrétek, homoki
tölgyesek, szikes tavak, valamint a folyóink volt ártéri területeinek megmaradt
értékes élőhelyei, ártéri ligeterdők, mocsárrétek, keményfaligetek, iszapos
természetes folyópartok. Ezeken a területeken egyértelmű, hogy a vizek
természetes lefolyásának, visszatartásának milyen fontos szerepe van egy térség
vízháztartásában, és azon keresztül a természeti rendszerek életében.
Jelentős és alig kezelhető problémát okoz a klímaváltozással
összefüggésbe hozható aszályos évek sorozata, a téli hótakaró rendszeres
elmaradása, a nyári hőségek idejének meghosszabbodása, az egyre gyakoribb
légköri aszály, a felszíni és felszín alatti vízkészletek csökkenése. A
klímaváltozás jelének tekinthető számos új, idegenhonos inváziós faj
megjelenése és térnyerése is.
Külön figyelmet érdemelnek az országos védettséget is élvező
lápok és a szikes tavak, melyeket a kiszáradás fenyeget. Az utóbbi évtizedekben
számuk drasztikusan lecsökkent. A megmaradt területeket nem ritkán a
vízszennyezés is veszélyezteti.
A nagy folyóinkkal kapcsolatos égető probléma a
hullámtereken, a mellékágakban, a korábban vízjárta területeken, a holtmedreken
és más kapcsolódó értékes vizes élőhelyeken az ökológiailag szükséges
vízmennyiség hiánya. A medersüllyedés, a hullámterek feltöltődése, a
talajvízszintek süllyedése és a hullámtereket el nem érő kisebb árhullámok
miatt az ott lévő élőhelyek állapota folyamatosan romlik.
Hegy- és dombvidéki területeken még néhol előforduló
tarvágások miatt gyorsul a vizek lefolyása, mérséklődik a talajok
vízvisszatartási képessége, ami a környező védett területek vízháztartási
viszonyait, természetességét kedvezőtlenül befolyásolja.
A vízhiányon túl jellemző probléma számos vízfolyáson (Sajó,
Tarna, Körösök, Rába, Kapos stb.), hogy főként a halak számára nem mindenütt
átjárható a víztest, amit a duzzasztók és zsilipek nem megfelelő üzemeltetése,
ill. a hallépcsők hiánya okoz. Ebben jelentős előrelépés történt, de továbbra
is számos folyószakasz átjárhatóságát javítani kellene.
A természetvédelmi beavatkozások és az előremutató
mezőgazdasági kezdeményezések ellenére ma is jellemző belvizeket a szántókról
elvezetni igyekvő gyakorlat. A talajvizet megcsapoló csatornahálózat az ország
minden táján nagymértékben hozzájárult a víztől függő védett természeti
területek általános szárazodásához. E gyakorlattal szemben fontos a
gazdálkodási gyakorlat átalakítása, a belvizek levezetésének a megszüntetése, a
mederben történő vízvisszatartás és a víznek a területen való megtartása, mert
csak ez biztosíthatja a víztől függő értékes élőhelyek tartós fennmaradását.
Erre vonatkozó számos tervezett VGT intézkedés jelentősen hozzájárulhat a
védett területek állapotának javításához.
Általános problémaként kell említeni a mederszabályozási
beavatkozások következményeként a vizek gyors levezetése miatt előálló
vízhiányt, valamint az ökológiai szempontból sivár mederformákat, melyek gátjai
a változatos élőhely-mozaikok kialakulásának, természetközeli társulások
megtelepedésének a parti zónában.
A vízfolyások, tavak medrének fenntartása, a medrek kotrása
továbbra is gyakran ökológiai problémákat okoz. A túl nagy területre kiterjedő,
vagy rosszul időzített mederfenntartó munkálatok élőhelyek eltűnését, fajok,
fajcsoportok sérülését, a parti zonáció pusztulását eredményezhetik. A
vízfolyás meder éléig történő szántás ökológiailag kedvezőtlen, ezért ennek a
gyakorlatnak a felszámolását szabályozási intézkedések és pénzügyi ösztönzők
(pl. zöldítés) is segítik.
Mind a vizeken, mind a védett területeken jelentős
problémának tekinthető az idegenhonos inváziós fajok egyre nagyobb léptékű
megjelenése és a természetes életközösségekre gyakorolt negatív hatásuk. Ez
gyakran egyszerre okoz fenntartási gondot a természetvédelemben és a
vízgazdálkodásban is.
A halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt
felszíni vizeink állapota
A halak élőhelye szempontjából védettnek kijelölt vizek
minőségi követelményeit a 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelet rögzíti. A 7 víztesten
kijelölt védett szakaszok a korábbi vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben rögzített
helyzethez hasonló problémákat mutatják. A hatósági vízminőségi ellenőrzések
csak egy-egy időpontban és kisszámú komponens esetében mutattak határérték-túllépést,
de sem azt megelőzően sem azt követően nem voltak határérték-túllépések. A VGT2
időszakában hatósági intézkedés nem történt.
A „halas vizek” szakterületeket átfedő, összetett védelmi és
minősítési célrendszere ma már nem megfelelő, ezért a jogszabályi kijelölés és
az alkalmazás felülvizsgálata folyamatban van, várható annak deregulációja.
Mivel a vonatkozó 2006/44/EK irányelvet a VKI 2013.12.21-ével hatályon kívül
helyezte, illetve a kijelölt víztestek vízminőségi referencia értékei megfelelnek,
vagy szigorúbbak, mint a KvVM rendeletben megadott határértékek, ezért a 6/2002.
(XI. 5.) KvVM rendelet várható deregulációja nem jelent visszalépést a
környezeti szabályozásban.
