8.   INTÉZKEDÉSI PROGRAM

8.1.  VGT2 Intézkedési program végrehajtásának értékelése

A VKI előírja, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodási terv minden korszerűsítésének (felülvizsgálatának) tartalmaznia kell az előrehaladás értékelését, ezen belül az intézkedések megvalósulását, valamint minden olyan intézkedés összefoglalását és magyarázatát, amelyet előirányoztak a korábbi vízgyűjtő-gazdálkodási terv(ek)ben, de nem hajtottak végre.

Összefoglalóan megállapítható, hogy lényeges előrelépés történt sok alapintézkedés végrehajtásában (Szennyvíz Program, Ivóvízminőség-javító Program, nitrát irányelv végrehajtása, peszticid irányelv végrehajtása Ivóvízbázis-védelmi Program. Az alapintézkedések finanszírozási hátterét lényegében a KEHOP és a VP jelentette.

A 2014–2020-as Operatív Programokban és a Vidékfejlesztési Program tartalmában sokkal jobban érvényesülnek a VKI szempontok, mint a 2007–2013 időszakban, mivel a VGT1 intézkedéseit döntő részben már figyelembe vették a Programok tervezésénél.

A VKI célkitűzéseinek teljesítését átfogó jellegű jelentős problémák is akadályozták, amelyek megoldása szükséges az érdemi eredmények eléréséhez, illetve a költséghatékony, országos szintű előrehaladás érdekében. Átfogó, rendszerszintű problémák a VGT2-ben:

S  fenntartható fejlődési alapelvek alkalmazásában gyengeségek,

S  integrált vízgazdálkodás alkalmazásának hiányosságai a tervezésben és a végrehajtásban,

S  VKI célok elérésére ösztönző ár- és díjpolitika, gazdaságszabályozás hiányosságai, amelynek eredményeként pazarlóan használjuk vízkészleteinket, nincs megfelelő ösztönzés, érdekeltség az intézkedések végrehajtására,

S  a monitoring mérések hiányosságai, amelyek szükségtelen beruházásokhoz, vagy „váratlanul” megoldandó problémákhoz vezethetnek,

S  az informatikai rendszerek és nyilvántartások hiányosságai, amelyek akadályozzák a megalapozott döntéshozatalt,

S  a társadalom környezeti információhoz való teljes körű hozzáférésének hiányosságai, amelyek akadályozzák a közös cselekvést, csökkentik a hatékonyságot,

S  a szabályozási környezet stabilitási problémái (költséges, változékonysága miatt nehezen követhető, rugalmatlan), amely nehezíti az ügyintézést, megingatja az ügyfelek bizalmát a hatóságban,

S  a vízügyi és vízvédelmi, illetve a környezetvédelmi és természetvédelmi hatóságok és igazgatási szervek szakember- és létszámhiánya, erőforrásbeli és működési hiányosságai, amik megnehezítik a hatékony területi jelenlétet és a kellő számú és minőségű hatósági ellenőrzést,

S  a kutatás, fejlesztés és a szakemberképzés hiányosságai, amelyek lassítják a jobb, innovatívabb megoldások kialakulását és elterjesztését,

S  VGT tartalmának terjesztése, értelmezése, intézkedések népszerűsítésének hiányosságai (szemléletformálás)

S  az éghajlatváltozás kihívásaira történő alkalmazkodóképességi és hatásmérséklési hiányosságok, amelyek a fejlődés fenntarthatóságát veszélyeztetik. Azok a természeti jellemzők, amelyek miatt – az igénykezelő, a terheléscsökkentő, az állapotjavító és/vagy hatásmérséklő beavatkozások ellenére – a víztestek állapota csak hosszú idő alatt érheti el a jó állapotot/potenciált.

Az Európai Bizottság a VGT2 végrehajtására vonatkozó értékelését ún. pilot megkeresések keretében végezte.

A Bizottság mélyreható összehasonlító elemzésként vizsgálta, hogy a tagállamok mindegyike bevezette-e a nemzeti jogban és gyakorlatban az átfogó megfelelés-biztosítási rendszert (beleértve a VKI 23. cikkében előírt szankciókat). Vízkivételek témában 6 db kérdés érkezett: szabályozás, engedélyezés, nyilvántartás, vízkészlet-gazdálkodás, ellenőrzés, szankcionálás. Pontforrásból származó kibocsátásokra 2 db kérdést tettek fel: szabályozás, megelőzés. Diffúz forrásból származó kibocsátások témában 2 db kérdés érkezett: szabályozás, engedélyezés. Megfelelés-biztosítás – ellenőrzések és szankciók vonatkozásában 9 db kérdés érkezett: szabályozás, monitoring, hatósági ellenőrzés, ellenőrzések eredményessége, jogsértések megszüntetésének eszközei, szankciók, szennyező fizet elv (környezeti felelősség), nyilvánosság tájékoztatása, részvétel az engedélyezésben. Megfelelés-biztosítás határokon átnyúló szennyezésre +1 db kérdés érkezett: együttműködési mechanizmus.

A konkrét kérdések, amint látható, jellemzően a szabályozásra, az engedélyezési és megfigyelési rendszerekre vonatkoznak, amit a VGT-ben átfogó intézkedésnek nevezünk.

A főbb témakörök, amiben hiányosságot találtak:

S  A felszíni víztestek jellemzése, besorolása és ökológiai állapotának megfigyelése

S  A felszíni víztesteknél a vízgyűjtőre jellemző specifikus szennyező és veszélyes anyagok monitoringja és emisszió leltára

S  A felszín alatti víztestek kémiai állapotának megfigyelése

S  A jelentősen módosított és mesterséges víztestek kijelölése

S  A mentességek mennyisége és indoklása – a VKI 4. cikk (4), (5) és (7) bekezdése

8.2. A VGT3 tervezett intézkedései

Intézkedések tervezése, módszertani háttér

Az intézkedések programjának VKI által előírt célja az előző VGT-khez képest nem változott, azaz a cél a feltárt jelentős vízgazdálkodási problémák megoldása (a vízfolyásokra, állóvizekre és felszín alatti vizekre, valamint a védett területekre meghatározott, felülvizsgált környezeti célkitűzések elérése.

Az intézkedések tervezésének módszertani alapját az ún. DPSIR elemzési rendszer (leírása a 6.4. fejezetben található) jelenti. Ugyanazt a problémát többféleképpen is lehet kezelni, ezért az intézkedések között prioritási sorrendet állítottunk fel. Az intézkedések tervezésénél alapvető szempont volt a hatékony intézkedési program összeállítása, ebben segített a D-P-S-I sorrend követése.

„D”: A leghatékonyabb intézkedések a hajtóerőt (igényt) befolyásoló beavatkozások (pl. gazdasági szabályozók, határértékek, víztakarékos berendezések alkalmazása, oktatás, K+F, képességfejlesztés, intézményfejlesztés);

„P”: Második a hatékonysági rangsorban a terheléscsökkentő intézkedések sora (szennyvíztisztítás hatásfokának növelése, tápanyag-gazdálkodás), mivel ebben az esetben a terhelés már megtörténik és külön erőforrások szükségesek a terhelés mérséklésére;

„S”: Ezután következnek az állapotjavító intézkedések (pl. rehabilitáció, revitalizáció), hiszen ekkor a terhelés már állapot romlást is okozott;

„I”: Végül, ha a fenti intézkedések nem érnek el megfelelő eredményt, vagy nincs másra mód akkor hatásmérséklő intézkedésekre kerül sor (pl. vízpótlás, egyes árvízvédelmi intézkedések kompenzációja).

A VKI jelentési útmutatója mind a terhelésekre, mind a hatásokra és az intézkedésekre kötelezően alkalmazandó „típusokat” határoz meg, és megadja ezek kapcsolati rendszerét is. A Bizottság útmutatója által meghatározott 25 intézkedési csomagot (KTM) foglaltuk össze. Dőlt betűtípussal jelöltük az általunk definiált intézkedési csomagokat, amelyek meghatározására a speciális magyar problémákra adandó megoldások (intézkedések) miatt volt szükség. Az intézkedési csomagok további bontását, valamint az intézkedések víztestenkénti megjelenítését a 6. függelék tartalmazza.

8‑1. táblázat: Intézkedési csomagok (KTM)

Kód	Az intézkedési csomag megnevezése
1.	Szennyvíztisztító telepek építése és korszerűsítése
2.	Mezőgazdasági eredetű tápanyagszennyezés csökkentése
3.	Mezőgazdasági eredetű peszticid szennyezés csökkentése
4.	Bekövetkezett szennyezések csökkentése, felszámolása, beleértve a felhagyott szennyezett területek kármentesítését
5.	Hosszirányú átjárhatóság biztosítása, a duzzasztás és a vízszintszabályozás hatásának csökkentése (pl. halátjárók létesítése, gátak lebontása)
6.	Hidromorfológiai viszonyok javítása a hosszirányú átjárhatóságon kívül (vízfolyások és állóvizek morfológiai szabályozottságának csökkentése)
7.	A vízjárási viszonyok javítása, az ökológiai vízmennyiség biztosítása
8.	A víz hatékony felhasználását elősegítő műszaki intézkedések, az öntözés, az ipar, az energiatermelés és a háztartás területén
9.	A költségmegtérülés elvének alkalmazása a megfizethetőség figyelembevételével a lakossági vízszolgáltatás területén
10.	A költségmegtérülés elvének alkalmazása a megfizethetőség figyelembevételével az ipari vízszolgáltatás területén
11.	A költségmegtérülés elvének alkalmazása a megfizethetőség figyelembevételével a mezőgazdasági vízszolgáltatás területén
12.	Mezőgazdasági tanácsadás vízvédelmi szemponttal kiegészített rendszere
13.	Ivóvízbázisok védelmét szolgáló intézkedések (védőterületek, pufferzónák)
14	Kutatás, tudásbázis fejlesztés a bizonytalanság csökkentése érdekében
15.	Elsőbbségi veszélyes anyagok kibocsátásának megszüntetése és elsőbbségi anyagok kibocsátásának csökkentése
16.	Ipari szennyvíztisztítók korszerűsítése, bővítése
17.	Talajerózióból és/vagy felszíni lefolyásból származó hordalék- és szennyezőanyag terhelés csökkentése
18.	Inváziós, tájidegen fajok és betegségek terjedésének megelőzése és szabályozása
19.	A rekreáció (beleértve a horgászatot is) káros hatásainak megelőzése és szabályozás
20.	A halászat és egyéb olyan tevékenységek káros hatásainak megelőzése és szabályozása, amelyek állatok és növények eltávolításával járnak
21.	Településekről, épített infrastruktúrából és közlekedésből származó szennyezések megelőzése és szabályozása
22.	Erdészeti tevékenységből származó szennyezés megelőzése vagy ellenőrzése
23.	A természetes vízvisszatartást elősegítő intézkedések
24.	Éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodás
25.	Savasodást ellensúlyozó intézkedések
26.	Hőterhelések kezelése
27.	Beszivárogtatás, visszasajtolás korszerűsítése, szabályozása
28.	Károsodott védett vízi, vizes és szárazföldi élőhelyek védelme a vízjárást befolyásoló hatásokkal szemben, az egyéb intézkedéseken felül
29.	Károsodott védett vízi, vizes és szárazföldi élőhelyek védelme vízminőségi hatásokkal szemben, az egyéb intézkedéseken felül
30.	Fürdőhelyek védelmét biztosító speciális intézkedések
31.	Balesetből származó szennyezések megelőzése

Jelmagyarázat: álló betűtípus: EU által definiált intézkedési csomagok; dőlt betűtípus: magyar kiegészítés

A nemzeti szintű tervezéshez a definiált intézkedési csomagok önmagukban túlzottan átfogóak. Céljuk a tervek összehasonlíthatósága és a VKI végrehajtásának EU szintű értékeléséhez szükséges információ biztosítása. Az EU útmutató is rögzíti, hogy az egyes intézkedési csomagokat a tagállamok töltik fel nemzeti szintű intézkedésekkel.

Az intézkedéseket tovább bontottuk alintézkedésekre, amelyek már a konkrét beavatkozásokat jelentik. Törekedtünk arra, hogy az intézkedések és főleg az alintézkedések összhangban legyenek a várható finanszírozási lehetőségekkel.

A VGT2-ben 37 intézkedési csomag, 159 intézkedés szerepelt. A VGT3 31 intézkedési csomagot és 118 intézkedést tartalmaz. A víztestekre vonatkozó intézkedéseket, intézkedési programot a 6. függelék tartalmazza.

Felszíni vizek fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések tervezése

Az ökológiai állapotot meghatározó alapkémiára (támogató elemekre) az oxigén háztartást befolyásoló szerves terhelés, a trofitásra ható tápanyagterhelés, valamint a hőmérsékleti viszonyok és a halobitás megváltozását okozó hő- és sóterhelés van hatással. A felszíni vizek fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések ezeket a terheléseket csökkentik.

Települési szennyvízbevezetésekből származó szerves anyag és tápanyagterhelés csökkentésére irányuló intézkedések

A pontforrásként ismert terhelés típusok között a szerves anyag és tápanyagok legnagyobb mennyiségét a települési szennyvizeket tisztító szennyvíztisztító telepek kibocsátásai adják. A települési szennyvizek megfelelő tisztítását alapintézkedésként szennyvíz irányelv írja elő. A vizek terhelését nézve a települési csatornahálózatok jelentős környezetterhelést szüntetnek meg azáltal, hogy a felszín alatti vizek szennyvízelhelyezésből származó közvetlen vagy közvetett szennyezését megakadályozzák. Ugyanakkor az összegyűjtött szennyvíz szinte minden esetben felszíni vízbe van vezetve, pontforrásként terhelve a befogadó felszíni vizet. Annak érdekében tehát, hogy mind a felszíni, mind a felszín alatti vizek terhelését minimalizáljuk, az összegyűjtött szennyvizek csak megfelelő tisztítás után vezethetők a befogadókba. A szükséges tisztítás mértékét a szennyvíz irányelv és a hazai emissziós rendelet [28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet] ennek megfeleltetett technológiai és területi határértékei megadják. Lényeges azonban, hogy ez a követelmény szükséges, de nem minden esetben elégséges feltétele annak, hogy a tisztított szennyvíz bevezetése ne okozzon olyan terhelést a befogadó élővíz számára, mely az ökológiai jó állapot elérését megakadályozza. Az élővizek terhelhetősége (más szóval terheléssel szembeni érzékenysége) nem egyforma, azt a mederbeli vízhozam (hígító kapacitás), a bevezetési pont feletti háttérterhelések, és a bevezetett anyag tulajdonságai, lebomló képessége is befolyásolja. A szükséges tisztítást mindezek figyelembevételével, a tényleges terhelhetőségi szint megállapításával lehet meghatározni.

A települési szennyvízbevezetésekhez mint pontszerű szennyezőforrásokra vonatkozó intézkedés az „1. Szennyvíztisztító telepek építése és korszerűsítése”, az erre vonatkozó európai útmutató első számú intézkedési csomagja. Az intézkedési csomag hat intézkedést tartalmaz.

Az „1.1 Új szennyvíztisztító telep létesítése, meglévő szennyvíztisztító telepek korszerűsítése 2000 LE feletti agglomerációkban a hatályos szennyvíz irányelvnek való megfeleléssel” intézkedés kötelező alapintézkedés, amely a szennyvíz irányelvben meghatározott követelményekkel összhangban a Szennyvíz program megvalósítását jelenti. A határérték megállapítása jelenleg az érvényben lévő 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendeletben meghatározottak szerint, a 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendeletben definiált technológiai és területi határértékek alapján, illetve egyedi határértékek alapján történik.

Az „1.2 Szennyvizek kezelése azonos céllal, mint 1.1, 2000 LE alatti településeken” intézkedés tartalmában megegyezik az 1.1 intézkedésben megadottakkal, azonban csak a 2000LE-nél kisebb településekre vonatkozik. Szennyvíztisztítás megoldása a Szennyvíz Programban előírtakon felül: a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programról szóló 25/2002. (II. 27.) Korm. rendeletben meghatározott agglomerációk közé nem tartozó településeken csatornahálózattal összegyűjtött szennyvíz tisztítása, kezelése.

Az „1.3 Szennyvíztisztítás kiegészítő intézkedései környezeti szempontból összességében kedvezőbb megoldások megvalósítása a befogadó felszín alatti vagy felszíni víztest jó állapotának veszélyeztetése nélkül” intézkedésben kiegészítő intézkedésekre abban az esetben van szükség, ha az 1.1 vagy 1.2 intézkedés nem elegendő. Azaz a kibocsátás az 1.1 és 1.2 intézkedések megvalósítása után is még olyan mértékű marad, hogy a befogadó víztestben a VKI szerinti célkitűzés elérését akadályozza. Az intézkedés többféle megoldást takar, a szennyvíztisztító telepek a települési szennyvíz irányelv követelményein túlmutató korszerűsítését, a felszíni befogadóra vonatkozó határértékek betartása érdekében, a tisztított szennyvíz hasznosítását, utótisztítását, átvezetést másik befogadóba. A megoldások kiválasztása további részletes műszaki és gazdasági elemzéseket igényel. A terv csak a potenciálisan szóba jöhető megoldástípusokat adja meg.

Gyakori példa, hogy indokolatlanul a tisztított szennyvizet élővízbe vezetik, rontva ezzel annak ökológiai állapotát. Vannak olyan telepek, ahol sokkal célszerűbb lenne a megfelelően tisztított szennyvizet hasznosítani és vízpótlásra, tápanyagpótlásra felhasználni.

A megfelelően tisztított szennyvíz hasznosításának jelentősége nő. Az Európai Parlament és a Tanács 2020-ban elfogadta a 2020/741 rendeletet a víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről. A tisztított szennyvíz hasznosítása segít a vízhiányos időszakok áthidalásában, a felszíni vizek állapotának javításában és egyben a talajerő-utánpótlást is részben biztosíthatja.

Az „1.4 A szennyvíztisztító telep záportározó kapacitásának növelése, a kezelési technológia fejlesztése, zöld energia megoldások” intézkedés az egyesített rendszerű csatornahálózatokkal működő szennyvíztisztítókhoz tartozó szennyvíztisztító telepi záportározók kapacitásának növelését és szükség esetén technológiai fejlesztéseket, valamint a záporkiömlőkből származó terhelés minimalizálását (pl. csatornahálózati lefolyás-szabályozással) tartalmazza.

Az „1.5 A csapadékvíz szennyvízcsatornára történő rákötéseinek csökkentése, egyéb külső vizek kizárása, különösen a felszíni vagy felszín alatti víz szempontjából fokozottan érzékeny, valamint a védett területeken” intézkedés szolgálja a csatornahálózatokban megjelenő többletvizek (amelyekhez többletterhelés is társul) csökkentését. Ez egy általános, mindenhol alkalmazandó intézkedés, amely minden csatornahálózatra vonatkozik.

Az „1.6 A szennyvíziszap-kezelés és hasznosításra való felkészítés fejlesztése” intézkedést az 1.1, 1.2, 1.3 intézkedésekkel összhangban, a Szennyvíziszap Kezelési és Hasznosítási Stratégiában [1403/2017. (VI. 28.) Korm. határozat] foglaltak figyelembevételével kell tervezni és végrehajtani.

A szennyvíziszap-kezelés és -hasznosítás elmaradása miatt a szennyvíztisztító telepekről az iszap a felszíni vízfolyásokba kerül. Lehet, hogy a telepen az önellenőrzés megfelelő hatásfokot mutat, de az elúszó iszapok jelentős terhelést adnak. A telepek igen számottevő részén nem megfelelő az iszapvonal működése, így az állandó vagy lökésszerű terheléseket okoz a befogadókban. A keletkező iszap jelentős része elfolyik (nem megfelelő iszap elvétel vagy technológiai problémák pl. fonalasodás miatt). A természetes befogadókban a vízvonallal összemérhető vagy akár súlyosabb terheléseket okoz az iszapvonal nem megfelelő működése. Az intézkedéssel elősegíthető a telepen belüli, illetve térségi iszapkezelés megvalósítás korszerűsítése.

A 9. intézkedési csomag (Vízár politikai intézkedések a költségmegtérülés alkalmazása érdekében a lakossági vízszolgáltatás területén) lényeges általános intézkedéseket tartalmaz, amelyek érdekeltté tehetik a szolgáltatókat és a szolgáltatást igénybe vevőket a szennyezés-kibocsátás csökkentésére és ugyanakkor a pénzügyileg fenntartható és színvonalas szolgáltatás biztosítására.

A „21.10 A csatornahálózatok rekonstrukciója, egyesített rendszerek szétválasztása” intézkedés egyszerre szolgálja a felszíni és a felszín alatti vizek védelmét. Cél a megrongálódott hálózatból a szennyvíz-kiszivárgás csökkentése, és ezzel a felszín alatti vizek veszélyeztetettségének és a közegészségügyi kockázatnak a mérséklése. Továbbá célja a szennyvíztisztító telepek talajvíz miatti hidraulikai terheléseknek csökkentése. Az egyesített hálózatok különválasztása részletes vizsgálatot igényel, mely során figyelembe kell venni a gazdaságossági szempontokat, illetve a helyi adottságokat. A sűrű beépítésű településrészeken a közművekkel zsúfolt utak alatt húzódó nagy szelvényű csatornák mellett az átépítés nem megoldható. Ez az intézkedés csak az egyesített rendszerek szétválasztására került alkalmazásra szennyvíztelepenként, mert a rekonstrukció általános intézkedés, amelyet ott kell végrehajtani, ahol műszakilag szükséges.

A „14.2 Monitoring rendszerek és információs rendszerek fejlesztése és működtetése” intézkedés azokra a víztestekre került alkalmazásra, amelyeknél nem volt elég információ a terhelés hatásainak megítélésére, tehát azoknál, amelyeknél a terhelés hatáselemzésénél „lehet, hogy jelentős” terhelés-kategória szerepel.

8‑2. táblázat: Települési kibocsátásokra tervezett intézkedések*

Intézkedés	Víztest darabszám
1.1 Új szennyvíztisztító telep létesítése, meglévő szennyvíztisztító telepek korszerűsítése 2000 LE feletti agglomerációkban a hatályos szennyvíz irányelvnek való megfeleléssel	183 (KEHOP projektek)
1.2 Szennyvizek kezelése azonos céllal, mint 1.1, 2000 LE alatti településeken	22
1.3 Vizek állapotának javítására szolgáló kiegészítő intézkedések a befogadó felszín alatti vagy felszíni víztest jó állapotának veszélyeztetése nélkül.	112
1.4 A szennyvíztisztító telep záportároló kapacitásának növelése, a kezelési technológia fejlesztése, zöld energia megoldások	21
1.5 Csapadékvíz szennyvízcsatornára történő rákötéseinek csökkentése, egyéb külső vizek kizárása, különösen a felszíni, vagy felszín alatti víz szempontjából fokozottan érzékeny, valamint védett területeken	819
1.6 Szennyvíziszap kezelés és hasznosításra való felkészítés	410
21.10 Csatornahálózatok rekonstrukciója, egyesített rendszerek szétválasztása	3
14.2 Monitoring rendszerek és információs rendszerek fejlesztése és működtetése	264

*Az 1.6-os intézkedést sokszor az 1.1, 1.2, 1.3 részeként kell megvalósítani.

A „9. a költségmegtérülés elvének alkalmazása a megfizethetőség figyelembevételével a lakossági vízszolgáltatás területén” intézkedési csomag minden kibocsátóra tervezett intézkedés.

1.2.3 Közvetlen ipari és egyéb pontszerű szennyvízbevezetésekből származó terhelés csökkentése

A pontszerű ipari és egyéb szennyvízkibocsátásokat a 3. fejezet ismerteti. Az intézkedések tervezése a terhelés hatáselemzésére épül.

A „16.1 Az ipari üzemekből felszíni befogadóba vezetett szennyvíz minőségére vonatkozó követelmények teljesítése” intézkedés 32 jelentős, fontos terhelésre került tervezésre. Hét szennyezőnél a jelentős terhelés hulladékkezelésből származik, itt a „21.3 az iparterületeken lévő hulladéklerakók megfelelő kialakítása, ellenőrzése” intézkedés került alkalmazásra.

A „14.2 Monitoring rendszerek és információs rendszerek fejlesztése és működtetése” intézkedés a települési szennyvízbevezetéseknél hasonlóan javasolt, azokra a kibocsátókra (509 db) és azokra a víztestekre (235 db), amelyeknél nem volt elég információ.

A „10. a költségmegtérülés elvének alkalmazása a megfizethetőség figyelembevételével az ipari vízszolgáltatás területén” intézkedési csomag minden ipari szennyvízkibocsátásra és érintett víztestre érvényes fontos intézkedés, függetlenül a terhelés minősítésétől.

Egyéb, pontszerű terhelések csökkentését érintő intézkedések

A hőterhelések két csoportba oszthatók a hő- és hűtővíz terhelésekre.

Ahol a szennyvíz jellege termálvíz, fürdővíz, a vonatkozó intézkedés a 26.1 Termálvizek kezelése a vízfolyásokba történő bevezetés előtt, beleértve a hatékonyabb energiakinyerést. A 26.1 intézkedést 164 fürdőre 110 víztesten kell végrehajtani.

Magyarországon 9 erőművi használt hűtővíz bevezetés van a felszíni vizekbe, ezek közül a Paksi Atomerőmű számít jelentős egyedi terhelésnek. Ezen kívül 34 ipari használt hűtővíz bevezetés található. Ezen kívül még két felszín alatti eredetű használtvíz, hűtővíz bevezetés van. Minden hűtővíz bevezetésre, 45 víztesten a 26.2 hűtővizek felszíni vízbe történő bevezetésének szabályozása intézkedést kell alkalmazni.

A halastavi lecsapolásokra a 20.3 halastavak létesítésének és működésének szabályozása intézkedés 504 halastónál 183 víztesten került tervezésre.

8.2.4 Diffúz tápanyagterhelésből származó felszíni terhelés csökkentésére irányuló intézkedések

Az intézkedések tervezése víztest szinten, a MONERIS modell által szennyező útvonalanként meghatározott, 2016-2018-as időszak átlagában számított erózió, nitrogén- és foszforterhelés adatai alapján történt, figyelembe véve a fizikai-kémiai állapotértékelés eredményeit. Az előrejelzés időszakára egyszerű lineáris extrapoláció alkalmazására került sor a népesség, pontszerű kibocsátások, a területhasználatok és foszfor tápanyagtartalom tekintetében. Ezek miatt a mezőgazdasági erózióból eredő foszforterhelés csökkenése várható (fontos megjegyezni, hogy ez a becslés nem tartalmazza a heves záporok gyakoriságának változását, mely adott esetben jelentősen növelheti az eróziót. Nitrogén esetében a tápanyagmérlegek változása bizonytalan és nem jelezhető előre a közelmúlt tendenciái alapján.

Az elemzések során végzett MONERIS modellszámítás rámutat, hogy a tápanyagbevitel szabályozása hatásos, de önmagában nem elegendő, emellett további, elsősorban a felszíni lefolyással és az erózióval közvetített terhelés mérséklését segítő eszközök alkalmazására (vízvisszatartást elősegítő és erózióvédelmi intézkedések) is szükség van. Ez utóbbi azért is fontos, mert az erózió a foszfor kibocsátás fő forrása és az eutróf állapot kialakulásának elsőszámú felelőse.

8‑3. táblázat: Diffúz eredetű szennyezésekre tervezett intézkedések a felszíni vizekre

Intézkedés	Víztest darabszám
2.1 Mezőgazdasági eredetű tápanyagszennyezés csökkentése a helyes gazdálkodási gyakorlatok alkalmazásának ösztönzésével (nitrátérzékeny területek)	997
2. MEZŐGAZDASÁGI EREDETŰ TÁPANYAGSZENNYEZÉS CSÖKKENTÉSE (2.2; 2.3; 2.4)	617
2.7 Mezőgazdasági területről származó belvizek szűrése a befogadóba történő bevezetés előtt	519
17. TALAJERÓZIÓBÓL ÉS/VAGY FELSZÍNI LEFOLYÁSBÓL SZÁRMAZÓ HORDALÉK- ÉS SZENNYEZŐANYAG TERHELÉS CSÖKKENTÉSE	544
17.4 Vízfolyások és tavak melletti vízvédelmi sávok, pufferzónák kialakítása	148
17.5 Szélerózió elleni védekezés a légköri kiülepedésből eredő terhelés csökkentése érdekében	44
21.4 Települési eredetű, belterületi növénytermesztésből, állattartásból, közterületekről származó terhelések csökkentése	402
12. MEZŐGAZDASÁGI TANÁCSADÁS VÍZVÉDELMI SZEMPONTTAL KIEGÉSZÍTETT RENDSZERE	1011
14.2 Monitoring rendszerek és információs rendszerek fejlesztése és működtetése	49

Ezeken túlmenően fontosak az általános és szabályozási intézkedések, amelyek minden víztestre érvényesek, amelyeket minden víztest esetében alkalmazni szükséges, ahol releváns. Ezek az intézkedések a következők:

S  2.5 A szennyvíziszap hasznosításának elősegítése és szabályozása

S  Állattartótelepek korszerűsítése a nitrát irányelv alapján, valamint az istállótrágya felhasználásának elősegítése

S  17.6 A legeltetés és a takarmánygazdálkodás jó gyakorlata

S  17.7 Az erózió és a lefolyás csökkentése erdőterületeken a jó erdőgazdálkodási gyakorlat részeként

S  11. Vízár politikai intézkedések a költségmegtérülés alkalmazása érdekében a mezőgazdasági vízszolgáltatás területén

 

Veszélyes anyagokkal kapcsolatos intézkedések

A mérési eredményeken alapuló terhelés-hatáselemzés elvégzése után megállapítható, hogy a rendszeresen mért ipari szennyvízből érkező terhelések nem okoznak a befogadókban rossz állapotot, a jellemző jelentős hígulás miatt. Ez részben köszönhető a VGT1 és VGT2-es hatékony intézkedéseinek. Kiemelendő, hogy Magyarországon elvárás az ipari létesítmények BAT-nak való megfelelése, azaz a legjobb elérhető technológia alkalmazása. A hazai jelentős kibocsátóknak szigorú előírásoknak kell megfelelni, ipari előtisztítást kell alkalmazni és általában nagy vízhozamú befogadóba engedhetik a tisztított szennyvizet.

A legtöbb problémát okozó komponens esetén jelentős a történelmi eredetű szennyezés, amely diffúz jelleggel a talajból/levegőből folyamatos terhelést jelent a felszíni vizekre. Mivel a potenciális aktív szennyezőforrásokra (ipar, mezőgazdasági tevékenységek, forgalmazott termékek összetétele) szigorú szabályozások vannak érvényben, amelyek sok esetben akár az EU-s szabályozásoknál is szigorúbbak és nem ismert olyan intézkedés, amely az adott anyagot hatékonyan semlegesítené, a környezetből eltávolítani képes lenne; ezért az esetek többségében a VKI 4. cikk (4) és (5) bekezdése szerinti mentességek kérhetők.

TELEPÜLÉSI szennyvíztisztítókból származó veszélyes anyag vagy specifikus szennyezőanyag okozta terhelés csökkentésére vonatkozó intézkedések

A 2000/60/EK és a 2008/105/EK irányelvnek a vízpolitika terén elsőbbséginek minősülő anyagok tekintetében történő módosításáról szóló 2013. augusztus 12-i 2013/39/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv tartalmazza azon szennyezőanyagokat, melyek hatása akut vagy krónikus módon veszélyt jelenthet a vízi ökoszisztémára vagy közvetve az emberre. Az irányelvben foglalt 45 anyagon túl Magyarország a cink, réz, króm és arzén anyagokat és 13 növényvédő szert [2,4-diklór-fenoxi-ecetsav (2,4-D), acetoklór, dimeténamid, floraszulam, imidakloprid, MCPA (2-metil-4-klór-fenoxi-ecetsav), metazaklór, metolaklór/s-metolaklór, metribuzin, nikoszulfuron, proszulfuron, terbutilazin, tiakloprid] választotta vízgyűjtő szinten jelentős, specifikus szennyezőnek.

A mikroszennyezők esetleges eltávolítása jelentős beruházási terhet is ró a kibocsátókra (pl. negyedleges tisztítás bevezetése és üzemeltetése a települési szennyvíztisztítóknál). Az eltávolításra azonban csak akkor van szükség, ha a mikroszennyezők jelentős terhelést jelentenek a befogadóra. Akkor jelentős a terhelés, ha a befogadó már eleve terhelt ezen komponensekre, ha kicsi a vízhozama és ha nagy a kibocsátott mikroszennyezőanyag tömegárama.

A 15.2 „A települési szennyvíztisztító telepen keresztül befogadóba vezetett lakossági eredetű elsőbbségi anyagok kibocsátásának szabályozása” című intézkedéssel érintett települési szennyvíztisztítókból származó veszélyes anyag vagy specifikus szennyezőanyag okozta terhelés csökkentésére tervezett intézkedéseket a VGT3 8-7 melléklete tartalmazza.

A „15.3 Növényvédő szerek alkalmazása nem mezőgazdasági területen a Nemzeti Növényvédelmi Cselekvési Terv végrehajtása” c. intézkedés országos, átfogó érvényű, ugyanakkor kiemelten fontosként kezelendő azon területeken, ahol engedélyezett hatóanyagú növényvédő szer miatt rossz állapotú a víztest.

Ipari és egyéb bevezetésekből származó veszélyes anyag vagy specifikus szennyezőanyag okozta terhelés csökkentésére vonatkozó intézkedések

A veszélyes anyagok adatlapjai és az emisszióleltár eredményei alapján felülvizsgálatra kerültek az egyes ipari tevékenységek potenciális szennyezőanyagai (releváns veszélyes anyagok). A legtöbb rossz állapotot okozó veszélyes anyag esetén azonosításra került a történelmi eredetű szennyezés.

Azoknál az ipari tevékenységeknél, amelyek releváns mennyiségben bocsájthatnak ki a környezetbe egy-egy veszélyes anyagot, ott szükséges az Önellenőrzési terv felülvizsgálata (15.1a Önellenőrzési tervek felülvizsgálata, az önellenőrzés kikényszerítése, keveredési zóna kijelölése), melynek során elő kell írni az adott komponens mérését, kivéve, ha az adott üzem bizonyítani tudja, hogy nem használja/tárolja az adott veszélyes anyagot. A VGT2-höz képes szigorítás, hogy az Önellenőrzési terv megfelelő elkészítése az ipari üzem felelőssége is legyen, azaz jelentős mértékű bírság megfizetésére kötelezhető a kibocsátó, ha a hatósági ellenőrzés során derül fény olyan veszélyes kibocsátására, amely hiányzik az Önellenőrzési tervből.

A 15.2 és 15.1a szabályozási intézkedések célja, hogy (1) pontos mért kibocsátási adatokat szolgáltasson az emisszióleltárhoz és a terhelés-hatáselemzésekhez, azaz minden releváns kibocsátót rendszeresen/folyamatosan mérni kell; (2) megállapítható legyen, hogy hol van szükség ipari technológiai fejlesztésére.

Az ipari létesítményekre vonatkozó hazai szigorú elvárás, hogy az ipari technológiának követnie kell a mindenkori hazai BAT útmutatásokat (az útmutatások rendszeresen felülvizsgálatra kerülnek). Ez a „15.1b Ipari technológia fejlesztése a kibocsátás csökkentés érdekében, szennyezés csökkentési terv készítése és végrehajtása” c. szabályozási, kibocsátást megelőző intézkedés teszi lehetővé.

Azon komponensekre, ahol a nem megfelelő kémiai vagy ökológiai állapot oka az adott komponens és a fő szennyezőforrás nem történelmi eredetű, hanem jelenleg is „aktív”, folyamatos kibocsátás van, ilyenek a mindenhol jelenlévő technológiából nélkülözhetetlen veszélyes anyagok, pl. nikkel, cink, króm, réz, ott a „16.1 Az ipari üzemekből felszíni befogadóba vezetett szennyvíz minőségére vonatkozó követelmények teljesítése” intézkedés előírásra került az alábbi esetekben:

S  Legnagyobb ipari kibocsátók (ahol az éves kibocsátás meghaladja az országos átlagos kibocsátás 90 percentilisét) számára a meg kell vizsgálni az ipari szennyvíztisztító telep fejlesztési lehetőségeit a kibocsátás csökkentése érdekében.

S  Ipari kibocsátók esetén szükség van az ipari szennyvíztisztító telep fejlesztési lehetőségeinek kivizsgálására, ha a befogadó állapota rossz és a befogadón mért koncentrációk kiugró, maximum koncentrációk értékei valószínűsíthetően ipari folyamatból (akár üzemszerű vagy nem üzemszerű működésből) származhatnak.

A 15.1d és 15.1e intézkedések az ipari szennyvizek két speciális esetével foglalkozik, név szerint „15.1d Bányavíz és öregségi vizek előkezelése felszíni befogadóba történő bevezetés előtt. Az intézkedés a nem elsőbbségi anyagokra is vonatkozik. Bányászati tevékenységhez kapcsolódó felhasznált és kibocsátott anyagok használatának és elhelyezésének ellenőrzése, csökkentése.” és „15.1e Energiatermelés céljára hasznosított, elsőbbségi anyagokat tartalmazó termálvizek kezelése, az intézkedés nemcsak elsőbbségi anyagokra vonatkozik (só)”.

Az összes emissziós útvonalon érkező veszélyes anyag terhelés méréséhez és/vagy modellezéséhez (ezáltal pl. a mentesség teljes körű igazolásához is) szükség van egyszeri mérési kampányokra. Ezeket a mérési programokat a „14.2 Monitoring rendszerek és információs rendszerek fejlesztése és működtetése” intézkedés keretében szükséges elvégezni. Szintén a 14.2. intézkedés keretében vizsgálati monitoringot kell végrehajtani, ha nem megfelelő kémiai vagy ökológiai állapotot okozó veszélyes anyag valószínűleg aktív szennyező forrásból (is) érkezik a vizeinkbe, és nem kizárólag történelmi eredetből, de a szennyező források azonosítása nem teljes körű.

Az ipari és egyéb bevezetésekből származó pontszerű veszélyes anyag vagy specifikus szennyezőanyag okozta terhelés csökkentésére tervezett intézkedések az alábbi táblázatban találhatók.

8‑4. táblázat: Pontszerű ipari és egyéb bevezetésekből származó veszélyes anyag vagy specifikus szennyezőanyag okozta terhelés csökkentésére tervezett intézkedésekkel érintett víztestek száma

Intézkedés		Víztest darabszám
15.	ELSŐBBSÉGI VESZÉLYES ANYAGOK KIBOCSÁTÁSÁNAK MEGSZÜNTETÉSE ÉS ELSŐBBSÉGI ANYAGOK KIBOCSÁTÁSÁNAK CSÖKKENTÉSE
15.1	Elsőbbségi anyagok kibocsátásának szabályozása az iparáganként meghatározható legjobb rendelkezésre álló technológia (BAT) alapján. A hazai üzemekre megállapított "BAT-ok" aktualizálása.	271
15.2	A települési szennyvíztisztító telepen keresztül befogadóba vezetett lakossági eredetű elsőbbségi anyagok kibocsátásának szabályozása	378
15.3	Növényvédő szerek alkalmazása nem mezőgazdasági területen a Nemzeti Növényvédelmi Cselekvési Terv végrehajtása	35
16.	IPARI SZENNYVÍZTISZTÍTÓK KORSZERŰSÍTÉSE, BŐVÍTÉSE
16.1	Az ipari üzemekből felszíni befogadóba vezetett szennyvíz minőségére vonatkozó követelmények teljesítése	41
14.	KUTATÁS, TUDÁSBÁZIS FEJLESZTÉS A BIZONYTALANSÁG CSÖKKENTÉSE ÉRDEKÉBEN
14.2	Monitoring rendszerek és információs rendszerek fejlesztése és működtetése
	Vizsgálati monitoring	60
	Kiegészítő monitoring (mérési kampányok): az érintett víztestek 20-30%-ának tényleges mérése szükséges, a fennmaradó víztestek esetén modellezés szükséges	515

 

Diffúz forrásból származó veszélyes anyag terhelés csökkentésére irányuló intézkedések

A diffúz forrásból származó terhelések esetén különbséget kell tenni jelenleg aktív kibocsátásból származó terhelés és történelmi eredetű terhelések között. Az aktív forrásból származó terhelések esetén inkább a kibocsátást megelőző szabályozási intézkedések hatékonyak, míg a történelmi eredetű szennyezések esetén az korábbi emissziós források és terjedési útvonalak azonosítása az elsődleges cél.

A mérési programokat a „14.2 Monitoring rendszerek és információs rendszerek fejlesztése és működtetése” intézkedés keretében szükséges elvégezni.

A diffúz forrásból eredő veszélyes anyag terhelések csökkentése érdekében az alábbi mérési programokat kell elvégezni az egyes intézkedéseken belül:

S  Ha a talajműveléssel, trágyázással kapcsolatok tevékenységek révén juthat a veszélyes anyag a talajba, akkor a 14.2 intézkedés továbbá, a 2.1-2.2-2.3-as intézkedések (2.2 Mezőgazdasági termelés tápanyag terhelés és veszteség csökkentésére, a tápanyag hasznosulásának növelésére vonatkozó további intézkedések, és „2.3. Egyéb talajjavító és talajvédelmi beavatkozások) szükségesek

S  Ha engedélyezett peszticid miatt rossz állapotú egy víztest és releváns ipari kibocsátó nem került azonosításra, akkor azon víztesten és felvizein szükség van a „3.1 Növényvédő szerek alkalmazásának szabályozása a peszticid irányelv alapján, a Nemzeti Növényvédelmi Cselekvési terv végrehajtása” és „3.2. Növényvédő szerek alkalmazása önkéntesen vállalt környezeti feltételeknek megfelelően” intézkedések alkalmazására, ez esetben mentesség nem kérhető.

S  Települési eredetű légköri diffúz szennyezések esetén a levegőminőség mérő monitoring hálózat fejlesztése és végrehajtása szükséges az érintett veszélyes anyagokra a 14.2 intézkedés alatt

S  Történelmi eredetű korábbi ipari, mezőgazdasági vagy lakossági tevékenységek által országos szinten problémát jelentő veszélyes anyagok esetén a talaj-monitoring hálózat fejlesztése és végrehajtása a veszélyes anyagokra a 14.2 intézkedés alkalmazása szükséges.

S  Felszíni víz hasznosítása során történő szennyezésekre vonatkozó intézkedések (14.2 intézkedés)

A mezőgazdasági „aktív” diffúz forrásból származó veszélyes anyag terhelés csökkentésére vonatkozó kibocsátást megelőző intézkedések az alábbiak:

S  3.1 Növényvédő szerek alkalmazásának szabályozása a peszticid irányelv alapján, a Nemzeti Növényvédelmi Cselekvési terv végrehajtása

S  3.2 Növényvédő szerek alkalmazása önkéntesen vállalt környezeti feltételeknek megfelelően

 

Belterületi „aktív” diffúz forrásból származó veszélyes anyag terhelés csökkentésére vonatkozó intézkedések

S  21.1 Települési hulladéklerakók megfelelő kialakítása, működtetése és ellenőrzése

S  21.4 Települési eredetű, belterületi növénytermesztésből, állattartásból, közterületekről származó terhelések csökkentése;

S  21.12 Elválasztott rendszerrel összegyűjtött csapadékvíz kezelése a befogadóba történő bevezetés előtt

S  23.1 Települési csapadékvíz-gazdálkodás

Hidromorfológiai intézkedések

A hidromorfológiai intézkedések célja a vízfolyások és állóvizek hidrológiai és morfológiai viszonyaiban bekövetkezett olyan mértékű változások megszüntetése, mérséklése, amelyek akadályozzák a víztest jó ökológiai állapotának, illetve jó ökológiai potenciáljának elérését. A szoros kölcsönhatás miatt a hidromorfológiai intézkedések tehát alapelemei az ökológiai célkitűzések teljesítésének, és ezzel nagymértékben hozzájárulnak a természeti rendszerek stabilitásához, az ökoszisztéma szolgáltatások igénybevételének lehetőségéhez, a vizek fenntartható használatához.

Az intézkedések tervezése a 4 jelentős problémakör szerint történik: (1) hosszirányú átjárhatóság akadályozása, duzzasztás és vízszintszabályozás, (2) a meder szabályozottsága (forma és növényzet), (3) vízjárásban bekövetkező változások, (4) vízkivételekkel vagy vízátvezetésekkel elvont ökológiai vízhozam, illetve kiegészül az (5) természetes vízvisszatartást segítő intézkedések tervezésével. Jelenleg a terhelésekkel és hatásaikkal foglalkozó információk részletessége (helyenként megbízhatósága) nem teszi lehetővé az intézkedések minden szempontra kiterjedő tervezését, de országos és részvízgyűjtő szinten megfelelően jelzi a probléma és az intézkedések jelentőségét, alkalmas az intézkedési programok elindítására, és a későbbi részletes tervezés kiindulási alapjának tekinthető.

Az intézkedéseket, alintézkedéseket általában vízgazdálkodási projektek keretében fogják megvalósítani, amelyek lehetőséget adnak a szükséges információk összegyűjtésére, értékelésére, így az intézkedések részletes, lokális és víztest szintű tervezése is megoldható.

A hidromorfológiai intézkedések gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos javasolt lépések:

Az intézkedések, alintézkedések kiválogatása során először a terhelés csökkentését szolgáló intézkedések megvalósíthatóságát célszerű vizsgálni (pl. műtárgyak bontása, mértékadó vízhozamok csökkentése, erózió mérséklése, hajózás adaptációja a folyó adottságaihoz), és csak ezt követően érdemes a jelenleg tapasztalt kedvezőtlen hatások megszüntetésére, illetve mérséklésére vonatkozó intézkedéseket tervezni.

A megfelelő intézkedés kiválasztása a probléma típusától, mértékétől, a hajtóerőtől, valamint a víztest kategóriájától és típusától függő szempontok és feltételek alapján történhet.

Bizonyos esetekben az előző pont kiegészül az erősen módosított víztestek VKI 4. cikk (3) bekezdése szerinti, illetve a kevésbé szigorú célkitűzés alkalmazásának 4. cikk (5) bekezdése szerinti elemzésével, majd az intézkedési elemeknek az ún. prágai módszer szerinti szűrésével, illetve kiválogatásával.

Az alábbiakban a négy fő terhelési típuscsoporthoz kapcsolódó intézkedéseket mutatjuk be.

A hidromorfológiai intézkedések gyakorlati alkalmazása jelentős kiegészítő tervezési munkát igényel, amelynek során pontosítani szükséges az intézkedések víztest szintű alkalmazását.

Hosszirányú átjárhatóság helyreállítása, a duzzasztás és a vízszint-szabályozás hatásának csökkentése

A következőkben a probléma megoldására alkalmas 3 intézkedés:

S  6.6       Mederben található, funkcionálisan elavult létesítmények bontása/átalakítása, a környezet jó ökológiai állapotának, illetve potenciáljának fokozatos elérése a vízgazdálkodási cél szükség szerinti megőrzése mellett

S  5.1       A vándorló élőlények hosszirányú mozgását/vándorlását és/vagy a vízi élőhelyek állapotának javítását elősegítő intézkedések

S  5.2       Duzzasztás és a vízszintszabályozás hatásának csökkentése (üzemeltetés módosítása, szivárgó csatornák, drénezés)

A hosszirányú átjárhatóság helyreállítására, a duzzasztás és a vízszint-szabályozás hatásának csökkentésre tervezett intézkedéseket az alábbi táblázat foglalja össze:

8‑5. táblázat: Hosszirányú átjárhatóság helyreállítására, a duzzasztás és a vízszint-szabályozás hatásának csökkentésre tervezett intézkedések

Intézkedés		Víztest darabszám
5	HIDROMORFOLÓGIAI VISZONYOK JAVÍTÁSA A HOSSZIRÁNYÚ ÁTJÁRHATÓSÁGON KÍVÜL (VÍZFOLYÁSOK ÉS ÁLLÓVIZEK MORFOLÓGIAI SZABÁLYOZOTTSÁGÁNAK CSÖKKENTÉSE)
5.1	A vándorló élőlények hosszirányú mozgását/vándorlását és/vagy a vízi élőhelyek állapotának javítását elősegítő intézkedések	45
5.2	Duzzasztás és a vízszintszabályozás hatásának csökkentése (üzemeltetés módosítása, szivárgó csatornák, drénezés)	36
6.	HIDROMORFOLÓGIAI VISZONYOK JAVÍTÁSA A HOSSZIRÁNYÚ ÁTJÁRHATÓSÁGON KÍVÜL (VÍZFOLYÁSOK ÉS ÁLLÓVIZEK MORFOLÓGIAI SZABÁLYOZOTTSÁGÁNAK CSÖKKENTÉSE)
6.6	Mederben található, funkcionálisan elavult létesítmények bontása/átépítése, a környezet jó ökológiai állapotának, illetve potenciáljának fokozatos elérése, a vízgazdálkodási cél szükség szerinti megőrzése	39

A hidromorfológiai viszonyok javítása, a hosszirányú átjárhatóságon kívül (vízfolyások és állóvizek morfológiai szabályozottságának csökkentése)

Az igények módosítása, a terhelések csökkentése, az állapot javítása vagy a hatások csökkentése a 6. intézkedési csomag intézkedéseivel a következők szerint lehetséges:

S  a szabályozottsági igények csökkentését jelenti, a hajók műszaki kialakításának, vagy a hajózási szokások módosítása (6.14 intézkedés),

S  a terhelések csökkentését szolgálja a töltés bontása, vagy áthelyezése megfelelő szélességű hullámtér kialakítása érdekében (6.1 intézkedés), az ártéri/hullámtéri területhasználat módosítása (6.2 intézkedés részeként), építmények bontása, jelentős átalakítása (6.6 intézkedés), a települési viszonyok módosítása (6.12 intézkedés), közvetve ökológiai előnyöket biztosító csatornaépítés (6.13 intézkedés),

S  az állapot javítását, azaz a terhelések hatásainak csökkentését célozza a megfelelő növényzet kialakítása és gondozása (részben 6.2 intézkedés és 6.5 intézkedés), a meder vonalvezetésének és alakjának közelítése a természetes viszonyokhoz (6.3 intézkedés és részben 6.11 intézkedés), a hullámtér vízellátottságának javítása (6.10 intézkedés és részben 6.11 intézkedés), az állapot fokozatos javítása, vagy a kívánt viszonyok fenntartása (6.7 intézkedés),

S  emberi igények kielégítése miatt megmaradó terhelések (szabályozottság) kedvezőtlen ökológiai hatása mérsékelhető a mentett oldali holtágak és mélyárterek vízpótlásának megoldásával (6.10 intézkedés), kompenzációs erdőtelepítéssel (6.2 intézkedés), vagy építmények természet közeli átalakításával (6.6 intézkedés).

Az intézkedések csoportosíthatók annak alapján is, hogy a meder mely részét, illetve hogyan érintik:

S  hullámtér/ártér szélességére, növényzetére, vízellátottságára vonatkozó intézkedések (6.1, 6.2, 6.10intézkedések),

S  a meder szabályozottságának csökkentése és a célállapot fenntartása (6.3, 6.4, 6.5, 6.6, 6.7, 6.11, 6.12 intézkedések), valamint a kotrás korlátozása (6.7 intézkedés),

S  egyéb, a hidromorfológiai elváltozásokat okozó terhelések mértékét csökkentő intézkedések (6.13, 6.14 intézkedések).

A) A hullámtér/ártér szélességére, növényzetére, vízellátottságára vonatkozó intézkedések:

A hullámtér/ártér szélességére, növényzetére, vízellátottságára vonatkozó intézkedések az alábbi táblázatban kerültek összefoglalásra:

8‑6. táblázat: Hullámtér/ártér szélességére, növényzetére, vízellátottságára vonatkozó intézkedések

Intézkedés		Víztest darabszám
6.	HIDROMORFOLÓGIAI VISZONYOK JAVÍTÁSA A HOSSZIRÁNYÚ ÁTJÁRHATÓSÁGON KÍVÜL (VÍZFOLYÁSOK ÉS ÁLLÓVIZEK MORFOLÓGIAI SZABÁLYOZOTTSÁGÁNAK CSÖKKENTÉSE)
6.1	Nyílt ártér kialakítása és fenntartása, hullámtér bővítése és átalakítása	7
6.2	Hullámtér megfelelő növényzetének kialakítása, a zöld infrastruktúra fejlesztése, átalakítása, fenntartása	60
6.10	Az ártér, illetve a hullámtér vízellátottságának javítása	30

B) A meder szabályozottságának csökkentése és a célállapot fenntartása

A meder szabályozottságának csökkentésére és a célállapot fenntartására szolgáló intézkedések az alábbi táblázatban láthatóak:

8‑7. táblázat: Meder szabályozottságának csökkentésére és a célállapot fenntartására szolgáló intézkedések

Intézkedés		Víztest darabszám
6.	HIDROMORFOLÓGIAI VISZONYOK JAVÍTÁSA A HOSSZIRÁNYÚ ÁTJÁRHATÓSÁGON KÍVÜL (VÍZFOLYÁSOK ÉS ÁLLÓVIZEK MORFOLÓGIAI SZABÁLYOZOTTSÁGÁNAK CSÖKKENTÉSE)
6.3	Mederrehabilitáció kategóriától és típustól (nagy folyó, kis és közepes vízfolyások, állóvizek, mesterséges víztestek) függő módszerekkel a környezeti és emberi igények együttes érvényesítése mellett.	140
6.4	Vízfolyásokon és állóvizekben felhalmozódott iszap és mederbeli növényzet egyszeri eltávolítása, hasznosítása	177
6.5	Vízfolyások és állóvizek parti zónájában a víztípustól függő zonáció rehabilitációja	120
6.6	Mederben található, funkcióját vesztett létesítmények bontása, a környezet jó ökológiai állapotának, illetve potenciáljának fokozatos elérése	39
6.7	Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében	70
6.11	A természetesnél mélyebb meder, illetve az ebből adódó kis- és középvízszint süllyedés, valamint - és talajvízszint-süllyedés hatásának csökkentése	7
6.12	Települési zöld-kék infrastruktúra fejlesztése	6

C) Egyéb, a hidromorfológiai elváltozásokat okozó terhelések mértékét csökkentő intézkedések

Ebben a csoportban olyan intézkedések jelennek meg, amelyek közvetve csökkentik a szabályozottságot, illetve elősegítik az állapot javulását. Az egyéb, a hidromorfológiai elváltozásokat okozó terhelések mértékét csökkentő vonatkozó intézkedéseket az alábbi táblázat foglalja össze:

8‑8. táblázat: Egyéb, a hidromorfológiai elváltozásokat okozó terhelések mértékét csökkentő vonatkozó intézkedések

Intézkedés		Víztest darabszám
6.	HIDROMORFOLÓGIAI VISZONYOK JAVÍTÁSA A HOSSZIRÁNYÚ ÁTJÁRHATÓSÁGON KÍVÜL (VÍZFOLYÁSOK ÉS ÁLLÓVIZEK MORFOLÓGIAI SZABÁLYOZOTTSÁGÁNAK CSÖKKENTÉSE)
6.13	Mesterséges csatornák kialakítása és átalakítása, amelyek közvetve segítik valamilyen VGT cél elérését (árapasztó csatorna, vízpótló csatorna, megkerülő csatorna)	41
6.14	Hajózás adaptív fejlesztése a folyó, vagy állóvíz adottságainak figyelembevételével	8

A vízjárási viszonyok javítása

A vízjárásban bekövetkezett változások, illetve hatásaik csökkentésére szolgál a 7. intézkedési csomag. A hajtóerők sokfélék lehetnek (mezőgazdaság, ivóvíz szolgáltatás, ipar, öntözés, halászat, horgászat, rekreáció), és ezek nagymértékben meghatározzák a szükséges intézkedéseket is.

Az intézkedési csomag célja az öntözéshez és/vagy belvízelvezetéshez kapcsolódó vízkormányzás módosítása (7.1 és 7.2 intézkedés), illetve azok a hatásmérséklő intézkedések, amelyek a fennmaradó létesítmények, tevékenységek mellett mérsékelik a vízjárásra gyakorolt hatást (7.3 – 7.5 intézkedések) – a mérséklés lehet teljes megszüntetés vagy olyan mértékű, hogy a jó állapot elérhetővé váljon.

A) A vízjárásban bekövetkezett változás csökkentését szolgáló intézkedések

7.1 intézkedés: A belvízelvezető rendszer kialakításának és üzemeltetésének módosítása, beleértve zöld energia alkalmazását

Az intézkedés célja, az új belvíz-gazdálkodási koncepciónak megfelelően, a megalapozó intézkedések alkalmazásával becsült levezetendő belvízhozamok kormányzása olyan módon, hogy a természetes eredetű vízfolyások és állóvizek vízjárásában bekövetkezett változás csökkenjen, minél inkább közelítse a természetes vízjárási viszonyokat műszaki intézkedési elemek segítségével.

7.2 intézkedés: Vízpótló rendszerek módosítása, beleértve zöld energia alkalmazását

Az intézkedés célja az öntözőrendszer valamint minden vízpótlás és vízellátás felülvizsgálata, módosítása a feltárt igényeknek, illetve vízkivételi lehetőségeknek (főműveknek) megfelelően, melynek eredményeként csökken a vízszolgáltatás vízjárás módosító hatása a természetes eredetű vízfolyásokon.

Az intézkedés jelentőségét növeli az öntözési vízigény várható növekedése. Az intézkedés részletes tervezése során ezt figyelembe kell venni, a hosszútávra szóló fenntarthatóság érdekében.

A vízjárásban bekövetkezett változás csökkentését szolgáló intézkedéseket az alábbi táblázat sorolja fel:

8‑9. táblázat: Vízjárásban bekövetkezett változás csökkentését szolgáló intézkedések

Intézkedés		Víztest darabszám
7.	A VÍZJÁRÁSI VISZONYOK JAVÍTÁSA, AZ ÖKOLÓGIAI VÍZMENNYISÉG BIZTOSÍTÁSA
7.1	A belvízelvezető rendszer kialakításának és üzemeltetésének módosítása, beleértve zöld energia alkalmazását	102
7.2	Vízpótló rendszerek módosítása, beleértve zöld energia alkalmazását	27

B) Hatásmérséklő intézkedések a vízjárás módosításából adódó hatások csökkentésére

A fenti intézkedésekhez kapcsolódnak olyan, ún. hatásmérséklő intézkedések, amelyek a megmaradó létesítmények és tevékenységek esetén csökkentik a vízjárásra gyakorolt, ökológiai szempontból kedvezőtlen hatást. Az intézkedések üzemrendi módosításokat, szabályozásokat jelentenek, alapvetően a vízkészletek fenntartható használata és megőrzése érdekében az alábbi területeken:

S  Völgyzárógátas tározóból történő vízleeresztés szabályozása az alvíz ökológiai vízigényének biztosítása érdekében (7.3 intézkedés),

S  Szivattyútelepek és a zsilipek átépítése a belvíz- és öntözőrendszer módosításával kapcsolatos 7.1 kiegészítéseként (7.2 intézkedés)

S  Vízerőmű csúcsrajáratásának szabályozása a gyors vízszintingadozásból adód kedvezőtlen hatások csökkentése érdekében (7.4 intézkedés)

S  Vízmegosztás módosítása a főmeder és a mellékág jó ökológiai állapotának, illetve potenciáljának biztosítása érdekében (7.5 intézkedés)

Hatásmérséklő intézkedések a vízjárás módosításából adódó hatások csökkentésére vonatkozó intézkedések az alábbi táblázatban láthatók

8‑10. táblázat: Hatásmérséklő intézkedések a vízjárás módosításából adódó hatások csökkentésére

Intézkedés		Víztest darabszám
7.	A VÍZJÁRÁSI VISZONYOK JAVÍTÁSA, AZ ÖKOLÓGIAI VÍZMENNYISÉG BIZTOSÍTÁSA
7.2	Vízpótló rendszerek módosítása, beleértve zöld energia alkalmazását	27
7.3	Völgyzárógátas tározók üzemeltetése, fejlesztése és szabályozása	10
7.4	Csúcsrajáratás mértékének és hatásának csökkentése	0
7.5	A vízmegosztás módosítása az ökológiai vízigény biztosítása érdekében	9

Vízkivételek, más víztestre történő átvezetések ökológiai hatásainak csökkentése

Szemben az előzőekben bemutatott intézkedésekkel, ez az intézkedés nem műszaki, hanem szabályozási, illetve gazdasági ösztönző típusú intézkedési elemeket tartalmaz:

S  A nyilvántartási és engedélyezési rendszerbe beépített egyszerű korlátozások, amelyek lényegében a felszíni vizekből történő vízkivételek/vízátvezetések szabályozását jelentik (7.6 intézkedés).

S  A vízhasználatokra közvetve ható vízigény-gazdálkodási elemek (víztakarékos megoldások: 8. intézkedési csomag, takarékosságra ösztönző díjak és járulékok: 9., 10. és 11. intézkedési csomag), amelyek csökkentik a vízigényeket, így a vízhiányos időszak kialakulásának kisebb a valószínűsége.

A) Felszíni vízből történő vízkivételek/vízátvezetések szabályozása

A felszíni vízkészletekkel való gazdálkodáshoz kapcsolódó szabályozás egy intézkedéshez kapcsolódik:

S  Ökológiai szempontok érvényesítése a fenntartható vízhasználatok megvalósításában (7.6 intézkedés)

B) A vízhasználatokra közvetve ható intézkedések

A vízkivételek, vízátvezetések korlátozása, mint a túlhasználatok megakadályozásának direkt eszköze (7.6 intézkedés), hatékonyan kiegészíthető a vízigényeket csökkentő gazdasági ösztönző intézkedésekkel (összefoglalóan a vízigény-gazdálkodás elemeivel):

S  A 8. intézkedési csomag különböző műszaki, technológiai, művelési eszközök fejlesztésével, módosításával víztakarékos, hatékony, zöld megoldásokat eredményez az öntözés, az ipar, az energiatermelés és a háztartások/közműves vízellátás területén.

S  A 9., 10. és 11. intézkedési csomagok a vízhasználatok költségeinek meghatározásával és arányos érvényesítésével a vízfogyasztás csökkentésére ösztönzik a lakossági vízszolgáltatást igénybe vevőket, az ipari és a mezőgazdasági vízhasználatokat

A vízkivételek, más víztestre történő átvezetések ökológiai hatásainak csökkentésére vonatkozó intézkedéseket az alábbi táblázat foglalja össze:

8‑11. táblázat: Vízkivételek, más víztestre történő átvezetések ökológiai hatásainak csökkentésére vonatkozó intézkedések

Intézkedés		Víztest darabszám
7.	A VÍZJÁRÁSI VISZONYOK JAVÍTÁSA, AZ ÖKOLÓGIAI VÍZMENNYISÉG BIZTOSÍTÁSA
7.6	Ökológiai szempontok érvényesítése a fenntartható vízhasználatok megvalósításában	44

 

A természetes vízvisszatartást elősegítő intézkedések

Tekintve az ország földrajzi adottságait, a hazai vízgazdálkodás kiemelt célja az országban visszatartott vízmennyiség növelése. A vízvisszatartás megoldás lehet a „belvíz-aszály” probléma enyhítésére, különösen az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás vonatkozásában. Az általános vízgazdálkodási előnyök mellett a vízvisszatartás kedvező megoldást jelent a hidromorfológiai problémák kezelésben is.  (Fontos megemlíteni, hogy a települési csapadék-gazdálkodás intézkedés nagyon fontos, az alkalmazását szinte bármelyik víztest vízgyűjtőjén javasolt alkalmazni, ott, ahol a helyi viszonyok ezt lehetővé teszik.)

A természetes vízvisszatartást elősegítő intézkedéseket az alábbi táblázat ismerteti:

8‑12. táblázat: Természetes vízvisszatartást elősegítő intézkedések

Intézkedés		Víztest darabszám
23.	A TERMÉSZETES VÍZVISSZATARTÁST ELŐSEGÍTŐ INTÉZKEDÉSEK
23.1	Települési csapadékvíz-gazdálkodás*	0
23.2	Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében	30
23.3	Vízvisszatartás tározással dombvidéki területeken, kisvízfolyásokon záportározókban, esetleg állandó tározókban	33
23.4	Vízvisszatartás tározással síkvidéken belvíztározókban, illetve medertározás kiszélesített szakaszokon	69

*A 23.1 intézkedést nem nevesítettük víztesthez rendelve, mivel ez az intézkedéshelyi, lokális terhelések ellensúlyozására alkalmazható, vagyis szinte bármelyik víztesten.

Felszín alatti vizek terhelésének csökkentésére szolgáló intézkedések

A felszín alatti vizekre vonatkozó VGT intézkedések tervezése is a DPSIR keretmodell alapján történt. A szerkezeti (beavatkozási) intézkedések programját víztestenként a 6. függelék foglalja össze. A nem szerkezeti intézkedéseket többnyire nem lehet konkrét víztesthez rendelni, ezért nem tartalmazza a víztestenkénti intézkedési program, kivétel például az ivóvízbázisok védelméhez rendelhető nem szerkezeti intézkedések.

A 6. függelékben meghatározott intézkedések, az állapotértékelések eredményeként „gyenge” állapotúnak minősített víztestekre lettek meghatározva, de megelőző intézkedésként a „jó, de fennáll a gyenge állapot kockázata” minősítésű víztestekre is születtek intézkedési javaslatok.

Mivel a műszaki intézkedések általában egy már kialakult „gyenge” állapot, vagy egy terhelés hatásának mérséklésére, vagy megszüntetésére irányulnak, így önmagukban nem elegendőek egy állapotromlást előidéző tevékenység/esemény megismétlődésének megakadályozásához. Ezért a víztestek „jó” állapotának elérése és megőrzése szempontjából nagyon fontosak azok az általános és szabályozási intézkedések, amelyek korlátozzák, megakadályozzák, esetenként szankcionálják a terhelést okozó tevékenységet, illetve amelyek szemléletformáló hatásukkal hozzájárulnak a fenntartható és tudatos vízhasználatok megvalósításához.

A felszín alatti vizek kémiai állapotát javító intézkedések

A felszín alatti víztestek „gyenge” kémiai állapotát csaknem a települési és mezőgazdasági terhelésből származó diffúz nitrát szennyezés okozza, de jelentős szerepet játszanak az ipari és a felvízi szennyezések is. A terhelést kiváltó hajtóerőket és az intézkedéseket azonban nehéz lokalizálni, mert a szennyezés a felszín alatti áramlások révén távolabbi forrástól, illetve a forrásoktól távolabbi mintavétel helyekre (monitoring kúthoz) is eljuthatnak.

A diffúz szennyeződésektől (nitrát, ammónium és peszticid) a felszín alatti víz teljesen nem mentesíthető. A szennyeződés csökkenését csak a szennyezés megszüntetését követően, a természetes folyamatoktól lehet várni. Lényeges, hogy a szennyezés megszüntetése általában sajnos nem jár a szennyezést okozó emberi tevékenységek felszámolásával, azaz, az intézkedés csak azokat a beavatkozásokat jelenti, amelyek hatására a terhelés lecsökken, és – ha nem keletkezik új szennyezőforrás – már nem okoz további szennyezést. Tehát a szennyezés megszüntetésére irányuló műszaki jellegű intézkedések önmagukban nem akadályozzák meg egy víztest újbóli elszennyeződését.

Az intézkedések és a célkitűzések tervezésénél azt is figyelembe kell venni, hogy a sekély porózus és porózus víztestek esetében az intézkedések hatása, a felszín alatti áramlások emberi léptékben vett „lassúsága” miatt, csak hosszabb idő alatt – néha évtizedek múlva – jelentkezik. A karsztvíztestek jóval gyorsabb reagálású rendszerek, ezért nemcsak a szennyezések, hanem az intézkedések várható hatása is gyorsabban jelentkezik.

A „gyenge” kémiai állapotú víztestek (összesen 36 db) legnagyobb része (26 db) valamilyen nitrát szennyezés miatt kapott gyenge minősítést, illetve kisebb arányban, de előfordult ammónium (6 db) és szulfát (7 db) szennyezés miatti gyenge állapot is. A kémiai állapot javítását szolgáló intézkedési csomagokat az összesítő 8‑13. táblázat mutatja, a releváns intézkedések megjelölésével (a felsorolt intézkedések nem tartalmazzák az általános és szabályozási intézkedéseket, amelyek valamennyi víztestre kiterjednek).

8‑13. táblázat: A kémiai állapot javítását szolgáló intézkedési csomagok, a felszín alatti vizek szempontjából releváns intézkedések jelölésével

Intézkedési csomag VGT szerinti azonosítója	Intézkedési csomag megnevezése	víztest darabszám
2.	MEZŐGAZDASÁGI EREDETŰ TÁPANYAGSZENNYEZÉS CSÖKKENTÉSE releváns intézkedések: valamennyi	53
3.	MEZŐGAZDASÁGI EREDETŰ PESZTICID SZENNYEZÉS CSÖKKENTÉSE releváns intézkedések: valamennyi	41
4.	BEKÖVETKEZETT SZENNYEZÉSEK CSÖKKENTÉSE, FELSZÁMOLÁSA, BELEÉRTVE A FELHAGYOTT SZENNYEZETT TERÜLETEK KÁRMENTESÍTÉSÉT releváns intézkedések: valamennyi	33
13.	IVÓVÍZBÁZISOK VÉDELMÉT SZOLGÁLÓ INTÉZKEDÉSEK (VÉDŐTERÜLETEK, PUFFERZÓNÁK) releváns intézkedések: valamennyi	153
17.	TALAJERÓZIÓBÓL ÉS/VAGY FELSZÍNI LEFOLYÁSBÓL SZÁRMAZÓ HORDALÉK- ÉS SZENNYEZŐANYAG TERHELÉS CSÖKKENTÉSE releváns intézkedések: 17.1, 17.2, 17.4, 17.5, 17.6,17.7	93
21.	TELEPÜLÉSEKRŐL, ÉPÍTETT INFRASTRUKTÚRÁBÓL ÉS KÖZLEKEDÉSBŐL SZÁRMAZÓ SZENNYEZÉSEK MEGELŐZÉSE ÉS SZABÁLYOZÁSA releváns intézkedés: 21.1-21.12	78
23.	A TERMÉSZETES VÍZVISSZATARTÁST ELŐSEGÍTŐ INTÉZKEDÉSEK releváns intézkedések: valamennyi	103
28.	KÁROSODOTT VÉDETT VÍZI, VIZES ÉS SZÁRAZFÖLDI ÉLŐHELYEK VÉDELME A VÍZJÁRÁST BEFOLYÁSOLÓ HATÁSOKKAL SZEMBEN, AZ EGYÉB INTÉZKEDÉSEKEN FELÜL releváns intézkedések: valamennyi	64
29.	KÁROSODOTT VÉDETT VÍZI, VIZES ÉS SZÁRAZFÖLDI ÉLŐHELYEK VÉDELME VÍZMINŐSÉGI HATÁSOKKAL SZEMBEN, AZ EGYÉB INTÉZKEDÉSEKEN FELÜL releváns intézkedések: valamennyi	66
31.	BALESETBŐL SZÁRMAZÓ SZENNYEZÉSEK MEGELŐZÉSE releváns intézkedés: valamennyi	92

 

A felszín alatti vizek mennyiségi állapotát javító intézkedések

Ahogy a mennyiségi állapotértékelést bemutató fejezetben már ismertettük, a mennyiségi állapotromlás fő okai főként olyan, az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó folyamatok, amelyek csökkentik az utánpótlódást (pl. az aszály, a lefolyás és a csapadékintenzitás növekedése stb.) és növelik a rendelkezésre álló vízkészletek mennyiségének csökkenését (pl. a párolgás növekedése, a beszivárgás csökkenése stb.), emellett hasonlóan negatív hatást gyakorolnak a vízkészletekre az illegális és túlzott vízkivételek is. Az utánpótlódáshoz kapcsolódó folyamatok főként a sekély víztesteket érintik, de közvetett hatásuk van a mélyebben fekvő víztartókra is, míg a túlzott, illetve az illegális vízkivételek szinte valamennyi víztest mennyiségi állapotára hatással vannak.

A felszín alatti vizek mennyiségi szempontból 37 „gyenge” állapotú vízteste, leginkább a süllyedés (23 db), a FAVÖKO (24 db) és a vízmérleg teszt (13 db) eredménye alapján kapott gyenge minősítést. A mennyiségi állapot javítását szolgáló intézkedési csomagokat a 8‑14. táblázat mutatja be, a releváns intézkedések megjelölésével (a felsorol intézkedések nem tartalmazzák az általános és szabályozási intézkedéseket, amelyek valamennyi víztestre kiterjednek).

8‑14. táblázat: A mennyiségi állapot javítását szolgáló intézkedési csomagok, a felszín alatti vizek szempontjából releváns intézkedések jelölésével

Intézkedési csomag VGT szerinti azonosítója	Intézkedési csomag megnevezése	víztest darabszám
6.	HIDROMORFOLÓGIAI VISZONYOK JAVÍTÁSA A HOSSZIRÁNYÚ ÁTJÁRHATÓSÁGON KÍVÜL (VÍZFOLYÁSOK ÉS ÁLLÓVIZEK MORFOLÓGIAI SZABÁLYOZOTTSÁGÁNAK CSÖKKENTÉSE) releváns intézkedések: 6.9, 6.11, 6.13	46
7.	A VÍZJÁRÁSI VISZONYOK JAVÍTÁSA, AZ ÖKOLÓGIAI VÍZMENNYISÉG BIZTOSÍTÁSA releváns intézkedések: 7.1, 7.3, 7.5, 7.6 (Sz), 7.7	107
8.	A VÍZ HATÉKONY FELHASZNÁLÁSÁT ELŐSEGÍTŐ MŰSZAKI INTÉZKEDÉSEK, AZ ÖNTÖZÉS, AZ IPAR, AZ ENERGIATERMELÉS ÉS A HÁZTARTÁS TERÜLETÉN releváns intézkedések: 8.1, 8.2, 8.3, 8.4	59
12.	MEZŐGAZDASÁGI TANÁCSADÁS VÍZVÉDELMI SZEMPONTTAL KIEGÉSZÍTETT RENDSZERE releváns intézkedések: valamennyi	68
13.	IVÓVÍZBÁZISOK VÉDELMÉT SZOLGÁLÓ INTÉZKEDÉSEK (VÉDŐTERÜLETEK, PUFFERZÓNÁK) releváns intézkedések: valamennyi	153
20.	A HALÁSZAT ÉS EGYÉB OLYAN TEVÉKENYSÉGEK KÁROS HATÁSAINAK MEGELŐZÉSE ÉS SZABÁLYOZÁSA, AMELYEK ÁLLATOK ÉS NÖVÉNYEK ELTÁVOLÍTÁSÁVAL JÁRNAK releváns intézkedés: 20.3	87
23.	A TERMÉSZETES VÍZVISSZATARTÁST ELŐSEGÍTŐ INTÉZKEDÉSEK releváns intézkedések: valamennyi	103
24.	ÉGHAJLATVÁLTOZÁSHOZ TÖRTÉNŐ ALKALMAZKODÁS releváns intézkedés: 24.1 d); 24.2 c)	86
27.	BESZIVÁROGTATÁS, VISSZASAJTOLÁS KORSZERŰSÍTÉSE, SZABÁLYOZÁSA releváns intézkedés: valamennyi	86
28.	KÁROSODOTT VÉDETT VÍZI, VIZES ÉS SZÁRAZFÖLDI ÉLŐHELYEK VÉDELME A VÍZJÁRÁST BEFOLYÁSOLÓ HATÁSOKKAL SZEMBEN, AZ EGYÉB INTÉZKEDÉSEKEN FELÜL releváns intézkedések: valamennyi	64
29.	KÁROSODOTT VÉDETT VÍZI, VIZES ÉS SZÁRAZFÖLDI ÉLŐHELYEK VÉDELME VÍZMINŐSÉGI HATÁSOKKAL SZEMBEN, AZ EGYÉB INTÉZKEDÉSEKEN FELÜL releváns intézkedések: valamennyi	66

Ivóvízellátás biztonsága

A mennyiségi intézkedések sorában az ivóvízellátás biztonsága és védelme kiemelt fontosságú cél. Ebbe beletartozik a szükséges készletek védelme, a működő és távlati vízbázisok biztonságba helyezése (a szennyezéstől mentes nyers víz biztosítása a vízkezelési igények csökkentése érdekében), a veszteségek csökkentése és a biztonságos üzemeltetés. Mindezek együttesen biztosítják az ivóvíz irányelv szerint megkövetelt megfelelő minőségű vizet a csapnál.

Az Európai Bizottság 2018. február 1-jén elfogadta az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv (az úgynevezett ivóvíz-irányelv) átdolgozására irányuló javaslatot.

Az átdolgozási javaslat célja a vízminőségi előírások naprakésszé tétele, kockázatalapú megközelítés bevezetése a víz ellenőrzése terén, a vízminőséggel és a vízszolgáltatással kapcsolatos fogyasztói tájékoztatás javítása, az ivóvízzel érintkezésbe kerülő anyagokra vonatkozó előírások harmonizációja és az ivóvízhez való hozzáférés (Right2Water) javítása.

A 2021. január 12-én hatályba lépett új ivóvíz irányelv 2023. január 12-től felváltja a hatályos ivóvíz irányelvet. Az új ivóvíz irányelv hatálybalépését követően a tagállamok két éven belül hatályba léptetik a megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket.

13.1 intézkedés: Ivóvízminőség biztosítása a csapnál, a hatályos ivóvíz irányelvnek megfelelően

Magyarországon az ivóvízellátás céljára rendelkezésre álló felszín alatti vízkészletek - geológiai eredetű elemdúsulásra visszavezethetően - sok esetben nem felelnek meg az irányelvben előírt vízminőségi határértékeknek, amelyek közül néhány komponens közvetlen egészségügyi kockázatot jelent: arzén, bór, fluorid. A VKI 11. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján az Ivóvíz Irányelvnek megfelelő víz biztosítása kötelezően végrehajtandó alapintézkedés a víziközmű szolgáltatás esetében. Az Európai Bizottság a csatlakozási tárgyalásokon átmeneti eltérést (derogáció) engedélyezett 2012. december 25-éig az irányelv alól a fenti néhány komponensre 365 vízellátási területre. 2020-ra az irányelvnek nem megfelelő vízellátási területek száma 13-ra csökkent.

A vízellátás céljára szolgáló felszín alatti készletekben lévő határértéket meghaladó komponensek eltávolítására a Kormány 2001-ben Ivóvízminőség-javító Programot indított, forrást biztosítva az Ivóvízminőség-javító Program végrehajtásához a 2014-2020 programozási időszakban is. A következő időszak fő kihívása az ivóvízminőség terén az ólomprobléma és a hálózati veszteség, illetve ehhez kapcsolódóan a vízellátás biztonságának megoldása.

13.2 intézkedés: Ivóvízbázisok védelme az új ivóvíz irányelv figyelembevételével

A VKI szerint a napi 10 m³ ivóvizet szolgáltató, vagy 50 fő ivóvízellátását biztosító (jelenleg működő vagy erre a célra távlatilag kijelölt) vízkivétel környezetét (az érintett víztestet vagy annak a tagállam által kijelölt részét) védelemben kell részesíteni. Ennek a hazai joggyakorlat a közcélú vízbázisok esetén megfelel.

Az ivóvízbázisokra vonatkozó védelmi előírások többszintűek. Egy részletes vizsgálatokon, elemzéseken és modellezésen alapuló alapállapot-felmérést (diagnosztika) kell készíteni. A sérülékenynek bizonyult vízbázisokra biztonságba helyezési terv készül, melyet a vízügyi hatóság hagy jóvá és határozatban kijelöli a védőterületet, melynek legbelső védőövezetét ki kell sajátítani.

A vízbázisvédelem hatékonysága jelenleg még nem megfelelő; a nyilvántartás szerint országos szinten 863 közcélú felszín alatti vízbázis rendelkezik védőterületi határozattal. A fennmaradó mintegy ezer vízbázisnak nincs jogerős határozata, ezek fele sérülékeny, – valamint bizonytalan sérülékenységű – földtani környezetű vízbázis. A védőterületek kijelölését fel kell gyorsítani és a vízbázis védelmet a mindennapi gyakorlatban hatékonnyá kell tenni. Jelenleg nem áll rendelkezésre pályázati forrás a diagnosztikák elvégzéséhez, ezért új diagnosztikák esetén a jelentős költségeket az üzemeltetőnek kell állnia. A költségvetési finanszírozású ivóvízbázis programon kívül 618 vízbázisnál az üzemeltetők készítettek vízbázis diagnosztikát. A hatósági munkában jelentős lemaradások vannak, munkájuk felgyorsításához elsősorban szakemberekre, másodsorban megfelelő döntéstámogató háttéranyagokra, és informatikai rendszerekre van szükség.

Jogszabályi felülvizsgálatra is szükség van. A védőterületek kijelölését az üzemelési engedély kiadásához kell kötni, rendezni kell a kártalanítással kapcsolatos feladatköröket, és kötelezettségeket, az új vízbázis-diagnosztikai tervet csak meghatározott kútvizsgálatok elvégzését követően lehessen készíteni, rendezni kell a vízbázis védőterület törvény által előírt földhivatali bejegyzéséhez szükséges dokumentáció tartalmi követelményeit. A vízbázis védelmi jogszabályban a parti szűrésű vízbázisok meder oldali védelme egyáltalán nincs kidolgozva. A legfontosabb intézkedés a vízbázisok vízminőségét biztosító kavicsrétegek megóvása hosszútávon, oly módon, hogy a Duna hajózhatósága is biztosított legyen. A legfontosabb intézkedés a vízbázisok vízminőségét biztosító kavicsrétegek megóvása hosszútávon, oly módon, hogy a Duna hajózhatósága is biztosított legyen. Módosítani kell a 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendeletet, összhangban a 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelettel előírt ivóvízbiztonsági tervekkel, a védőterületek kijelölését és a szennyezőforrásokkal kapcsolatos intézkedéseket a vízbázisra jelentett kockázat alapján kell meghatározni. Elsősorban a települési (bel-, és külterületi egyaránt) területhasználatok vízbázis védelmi szempontú használatát kell felülvizsgálni, és a jó gyakorlatot kialakítani. A vízbázis védelmet a biztonságba helyezési tervek alapján, a települési vízgazdálkodási/területrendezési tervekbe kell integrálni

A védőterületeken támogatással kell elősegíteni a sérülékenységet jelentősen csökkentő megfelelő területhasználati gyakorlatot. A vízbázis védelem szempontjából a legelőnyösebb területhasználat az erdő. Különösen fontos ez a sérülékeny karsztos vízbázisok területén, ahol még az erdőben is speciális művelési előírásokra lehet szükség. Az AKG-ban kifejezetten a vízbázis-védelmi területekre van támogatás erdőtelepítéshez/fásításhoz, gyepgazdálkodás megvalósításához, kombinált agrár-erdészeti rendszerek létrehozásához.

13.3 intézkedés: Vízbiztonsági tervek végrehajtása, az új ivóvíz irányelvnek megfelelő továbbfejlesztése

A 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet szerint ivóvízbiztonsági terveket kell készíteni. A rendelet szerint az érintett üzemeltetőknek az ivóvízbiztonsági tervet az ellátó rendszerek mérete alapján több ütemben 2016. július 1-jéig kellett benyújtani jóváhagyásra az illetékes népegészségügyi szervhez. 2021. júliusig 1695 ivóvízbiztonsági terv közegészségügyi szempontú szakvéleményezése készült el.

Az ivóvízbiztonsági terv kockázati elemzése (kockázatértékelés) a kockázatokra intézkedéseket fogalmaz meg, azok és az előírt beavatkozások (pl. monitoring, új vízbázis kiépítése) végrehajtása szükséges. Az új ivóvíz irányelv a víz biztonságosságának kockázatalapú megközelítését írja elő, amely a vízgyűjtő területtől a vízkivételi területen, a vízkezelésen, a víztároláson és -elosztáson át a 6. cikkben meghatározott megfelelési pontig az ellátási lánc egészére kiterjed. Az új ivóvíz irányelv szerint az átlagosan napi 10–100 m³ vizet szolgáltató vagy 50–500 személyt ellátó vízszolgáltatók mentesülhetnek a vízellátással kapcsolatos kockázatértékelés és kockázatkezelés elvégzése alól. Ilyen esetben a vízszolgáltatók a 11. cikk szerinti rendszeres ellenőrzést végeznek. Házi elosztó-rendszerekkel kapcsolatos kockázatértékelést is el kell végezni az új ivóvíz irányelv 10. cikke értelmében.

A természeti értékek miatt védett területek jó ökológiai állapotának elérése érdekében tervezett intézkedések

A természeti értékei miatt védett területek kedvező természeti állapotának elérése és fennmaradása érdekében külön intézkedési csomagok is meghatározásra kerültek. A VKI intézkedéseknek a Natura 2000 irányelveket (madárvédelmi és élőhelyvédelmi) kell elsődlegesen figyelembe venni és céljaik eléréshez hozzájárulni, de a nemzeti szintű védettség esetén is figyelembe kell venni azokat a területeket, élőhelyeket, fajokat, melyek fennmaradásához a víz, a vizek megfelelő mennyiségi és minőségi állapota nélkülözhetetlen. A vízi, a vizes és a víztől függő szárazföldi élőhelyek, fajok állapotának javítása érdekében két kifejezetten természetvédelmi indíttatású kulcsintézkedés csomagot terveztünk. Az egyik a kedvezőtlen felszíni és/vagy felszín alatti vízellátottság és a szárazodás következtében degradálódó, a másik a vízszennyezések miatt romló védett, vagy Natura 2000 területek állapotának javítását szolgálja. Mindkét komplex intézkedési csomag tartalmaz műszaki és szabályozási jellegű beavatkozásokat.

S  28. Károsodott vízi, vizes és szárazföldi élőhelyek védelme a vízjárást befolyásoló hatásokkal szemben, az egyéb intézkedéseken felül

S  29 Károsodott vízi, vizes és szárazföldi élőhelyek védelme vízminőségi hatásokkal szemben, az egyéb intézkedéseken felül

E két intézkedési csomag akkor került alkalmazásra, amikor az adott víztesten az intézkedés „csak” a védett területek céljainak eléréséhez kapcsolható, általában lokális jelleggel és a védett területeken elérni kívánt kedvező hatásokkal. Az intézkedések 107 Natura 2000 területen kerültek alkalmazásra.

Az intézkedések tervezése során a speciálisan természetvédelmi célú intézkedéseken felül számos más VGT intézkedés is jelentősen javíthatja az élőhelyek állapotát. A VGT nem természetvédelmi intézkedéseinek tervezésénél alapvető követelmény, hogy azok a végrehajtás során, az érintett védett területek céljaival összehangolásra kerüljenek. Ezért a védett területek állapota szempontjából fontos más VGT intézkedést is meghatároztunk a védett területekre. Összesen 546 vízfolyáson, 87 állóvízen és 674 vízgyűjtőn került sor természetvédelmi céllal valamilyen intézkedés tervezésére. Azokat a beavatkozásokat, amelyek nem köthetők közvetlenül valamely vízfolyáshoz vagy állóvízhez, de elengedhetetlenek a vizek által befolyásolt Natura 2000 területek jó ökológiai állapotának eléréséhez, a vízgyűjtőkre vonatkozóan fogalmaztuk meg. Ezen intézkedések esetében az adott terület konkrét problémájának ismeretében dönthető el, hogy hol és milyen intézkedés a leginkább hatékony, hiszen egy-egy Natura 2000 terület – kiterjedésétől függően – jelentős számú vízfolyással, tóval és akár több vízgyűjtővel is kapcsolatban állhat.

Természetvédelmi szempontból legfontosabb – sokszor általánosan alkalmazott – intézkedések a művelési ág váltását, a vizek tápanyagterhelését, a vízfolyások hidromorfológiai befolyásoltságát csökkentő, valamint a területi vízvisszatartást és vízpótlást elősegítő intézkedések voltak. Ezek együttes alkalmazása elősegíti a vízi és vizes ökoszisztéma-szolgáltatások helyreállítását és növelését, valamint segíti vízkészleteinkkel való takarékoskodást és a hatékonyabb felhasználást.

A művelési ág váltás (2.4), a szántó-gyep, szántó-erdő, szántó-vizes élőhely konverzió, jelentősen hozzájárul a beszivárgás növekedéséhez, a vizek területen tartásához, a diverz ökoszisztéma-szolgáltatások kialakulásához. A természetes vízvisszatartást elősegítő intézkedések (23) a táblaszintű vízvisszatartás, a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében. A belvízelvezető rendszer módosítása (7.1) lehetővé teszi az arra alkalmas területeken a belvízelvezető csatornák működésnek módosítását, esetleg bizonyos szakaszok megszüntetését, vagy kettős működésűvé alakításával. Az ökológiai vízigény biztosítása érdekében a vízmegosztási gyakorlat módosítása (7.5), az ökológiai szempontok érvényesítése a fenntartható vízhasználatok megvalósításában (7.6) intézkedésekkel a vizek túlhasználata mérsékelhető, gyarapodhat az ökológiai célra fordítható vízkészlet, segítve (nem csak) a védett területek állapotának javulását. A vándorló élőlényeknek hosszirányú átjárhatóságot segítő (5.1), az idegenhonos inváziós fajok terjedését káros hatásait megelőző és csökkentő intézkedés (18) a víztestek eredeti állapotának helyreállítását támogatják. A 2.4 (művelési ág váltás), és 23. intézkedési csomag természetes vízvisszatartást elősegítő intézkedéseket tartalmaz. Minden olyan vízgyűjtő víztesten, amelyen szikes tó, vagy láp fekszik, a vízgyűjtőn alkalmazandó elengedhetetlen intézkedés.

Természetvédelmi szempontból kiemelt figyelmet kapnak a hidromorfológiai intézkedések, hiszen a víztestek hidromorfológiai állapota erőteljesen befolyásolja a velük kapcsolatban álló védett vagy Natura 2000 területek, ex lege védett lápok és szikes tavak ökológiai állapotát, elsősorban azok vízellátottságát. A víztestek hidromorfológiai állapotát, szabályozottságát javító beavatkozások (6) közül természetvédelmi szempontból kiemelkedően előnyös a 6.1, nyílt ártér kialakítása és fenntartása, hullámtér bővítése és átalakítása a szükséges területhasználat váltással – mely nagyobb teret ad folyónak, a természetes mederfejlődésnek, kevésbé gátolja a folyó oldalirányú mozgását. A hullámtér megfelelő növényzetének kialakítása, a zöld infrastruktúra fejlesztése, átalakítása, fenntartása (6.2) az ártereken alapvető természetvédelmi, fenntarthatósági eszköz a természeteshez közelítő élőhelyi mozaikosság növeléséhez, mint ahogy az állóvizek és vízfolyások a parti zóna rehabilitációja (6.5). Szintén jelentős hidromorfológiai jellegű terhelés pl. a trapéz alakú mederforma, amelynek következtében a víztér élőhelyi változatossága csökken, ami a parti zóna és a partmenti ökoszisztéma állapotát is befolyásolja. Ökológiai szempontból jelentős terhelés a különböző okok miatt túl mély meder is, amely következtében pl. a folyók mellékágainak vízellátása és a kapcsolódó területek talajvízszintje csökken. Mederrehabilitációval ezeket a terheléseket kívánja csökkenteni a 6.3 intézkedés. Az ártér, illetve a hullámtér vízellátottságának javításával (6.10) a szárazodás következtében degradálódó élőhelyek több vízhez juthatnak. A mentett oldali vízpótlás holtágak, mellékágak, ártéri vizes élőhelyek számára (6.10) kedvező, mert a folyóvízzel való kapcsolat bármilyen mértékű helyreállítása javítja az élőhely vízellátottságát. Az intézkedések hosszú távú hatásaként a többletvizek segítette nagyobb beszivárgás és a természeteshez közelítő megnövekedett talajvízszint, nem csak a felszíni, hanem a felszín alatti víztől függő védett élőhelyek megtartását is segíti (pl. mocsár- és láprétek, ártéri és ligeterdők). Az intézkedés csökkenti a klímaváltozásnak az élőhelyeket érő kedvezőtlen hatásait, segíti azok éghajlati szélsőségekhez való alkalmazkodóképességét.

Az intézkedések tervezésének alapját a természeti értékei miatt védett területek állapotértékelése és a Natura 2000 területekre elkészült fenntartási tervek képezik. Az intézkedéseket – ahol nem lokális és kizárólag természetvédelmi célokat szolgált – a VGT3 intézkedései alapján határoztuk meg, hiszen az intézkedések alkalmazására vonatkozó leírások a fenntartóságra és a természetvédelemre is kitérnek. Az intézkedések között számos olyan szerepel, melyek általánosak vagy szabályozási jellegűek, mint pl. jelenlegi területhasználatok átalakítása (2.4), a medrek, parti sávok fenntartási gyakorlatának, víztestek üzemeltetésének módosítása. Ezek – miközben elsősorban szemléletváltást kívánnak – minimális anyagi ráfordítást igényelnek, ennek ellenére már önmagukban is jelentős kedvező hatást képesek kifejteni a víztestek jó ökológiai állapotának és a védett területek kedvező természetvédelmi helyzetének elérése érdekében. A védett területekre vonatkozó célok elérése jelentősen függ a víztesteken tervezett és egyidejűleg szükséges intézkedések prioritásaitól, megvalósításuk sorrendjétől, melyet a tényleges beavatkozásokat megelőző konkrét vizsgálatok és szakmai egyeztetések alapján lehet meghatározni.

8‑15. táblázat: Védett területek állapotának javítását szolgáló intézkedési csomagok, Natura 2000 területekre, a természeti értékei miatt védett vízfolyásokra, állóvizekre és vízgyűjtőkre, a releváns intézkedések jelölésével

Intézkedési csomag VGT szerinti azonosítója	Intézkedési csomag megnevezése	Natura 2000 területek tv-i int.	Vízfolyások tv-i int.	Állóvizek tv-i int.	Vízgyűjtők tv-i int.
1.	SZENNYVÍZTISZTÍTÓ TELEPEK ÉPÍTÉSE ÉS KORSZERŰSÍTÉSE releváns intézkedések: 1.2	2
2.	MEZŐGAZDASÁGI EREDETŰ TÁPANYAGSZENNYEZÉS CSÖKKENTÉSE releváns intézkedések: valamennyi	290	237	35	563
3.	MEZŐGAZDASÁGI EREDETŰ PESZTICID SZENNYEZÉS CSÖKKENTÉSE releváns intézkedések: 3.2	1
5.	HOSSZIRÁNYÚ ÁTJÁRHATÓSÁG BIZTOSÍTÁSA, A DUZZASZTÁS ÉS A VÍZSZINTSZABÁLYOZÁS HATÁSÁNAK CSÖKKENTÉSE releváns intézkedések: 5.1, 5.2	12	22	1
6.	HIDROMORFOLÓGIAI VISZONYOK JAVÍTÁSA A HOSSZIRÁNYÚ ÁTJÁRHATÓSÁGON KÍVÜL (VÍZFOLYÁSOK ÉS ÁLLÓVIZEK MORFOLÓGIAI SZABÁLYOZOTTSÁGÁNAK CSÖKKENTÉSE) releváns intézkedések: valamennyi	158	244	50	1
7.	A VÍZJÁRÁSI VISZONYOK JAVÍTÁSA, AZ ÖKOLÓGIAI VÍZMENNYISÉG BIZTOSÍTÁSA releváns intézkedések: 7.1, 7.2, 7.5, 7.6	242	291	27	558
14	KUTATÁS, TUDÁSBÁZIS FEJLESZTÉS A BIZONYTALANSÁG CSÖKKENTÉSE ÉRDEKÉBEN releváns intézkedések: valamennyi		31	6	37
17.	TALAJERÓZIÓBÓL ÉS/VAGY FELSZÍNI LEFOLYÁSBÓL SZÁRMAZÓ HORDALÉK- ÉS SZENNYEZŐANYAG TERHELÉS CSÖKKENTÉSE releváns intézkedések: valamennyi		80	17	4
18.	IDEGENHONOS INVÁZIÓS FAJOK ÉS BEHURCOLT BETEGSÉGEK KÁROS HATÁSAINAK MEGELŐZÉSE ÉS SZABÁLYOZÁSA releváns intézkedések: 18.2	41		1
19.	A REKREÁCIÓ (BELEÉRTVE A HORGÁSZATOT IS) KÁROS HATÁSAINAK MEGELŐZÉSE ÉS SZABÁLYOZÁS releváns intézkedések: valamennyi	9	10	16
20.	A HALÁSZAT ÉS EGYÉB OLYAN TEVÉKENYSÉGEK KÁROS HATÁSAINAK MEGELŐZÉSE ÉS SZABÁLYOZÁSA, AMELYEK ÁLLATOK ÉS NÖVÉNYEK ELTÁVOLÍTÁSÁVAL JÁRNAK releváns intézkedések: 20.3	12		14
21.	TELEPÜLÉSEKRŐL, ÉPÍTETT INFRASTRUKTÚRÁBÓL ÉS KÖZLEKEDÉSBŐL SZÁRMAZÓ SZENNYEZÉSEK MEGELŐZÉSE ÉS SZABÁLYOZÁSA releváns intézkedések: valamennyi	2	4		4
23.	A TERMÉSZETES VÍZVISSZATARTÁST ELŐSEGÍTŐ INTÉZKEDÉSEK releváns intézkedések: 23.2	237	268	23	553
26.	HŐTERHELÉSEK KEZELÉSE releváns intézkedések: valamennyi	1	14	2
27.	BESZIVÁROGTATÁS, VISSZASAJTOLÁS KORSZERŰSÍTÉSE, SZABÁLYOZÁSA releváns intézkedések: valamennyi	1	1
28.	KÁROSODOTT VÉDETT VÍZI, VIZES ÉS SZÁRAZFÖLDI ÉLŐHELYEK VÉDELME A VÍZJÁRÁST BEFOLYÁSOLÓ HATÁSOKKAL SZEMBEN AZ EGYÉB INTÉZKEDÉSEKEN FELÜL releváns intézkedések: valamennyi	100	1	2
29.	KÁROSODOTT VÉDETT VÍZI, VIZES ÉS SZÁRAZFÖLDI ÉLŐHELYEK VÉDELME VÍZMINŐSÉGI HATÁSOKKAL SZEMBEN AZ EGYÉB INTÉZKEDÉSEKEN FELÜL releváns intézkedések: valamennyi	85	77	15	94
30.	FÜRDŐHELYEK VÉDELMÉT BIZTOSÍTÓ SPECIÁLIS INTÉZKEDÉSEK releváns intézkedések: valamennyi			3

Fürdőhelyek védelmét biztosító speciális intézkedések

A természetes vizeinken lévő fürdőhelyek védelmét biztosító intézkedési csomagba a 30.1 „fürdővíz irányelv szerinti szabályozás és végrehajtás az ökológiai követelmények figyelembevételével” intézkedés tartozik.

Az intézkedések a természetes fürdőhelyek kialakításának, működtetésének és megszüntetésének ökológiai és közegészségügyi feltételeire vonatkoznak. Ily módon az intézkedések meghatározzák azokat az ökológiai és közegészségügyi szempontból is megfelelő intézkedéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy – a 78/2008. (IV. 3.) Korm. rendeletben rögzített – a fürdővizek minőségi követelményeivel, valamint a természetes fürdőhelyek kijelölésével és üzemeltetésével kapcsolatban meghatározottak és a VKI ökológiai elvárásai együttesen tudjanak érvényesülni.

Az intézkedések célja a fürdőhelyek kijelölése és üzemeltetése során a partszakasz fürdővízének minőségi és ökológiai állapotára vonatkozó követelmények összehangolt figyelembevétele. A természetes fürdőhelyen problémát okozhat a belterületről bevezetett csapadékvíz is, ezért célszerű ennek vizsgálatával is kiegészíteni a hatályos szabályozást. A meglévő szabályozást ki kell egészíteni a természetes fürdők kijelölésének, működésének és felhagyásának ökológiai szempontjaival, különösen a védett természeti területeken lévő víztestekre.

A 30.1 intézkedés igen sokrétű üzemeltetési feladatot jelenthet, amelyek nem igényelnek víztest szintű beavatkozást, ezért nem jelennek meg a VGT tervben. Ide sorolható például a strandok területén lokális iszapkotrás, vagy a vízinövényzet (hínár, nádas) szabályozása, amely értelemszerűen a fürdőhely vízminőségi fenntartása érdekében történik, általában nem az ökológiai szempontok szerint. Mindennek ellenére ebben az esetben is szükséges - a lehetőségek szerint - a vizek jó ökológiai állapota/potenciálja célkitűzés figyelembevétele.

Több olyan állóvizünk és vízfolyásunk is van, melyeken a vonatkozó szabályozás értelmében strand eleve ki sem jelölhető a nem megfelelő bakteriológiai vízminőség miatt. Problémát jelentenek az illegális természetes fürdőhelyek, melyek közül több korábban már kijelölt fürdőhely volt, azonban a vízminőség fürdővíznek már nem megfelelő, mégis sokan tovább használják azokat strandként, mely egészségügyi kockázatot jelent számukra. A kockázatos, illegálisan használt természetes fürdőhelyeket meg kellene szüntetni, majd pedig prioritást élvező projektekkel a vízminőséget újra helyre kell állítani (pl. Ráckevei Soroksári-Duna).

8.3. Átfogó intézkedések

Jogalkotási feladatok, hatósági és igazgatási munka, a tervezési rendszer erősítése

A következő táblázat összefoglalja az átfogó intézkedéseket, a szabályozási feladatokat, a gazdaság-szabályozási intézkedésekkel együtt, valamint tartalmazza a szükséges költségeket és a várható jogszabály-módosításokat is.

8‑16. táblázat: A átfogó intézkedések összefoglaló táblázata

Vízvagyon megőrzési és szabályozási feladatok	Várható jogszabály-módosítások	Szabályozá-sért felelős	Hatásvizsgálat és megalapozó dokumentáció költsége (mFt)
Vízgazdálkodás átfogó
Globális változások, fenntartható fejlődés	1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól	BM, AM, ITM	40
Integrált vízi környezeti monitoring (Reform/Sc2021/085 Strengthening Water Monitoring In Hungary)	1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet 31/2004. (XII. 30.) KvVM rendelet 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelméről 178/1998. (XI. 6.) Korm. rendelet a vízgazdálkodási feladatokkal összefüggő alapadatokról 30/2004. (XII. 30.) KvVM rendelet 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről 27/2006. (II. 7.) Korm. rendelet a vizek mezőgazdasági eredetű nitrát-szennyezéssel szembeni védelméről	BM, AM	30
VGT útmutatók		BM	100
Jó gyakorlatok kidolgozása		BM	300
Felszíni vizek
Felszíni vízvédelmi jogszabály csomag	220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet 31/2004. (XII. 30.) KvVM rendelet 10/2010. (VIII. 18.) VM rendelet 27/2005. (XII. 6.) KvVM rendelet 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelet	BM	20
A vízi létesítmények és mederszabályozási fenntartási munkák tervezése, kialakítása, megvalósítása, üzemelése szabályainak összehangolása az érintett víztestek környezeti célkitűzésének elérhetőségére vonatkozó vízgyűjtő-gazdálkodási tervben előírt intézkedésekkel.	147/2010. (IV. 29.) Korm. rendelet a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó általános szabályokról	BM	15
A különböző célú és szakmai szempontú parti zónák lehatárolási szabályainak felülvizsgálata a víztestek környezeti célkitűzésinek elérhetősége, és a hidromorfológiai intézkedések megvalósíthatósága szempontjából.	30/2008. (XII. 31.) KvVM rendelet a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó műszaki szabályokról	BM	15
A nagyvízi meder, a parti sáv, a vízjárta területek által veszélyeztetett területek használata és a nagyvízi mederkezelési terv készítési szabályainak felülvizsgálata a vízgyűjtő-gazdálkodási terv hidromorfológiai intézkedéseinek és a környezeti célkitűzések elérhetőségének szempontjából.	83/2014. (III. 14.) Korm. rendelet a nagyvízi meder, a parti sáv, a vízjárta és a fakadó vizek által veszélyeztetett területek használatáról, hasznosításáról, valamint a folyók esetében a nagyvízi mederkezelési terv készítésének rendjére és tartalmára vonatkozó szabályokról	BM	15
Felszín alatti vizek
A felszín alatti víztestek állapotára, vízkivételek hatására, készletgazdálkodásra, nyilvántartásra vonatkozó szabályozás	1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelméről 178/1998. (XI. 6.) Korm. rendelet a vízgazdálkodási feladatokkal összefüggő alapadatokról 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról 2/2005. (I. 11.) Korm. rendelet egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról 147/2010. (IV. 29.) Korm. rendelet a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó általános szabályokról 30/2008. (XII. 31.) KvVM rendelet a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó műszaki szabályokról	BM, AM	100
A vízkivételek engedélyezési eljárásának komplex szabályozása	72/1196. (V. 22.) Korm. rendelet a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról, 266/2013. (VII. 1.) Korm. rendelet az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről	BM, AM	40
Az új ivóvíz irányelvnek megfelelő ivó-vízbázis-védelmi szabályozás végrehajtása, kockázatértékelés állami feladatainak elvégzése		BM, EMMI, ITM	15
Az új ivóvíz irányelvnek megfelelő releváns szennyezőanyagok meghatározása	Az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X. 25.) Korm. rendeletet felváltó új Korm. rendelet [országos felmérés]	BM, EMMI, ME	1000
Vízbiztonsági tervek készítési szabályainak felülvizsgálata (a védőterületek kijelölési szabályai és a vízbiztonsági tervek szabályai összehangolása).	Az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X. 25.) Korm. rendeletet felváltó új Korm. rendelet	BM, EMMI	20
Mezőgazdasági területek földhasználatának vízvédelmi célú szabályozása
VKI kompenzáció hatékonyságának értékelése, szükség esetén a jelentős vízvédelmi célú mezőgazdasági területek földhasználati szabályainak felülvizsgálata	új jogszabály a jelentős vízvédelmi célú mezőgazdasági területek földhasználati szabályairól (Korm. rendelet) a jelentős vízvédelmi célú mezőgazdasági területeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás részletes szabályaira (miniszteri rendelet)	BM, AM	30
Területi vízvisszatartás jogi feltételeinek megteremtése művelési ág váltás módosítása nélkül. Mezőgazdasági eredetű vízelvezetés és tápanyagterhelés csökkentésének szabályainak felülvizsgálata a VGT terhelés-hatás elemzése és költséghatékonyság figyelembevételével.	2007. évi CXXIX. törvény a termőföld védelméről 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról 27/2006. (II. 7.) Korm. rendelet a vizek mezőgazdasági eredetű nitrát-szennyezéssel szembeni védelméről	BM, AM	45
Szennyvíziszap és tisztított szennyvíz mezőgazdasági területen való hasznosítása szabályainak felülvizsgálata új ösztönző rendszer kidolgozása érdekében, az iszap minőségének, kihelyezésének és hasznosításának szakmai szabályaira vonatkozóan.	50/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet a szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól 90/2008. (VII. 18.) FVM rendelet a talajvédelmi terv készítésének részletes szabályairól 10/2015. (III. 13.) FM rendelet az éghajlat és környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlatokra nyújtandó támogatás igénybevételének szabályairól, valamint a szántóterület, az állandó gyepterület és az állandó kultúrával fedett földterület növénytermesztésre vagy legeltetésre alkalmas állapotban tartásának feltételeiről	AM BM	50
Mederiszap mezőgazdasági területen való hasznosítása szabályainak felülvizsgálata új ösztönző rendszer kidolgozása érdekében, az iszap minőségének, kihelyezésének és hasznosításának szakmai szabályaira vonatkozóan (REFORM/SC2021/085 Strengthening Water Monitoring In Hungary)	2007. évi CXXIX. törvény a termőföld védelméről 50/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet a szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól 90/2008. (VII. 18.) FVM rendelet a talajvédelmi terv készítésének részletes szabályairól	BM, AM	30
Vízgyűjtő-gazdálkodás hatékony integrálása a területi tervezésbe
A vízgyűjtő-gazdálkodás a területi tervezésbe történő hatékonyabb integrálása	2018. évi CXXXIX. törvény Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről 9/2019. (VI. 14.) MvM rendelet a területrendezési tervek készítésének és alkalmazásának kiegészítő szabályozásáról 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről 314/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet a településfejlesztési koncepcióról, az integrált településfejlesztési stratégiáról és a településrendezési eszközökről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről 218/2009. (X. 6.) Korm. rendelet a területfejlesztési koncepció, a területfejlesztési program és a területrendezési terv tartalmi követelményeiről, valamint illeszkedésük, kidolgozásuk, egyeztetésük, elfogadásuk és közzétételük részletes szabályairól	ME, BM	50
Gazdasági szabályozás
Víziközmű-szolgáltatás díjrendszerének áttekintése	2011. évi CCIX. törvény a víziközmű-szolgáltatásról és annak végrehajtási rendeletei, 2012. évi CLXVIII. törvény a közművezetékek adójáról	ITM,	30
Víziközmű rekonstrukciós program kidolgozás, végrehajtása és finanszírozása a VKI szempontok figyelembevételével		ITM, BM	20
Önkormányzati csapadékvíz gazdálkodás intézményi rendszere és a vízvisszatartás ösztönzése	1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról, 2011. évi CLXXXIX. törvény Magyarország helyi önkormányzatairól. Jogszabály megalkotása a csapadékvíz-gazdálkodás mint a Vgtv. által szabályozott, kötelezően ellátandó feladat gazdasági, díjképzési és intézményi kérdéseinek szabályozásáról.	BM, ITM,	50
A vízterhelési díj és talajterhelési díj szabályozás áttekintése	2003. évi XXXIX. törvény a környezetterhelési díjról	BM,	20
A vízkészletjárulék rendszer áttekintése	1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról, 43/1999. (XII. 26.) KHVM rendelet a vízkészletjárulék kiszámításáról	BM	30
A közérdeken felüli egyéb vízügyi igazgatósági tevékenységek egységes szempontok szerinti árazása	1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról, OVF Főigazgatói utasítás	BM	20
Diffúz terhelés szabályozása - Hatásgyakorlás a transzport folyamatokra	Új jogszabály előkészítése	BM, AM	20
Vízelvezető rendszerek ösztönző árazásának kialakítása	1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról, új jogszabály	BM	30
Mindösszesen:			2135

 

Ahhoz, hogy a VGT intézkedések megvalósuljanak a hatósági és igazgatási területen a következőket szükséges elérni:

S  Össze kell hangolni a különböző hatáskörrel, működési területtel és feladatokkal bíró szervezetek vízgazdálkodási feladatait és felelősségi körét (OVF-VIZIG, Katasztrófavédelem, Kormányhivatal, Nemzeti Parkok) és finanszírozását

S  Eszközrendszer, monitoring bővítése és összehangolása (pl. laboratóriumok). Létszámbővítés, létszám hosszú távú megtartása – későbbi kormánydöntés függvényében –, képzés (VKI ismeretek is).

S  A hatósági munka műszaki szakmai tartalmának javítása érdekében szakáganként történő átstrukturálás javasolt. (pl. vízépítő mérnök, vízrendező mérnök, hidrogeológus, jogász). A vízügyi, vízvédelmi hatáskörök egy kézben tartása fontos lenne. A vízgazdálkodási döntéseket támogató távérzékelésen alapuló fejlesztésekre, modellekre, térinformatikai rendszerekre van szükség. Már 2023. év előtt fontos lenne bevezetni a távérzékelésen alapuló hatósági ellenőrzés rendszerét.

A VGT3 végrehajtásáért felelős intézmények más, érintett szektorok számára kommunikálják a VGT3 céljait és azt is, hogy hogyan fogják érthetővé tenni szerepüket a végrehajtásban. Ez azért különösen fontos, mert keretirányelvről lévén szó, ennek végrehajtása csak akkor lesz hatékony, ha a témában eddig nem járatos szektorok is részt vesznek benne.

Mivel a külföldről érkező terhelések sok esetben akadályozzák a jó állapot/potenciál elérését, kiemelt feladat a határmenti együttműködések erősítése.

 

Monitoring intézkedések és informatikai fejlesztések

Monitoring fejlesztések

A hazai szakmai igények mellett az Európai Bizottság direktíváiban, egyéb jogi eszközökben és az útmutatókban vázolt monitoring igények képezik a monitoring tevékenység alapját. Az Európai Bizottság 2012. november 14-i (COM(2012) 670 final) jelentésében Magyarország területére megfogalmazott monitoring tevékenységet célzó észrevételeket figyelembe véve, a jövőbeli projektek egy része a szervezeti rendszert hívatott tökéletesíteni. A cél az ország sokrétű intézményi környezetében egy olyan integrált szemléletű, ágazatközi monitoringhálózat kiépítése, amely biztosítja a vizek állapotértékeléséhez szükséges adatokat, egységes mérési, feldolgozási és megjelenítési rendszert teremt, valamint hozzáférést biztosít minden, a rendeletben és jogszabályokban kijelölt résztvevőnek, valamint a nyilvánosság számára.

A jövőbeli monitoringrendszernek robusztusnak és megbízhatónak kell lennie, ugyanakkor az erőforrásokat a leghatékonyabban kell használnia. Az operatív monitoring programok finomításával tovább csökkenthető az adott esetekben nem releváns jellemzők száma. A mikroszennyezők vizsgálata a legnagyobb költségtétel a felszíni vizek monitoringjában, amelyet a biológiai vizsgálatok követnek élükön a halmonitoring költségeivel. Ezért a jövőbeli, optimalizált monitoringban vízfázisból, csak a klasszikus és a kizárólag vízben mérhető mikroszennyezők mérése történik majd. További optimalizálási lehetőségként kínálkozik az ún. csoportosítás (tipizálás) alkalmazása, melynek EU-szintű kidolgozásában Magyarország jelentős szerepet vállalt.

A közelmúltban elkészült vízrajzi monitoring hálózat optimalizálási projektjének eredményei alapján folytatódhat a hálózat továbbfejlesztése és az felszereltség modernizálása. A felmérés rámutatott arra, hogy célszerű megvizsgálni a VKI és mennyiségi (vízrajzi) monitoring hálózat mérőpontjainak további térbeli harmonizálásának lehetőségeit, melynek eredményeképpen optimalizálható a mérési pontok száma.

Ismeretes, hogy nagyon sok, ember által előállított, és a vízi ökoszisztémára vagy az emberi egészségre toxikus szennyezőanyag kerül a vizekbe nemcsak a gyártás során, hanem sok esetben a felhasználás következtében is, pl. gyógyszerhatóanyagok. Célzott felmérési programokat kell indítani ezen anyagok minél szélesebb körű feltárására. Ez a felmérés támogatja, az ún. vízgyűjtő-specifikus szennyezőanyagok körének meghatározását is, melyekre nemzeti szinten kell meghatározni a környezetminőségi határértékeket.

A folyamatos, rendszeresen ismétlődő monitoring feladatokon kívül a felmerülő számos szakmai probléma megoldására eseti projektek indítása szükséges. Ezek jövőbeli forrása a 2021–27-es uniós költségvetési ciklus megfelelő operatív programja a KEHOP Plusz. Ennek keretében a jelenleg futó és 2022-ben záruló KEHOP 1.1.0 analógiájára indulna egy olyan projekt, melynek célja az állami szervezetrendszer által el nem látott, kiegészítő és ún. „smart monitoring” feladatok elvégzése.

A jelen magyar jogi szabályozást a monitoring tevékenység fejlődése, az új monitoring-irányok és követelmények leképezése és a jogrendbe történő beillesztése miatt a felszíni vizek megfigyelésének és állapotértékelésének egyes szabályairól szóló 31/2004. (XII. 30.) KvVM rendeletet módosítani szükséges.

Informatikai fejlesztések, adatbázisok

A vízhasználók mérési kötelezettségét fokozni kell, és az adatok online formában történő közzétételét meg kell valósítani, hogy a vízgazdálkodók és a hatóságok napi információkkal rendelkezzenek az adott térség vízhasználatairól.

Az engedélyező hatóságok, az önkormányzatok, és a lakosság számára el kell készíteni azokat az online elérhető anyagokat, nagy méretarányú digitális vízgazdálkodási térképeket, amelyek segítségével védőterületek, vizes élőhelyek és más védett területek előre kizárhatók a fejlesztési tervezésből.

Online és megfizethető áron elérhetővé kell tenni a kútkatasztert és a vízföldtani naplókat, és legyenek hozzáférhetők a víztestek állapotát bemutató térképek, valamint a legfontosabb vízkészlet-gazdálkodási adatok. Az összegyűjtött adatok és az elkészült logikai rendszerterv alapján a szoftver béta verziójának elkészítésére az előttünk álló fejlesztési ciklusban kerül sor.

A VKI előírásai szerinti monitoring vizsgálatok és az ahhoz szükséges fejlesztések soron következő elemeként a teljes Vízrajzi Központi Modult kell megvalósítani. Ezen belül legfontosabb feladatok az Egységes Vízrajzi Távjelző Rendszer (EVTR) által készített adatok központi adatbázisba emelése, az adatok végső minősítése, a különféle szakmai elemzések, megjelenítések készítése, azok publikálása, illetve szakmai felhasználók számára elérhetővé tétele.

Vízszolgáltatások költségeinek visszatérülésére tett intézkedések

A gazdasági elemzések alapján kidolgozott gazdaságszabályozási intézkedések a KTM-ek szerint rendezve a következők:

9. intézkedés: A költségmegtérülés elvének alkalmazása a megfizethetőség figyelembevételével a lakossági vízszolgáltatás területén

S  9.1 Víziközmű-szolgáltatás – Víziközmű-szolgáltatás díjrendszerének áttekintése

S  9.2 Víziközmű-szolgáltatás – Rekonstrukciós program kidolgozása, végrehajtása és finanszírozása

S  9.3 Önkormányzati csapadékvíz gazdálkodás intézményi rendszere és a vízvisszatartás ösztönzése

S  9.4 Környezetterhelési díj szabályozás áttekintése

10. intézkedés: A költségmegtérülés elvének alkalmazása a megfizethetőség figyelembevételével az ipari vízszolgáltatás területén

S  10.1 A vízkészletjárulék-rendszer áttekintése

S  10.2 Környezetterhelési díj szabályozás áttekintése (lásd 9.4)

S  10.3 A közérdeken felüli egyéb vízügyi igazgatósági tevékenységek egységes szempontok szerinti árazása

11. intézkedés: A költségmegtérülés elvének alkalmazása a megfizethetőség figyelembevételével a mezőgazdasági vízszolgáltatás területén

S  11.1 A vízkészletjárulék-rendszer áttekintése

S  11.2. Diffúz terhelés szabályozása – Hatásgyakorlás a transzport folyamatokra

S  11.3 Vízelvezető rendszerek ösztönző árazásának kialakítása

Alapvető javaslatunk a víziközmű szektor finanszírozási szerkezetének átgondolt, rendszerszemléletű felülvizsgálata mely a díjrendszert, valamint a szektort érintő adókat és támogatásokat, valamint a megfizethetőséget összefüggő rendszerként vizsgálja.

Nagyon fontos, hogy a víziközművek rekonstrukciójának ütemezését megfelelő prioritási szempontok szerint kell végrehajtani. Ebben a szakmai, biztonsági, költség-hatékonysági szempontok mellett a vizek állapotát és a vízkészlet-gazdálkodási szempontokat is egyenrangúan figyelembe kell venni. Konkrétan az érintett víztest állapotának javítása, a vízkészletek felszabadítása más vízhasználatok számára, a még hasznosítható vízkészlet növelése fontos szempont.

A vízterhelési díj és a talajterhelési díj, mint szabályozó, sok tekintetben felülvizsgálatra, újragondolásra szorul. A környezetterhelési díjrendszer korszerűsítésére szükséges további döntés-előkészítő vizsgálatok elvégzése, a szabályozás komplex módosításának előkészítése.

Jogszabály megalkotása javasolt a csapadékvíz-gazdálkodás, gazdasági, díjképzési és intézményi kérdéseinek szabályzásáról.

Javasolt a mezőgazdasági vízszolgáltatás biztosítása miatt felmerülő tényleges költségek 115/2014. (IV. 3.) Korm. rendelet 1. melléklete szerinti elszámolásának biztosítása és ez által a költségek a Kormányrendelet ütemezésének megfelelő mértékben a felhasználói díjban való érvényesítése. Mind a többcélú rendszereknél, mind a kettős működésű csatornáknál fontos lenne a közérdek (pl. ökológiai vízpótlás, térségi rendszerek) és magánérdek alapú feladatok elválasztása, az előbbieket költségvetésből, az utóbbiakat pl. magánforrásokból, díjakból kellene finanszírozni.

A halastavi vízhasználók által fizetendő jelenlegi díjtétel, illetve a díjcsökkentő, egységesítő szabályozás egyrészt függetleníti a fizetendő díjat a szolgáltatás költségeitől, másrészt a költségmegtérülési szintet radikálisan csökkenti. Ezt a VKI akkor engedi meg, ha gazdasági, társadalmi szempontból alapos indoklás igazolja.  A megfizethetőségi elemzés igazolja azt, hogy a halgazdaságok érzékenyebbek a mezőgazdasági vízszolgáltatási díjak alakulására, a fizetőképességük alacsonyabb, mint a növénytermesztő gazdaságok. Ugyanakkor a javasolt szabályozás szerinti díjszint megfizethető, különösen akkor, ha a fizetendő díjtételből levonják, a halgazdaságok ökoszisztéma szolgáltatásainak értékét, vagy támogatást kapnak az ökoszisztéma szolgáltatások biztosítására. Nem indokolt a hektár alapú alacsony szintű díjképzés alkalmazása.

A közérdeken felüli egyéb vízügyi igazgatósági tevékenységek egységes szempontok szerinti árazása fontos feladat, beleértve többek között, a duzzasztás energetikai célból szolgáltatást, a különböző mederterhelési, mederhasználati díjakat.

Javasolt megfizethetőségi elemzés elvégzése és ennek figyelembevétele mellett a mezőgazdasági mentességi küszöbértékek felülvizsgálata.

A vízkészlet-járulék (VKJ) rendszerét tovább kell fejleszteni a készletgazdálkodói célok hatásosabb érvényesítése érdekében is. A VKJ-rendszer korszerűsítése érintené az összes vízhasználó ágazatot. A főbb módosítási irányok:

S  Az illegális vízkivételek visszaszorítása

S  Hatósági és igazgatási funkciók megerősítése érdekében az állami vízvagyon igazgatási és hatósági alapfeladatainak kiszámítható finanszírozása.

S  A VKJ-rendszer víztakarékosságra való ösztönző funkciójának erősítése általában, különösen a mennyiségi okokból problémás víztesteken.

S  A VKJ-rendszer módosítása a lekötött és a ténylegesen felhasznált mennyiségek közelítése érdekében.

Egyik legfontosabb és sürgető intézkedés a vízvagyon megőrző használatát biztosító államigazgatási tevékenységek megerősítése. Erre az alapra tudnak a jövőben ráépülni a korlátos vízkészletekkel való gazdálkodás és a vízgazdálkodási infrastruktúra korlátos kapacitásaival való gazdálkodás új megoldásai, a szűkös készletek elosztását segítő közgazdasági eszközök alkalmazása. Ezekkel az intézkedésekkel lehet a vízpolitika saját eszközrendszerén keresztül ösztönző hatást gyakorolni a vizek állapotára döntő hatást gyakorló területhasználatok észszerűsítésére.

A közgazdasági célú intézkedések kötelezően részei az intézkedési programnak (VKI 11. cikk (3) bekezdés b) pontja), ezért bemutatásuk követi a terhelések-intézkedések logikát.

Az intézkedési program összefoglaló táblázata 8‑17. táblázat a felelősök megjelölésével foglalja össze a gazdaság-szabályozási feladatokat.

8‑17. táblázat: Intézkedési Program összefoglaló táblázata

A	B	C	D
Intézkedés célja és az intézkedési csomagnak a programban meghatározott kódszáma	Intézkedési célhoz rendelt intézkedések kódszáma, megnevezése	Végrehajtás megkezdésének határideje	Szabályozásért és/vagy a szükséges forrás biztosításáért felelős tárca
1. Szennyvíztisztító- telepek építése és korszerűsítése	1.1 Új szennyvíztisztító telep létesítése, meglévő szennyvíztisztító telepek korszerűsítése 2000 LE feletti agglomerációkban a hatályos szennyvíz irányelvnek való megfeleléssel 1.2 Szennyvizek kezelése azonos céllal, mint 1.1, 2000 LE alatti településeken 1.3 Szennyvíztisztítás kiegészítő intézkedései környezeti szempontból összességében kedvezőbb megoldások megvalósítása a befogadó felszín alatti vagy felszíni víztest jó állapotának veszélyeztetése nélkül 1.4 A szennyvíztisztító telep záportározó kapacitásának növelése, a kezelési technológia fejlesztése, zöld energia megoldások 1.5 Csapadékvíz szennyvízcsatornára történő rákötéseinek csökkentése, egyéb külső vizek kizárása, különösen a felszíni, vagy felszín alatti víz szempontjából fokozottan érzékeny, valamint védett területeken 1.6 Szennyvíziszap kezelés és hasznosításra előkészítés fejlesztése	2024, ill. folyamatos	BM ITM ME
2. Mezőgazdasági eredetű tápanyagszennyezés csökkentése	2.1 Mezőgazdasági eredetű tápanyagszennyezés csökkentése a helyes gazdálkodási gyakorlatok alkalmazásának ösztönzésével (nitrátérzékeny területek) 2.2 Mezőgazdasági termelés tápanyagterhelés és -veszteség csökkentésére, a tápanyag hasznosulásának növelésére vonatkozó további intézkedések 2.3 Egyéb talajjavító és talajvédelmi beavatkozások 2.4 Művelési ág váltás (szántó-gyep, szántó-erdő, szántó-vizes élőhely konverzió), valamint a meglévő gyep, erdő, vizes élőhelyek területének fenntartása 2.5 A szennyvíziszap hasznosításának elősegítése és szabályozása 2.6 Állattartó telepek korszerűsítése a nitrát irányelv alapján, valamint az istállótrágya felhasználásának elősegítése 2.7 Mezőgazdasági területről származó belvizek szűrése a befogadóba történő bevezetés előtt	folyamatos	AM BM
3. Mezőgazdasági eredetű peszticidszennyezés csökkentése	3.1 Növényvédő szerek alkalmazásának szabályozása a peszticid irányelv alapján, a Nemzeti Növényvédelmi Cselekvési terv végrehajtása 3.2 Növényvédő szerek alkalmazása önkéntesen vállalt környezeti feltételeknek megfelelően	folyamatos	AM BM
4. Bekövetkezett szennyezések csökkentése, felszámolása, beleértve a felhagyott szennyezett területek kármentesítését	4.1 Szennyezett terület kármentesítése (feltárás, megfigyelés, biztosítás, felszámolás) felhagyott és működő területeken	folyamatos	AM BM ITM
5. Hosszirányú átjárhatóság biztosítása, a duzzasztás és a vízszintszabályozás hatásának csökkentése	5.1. A vándorló élőlények hosszirányú mozgását/vándorlását és/vagy a vízi élőhelyek állapotának javítását elősegítő intézkedések 5.2 Duzzasztás és a vízszintszabályozás hatásának csökkentése (üzemeltetés módosítása, szivárgó csatornák, drénezés) 5.3 Hordalékegyensúly helyreállítását szolgáló intézkedések	2024, ill. folyamatos	BM ITM
6. Hidromorfológiai viszonyok javítása a hosszirányú átjárhatóságon kívül (vízfolyások és állóvizek morfológiai szabályozottságának csökkentése)	6.1 Nyílt ártér kialakítása és fenntartása, hullámtér bővítése és átalakítása 6.2 Hullámtér megfelelő növényzetének kialakítása, a zöld infrastruktúra fejlesztése, átalakítása, fenntartása 6.3 Mederrehabilitáció kategóriától és típustól (nagy folyó, kis és közepes vízfolyások, állóvizek, mesterséges víztestek) függő módszerekkel a környezeti és emberi igények együttes érvényesítése mellett 6.4 Vízfolyásokon és állóvizekben felhalmozódott iszap és mederbeli növényzet egyszeri eltávolítása, hasznosítása 6.5 Vízfolyások és állóvizek parti zónájában a víztípustól függő zonáció rehabilitációja 6.6 Mederben található, funkcionálisan elavult létesítmények bontása/átalakítása, a környezet jó ökológiai állapotának, illetve potenciáljának fokozatos elérése a vízgazdálkodási cél szükség szerinti megőrzése mellett 6.7 Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében 6.8 Új meder kialakítása, illetve meglévő meder kapacitásának növelése a környezeti szempontok figyelembevételével közérdekű igények kielégítése céljából 6.9 A felszíni és felszín alatti víz természetes kapcsolatának rehabilitációja 6.10 Az ártér, illetve a hullámtér vízellátottságának javítása 6.11 A természetesnél mélyebb meder, illetve az ebből adódó kis- és középvízszint, valamint talajvízszint-süllyedés hatásának csökkentése 6.12 Települési zöld-kék infrastruktúra fejlesztése 6.13 Mesterséges csatornák kialakítása és átalakítása, amelyek közvetve segítik valamilyen VGT cél elérését (árapasztó csatorna, vízpótló csatorna, megkerülő csatorna) 6.14 Hajózás adaptív fejlesztése a folyó, vagy állóvíz adottságainak figyelembevételével	2024 folyamatos	BM ITM AM PM (fenntartás)
7. A vízjárási viszonyok javítása, az ökológiai vízmennyiség biztosítása	7.1 A belvízelvezető rendszer kialakításának és üzemeltetésének módosítása, beleértve zöld energia alkalmazását 7.2 Vízpótló rendszerek módosítása, beleértve zöld energia alkalmazását 7.3 Völgyzárógátas tározók üzemeltetése, fejlesztése és szabályozása 7.4 Csúcsrajáratás mértékének és hatásának csökkentése 7.5 A vízmegosztás módosítása az ökológiai vízigény biztosítása érdekében 7.6 Ökológiai szempontok érvényesítése a fenntartható vízhasználatok megvalósításában 7.7 Termálvizek hasznosítása, a használt termálvizek visszasajtolásának szabályozása, ösztönzése és korszerűsítése	2024, ill. folyamatos	BM ITM AM PM (fenntartás)
8. A víz hatékony felhasználását elősegítő műszaki intézkedések, az öntözés, az ipar, az energiatermelés és a háztartás területén	8.1 Víztakarékos és zöld energia megoldások alkalmazása növénytermesztésben (növénykultúra, öntözési technológia, energiahatékonyság) 8.2 Alternatív vízhasználatok ösztönzése a mezőgazdaságban 8.3 Víziközmű-rekonstrukció, a technológiai és hálózati veszteségek csökkentése, beleértve zöld energia megoldások alkalmazását. 8.4 Víz hatékony felhasználása a háztartásokban 8.5 Víz- és energiatakarékos megoldások az ipari vízfelhasználásban, beleértve zöld energia alkalmazását	folyamatos	AM ITM
9. A költségmegtérülés elvének alkalmazása a megfizethetőség figyelembevételével a lakossági vízszolgáltatás területén	9.1 Víziközmű-szolgáltatás adó- és díjrendszerének áttekintése 9.2 Víziközmű-szolgáltatás - Rekonstrukciós program kidolgozása, végrehajtása és finanszírozása 9.3 Önkormányzati csapadékvíz gazdálkodás intézményi rendszere és a vízvisszatartás ösztönzése 9.4 Környezetterhelési díj szabályozásának áttekintése	2024, ill. folyamatos	ITM BM PM
10. A költségmegtérülés elvének alkalmazása a megfizethetőség figyelembevételével az ipari vízszolgáltatás területén	10.1 A vízkészletjárulék-rendszer áttekintése (lásd 11.1) 10.2 Környezetterhelési díj szabályozásának áttekintése (lásd 9.4) 10.3 A közérdeken felüli egyéb vízügyi igazgatósági tevékenységek egységes szempontok szerinti árazása	2024, ill. folyamatos	BM ITM PM
11. A költségmegtérülés elvének alkalmazása a megfizethetőség figyelembevételével a mezőgazdasági vízszolgáltatás területén	11.1 A vízkészletjárulék-rendszer áttekintése 11.2 Diffúz terhelés szabályozása - Hatásgyakorlás a transzport folyamatokra. 11.3 Vízelvezető rendszerek ösztönző árazásának kialakítása	2024, ill. folyamatos	BM AM PM
12. Mezőgazdasági tanácsadás vízvédelmi szemponttal kiegészített rendszere	12.1 Fenntartható tápanyag-gazdálkodással és növényvédő szerek használatával kapcsolatos tanácsadás 12.2 Víztakarékos növénytermesztési módszerek, öntözési tanácsadás 12.3 Területi vízvisszatartás, tájgazdálkodási tanácsadás 12.4 Erózióvédelem, talajvédelem tanácsadás	folyamatos	AM BM
13. Ivóvízbázisok védelmét szolgáló intézkedések (védőterületek, pufferzónák)	13.1 Ivóvízminőség biztosítása a csapnál, a hatályos ivóvíz irányelvnek megfelelően 13.2 Ivóvízbázisok védelme az új ivóvíz irányelv figyelembevételével 13.3 Vízbiztonsági tervek végrehajtása, az új ivóvíznek megfelelő továbbfejlesztésük	2024	ITM BM PM
14. Kutatás, tudásbázis fejlesztés a bizonytalanság csökkentése érdekében	14.1 Kutatás, fejlesztés, innováció 14.2 Monitoringrendszerek és információs rendszerek fejlesztése és működtetése 14.3 Jó gyakorlatok kidolgozása 14.4 Szemléletformálás, a tudástranszfer	2024	ITM BM AM EMMI PM
15. Elsőbbségi veszélyes anyagok kibocsátásának megszüntetése és elsőbbségi anyagok kibocsátásának csökkentése	15.1 Elsőbbségi anyagok kibocsátásának szabályozása az iparáganként meghatározható legjobb rendelkezésre álló technológia (BAT) alapján. A hazai üzemekre megállapított „BAT-ok" aktualizálása. 15.2 A települési szennyvíztisztító telepen keresztül befogadóba vezetett lakossági eredetű elsőbbségi anyagok kibocsátásának szabályozása 15.3 Növényvédő szerek alkalmazása nem mezőgazdasági területen a Nemzeti Növényvédelmi Cselekvési Terv végrehajtása	2024. ill. folyamatos	BM ITM
16. Ipari szennyvíztisztítók korszerűsítése, bővítése	16.1 Az ipari üzemekből felszíni befogadóba vezetett szennyvíz minőségére vonatkozó követelmények teljesítése	2024. ill. folyamatos	BM ITM
17. Talajerózióból és/vagy felszíni lefolyásból származó hordalék- és szennyezőanyag-terhelés csökkentése	17.1 Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése növénytermesztési technológiák alkalmazásával 17.2 Talajerózió elleni védekezés növényzet telepítésével 17.3 Talajerózió elleni műszaki létesítmények, terepalakulatok kialakítása (vízmosások megkötése, hordalékfogó gátak stb.) 17.4 Vízfolyások és tavak melletti vízvédelmi sávok, pufferzónák kialakítása 17.5 Szélerózió elleni védekezés a légköri kiülepedésből eredő terhelés csökkentése érdekében 17.6 A legeltetés és a takarmánygazdálkodás jó gyakorlata 17.7 Az erózió és a lefolyás csökkentése erdőterületeken a jó erdőgazdálkodási gyakorlat részeként	folyamatos	AM BM
18. Idegenhonos inváziós fajok és behurcolt betegségek káros hatásainak megelőzése és szabályozása	18.1 Idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzése és kezelése a vonatkozó EU-szabályozás szerint 18.2 Idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzése és kezelése a vonatkozó EU-szabályozáson felül 18.3 Kórokozók vízbe jutásának megakadályozása	folyamatos	AM BM
19. A rekreáció (beleértve a horgászatot is) káros hatásainak megelőzése és szabályozása	19.1 Tavak létesítése és működése az ökológiai szempontokra is figyelemmel 19.2 Völgyzárógátas tározók hasznosításának szabályozása 19.3 A horgászati hasznosítás szabályozása (magába foglalja a rendszeres leeresztésnek megfelelő vízminőséget), jó gyakorlatok alkalmazása	2024	BM AM ITM
20. A halászat és egyéb olyan tevékenységek káros hatásainak megelőzése és szabályozása, amelyek állatok és növények eltávolításával járnak	20.1 Természetes vizekben folytatott halgazdálkodás a szabályozásnak megfelelően 20.2 Nádgazdálkodás jó gyakorlatának alkalmazása 20.3 Halastavak létesítésének és működésének szabályozása	2024	AM BM
21. Településekről, épített infrastruktúrából és közlekedésből származó szennyezések megelőzése és szabályozása	21.1 Települési hulladéklerakók megfelelő kialakítása, működtetése és ellenőrzése 21.2 Felhagyott települési hulladéklerakók rekultivációja 21.3 Iparterületeken lévő hulladéklerakók megfelelő kialakítása, ellenőrzése 21.4 Települési eredetű, belterületi növénytermesztésből, állattartásból, közterületekről származó terhelések csökkentése 21.5 Illegális hulladéklerakók felszámolása, a hulladéklerakás ellenőrzése, bírságolása 21.6 Utak, vasutak vízelvezető rendszeréből származó terhelés csökkentése (külterületen) 21.7 Csatornázás és korszerű közműpótlók alkalmazása 2000 LE feletti agglomerációkban 21.8 Csatornázás és korszerű közműpótlók alkalmazása 2000 LE alatti agglomerációkban 21.9 További csatornarákötések elősegítése és megvalósítása 21.10 Csatornahálózatok rekonstrukciója, egyesített rendszerek szétválasztása 21.11 Települési szennyvíz felszíni befogadóba, illetve csapadékvíz szennyvízcsatornába történő illegális bevezetésének megszüntetése 21.12 Elválasztott rendszerrel összegyűjtött csapadékvíz kezelése a befogadóba történő bevezetés előtt 21.13 Úszó hulladékok felszámolása, csökkentése	folyamatos	ME ITM BM AM
22. Erdészeti tevékenységből származó szennyezés megelőzése vagy ellenőrzése	22.1. Erdészeti területről származó szennyezés megelőzése vagy ellenőrzése	folyamatos	AM
23. A természetes vízvisszatartást elősegítő intézkedések	23.1 Települési csapadékvíz-gazdálkodás 23.2 Területi vízvisszatartás mezőgazdasági területeken a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében 23.3 Vízvisszatartás tározással dombvidéki területeken, kisvízfolyásokon záportározókban, esetleg állandó tározókban 23.4 Vízvisszatartás tározással síkvidéken belvíztározókban, illetve medertározás kiszélesített szakaszokon	2018, ill. folyamatos	BM ME AM
24. Éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodás	24.1 Mitigációs intézkedések 24.2 Éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás	folyamatos	ITM ME BM AM PM
25. Savasodást ellensúlyozó intézkedések	25.1 Savaseső hatásának mérséklése 25.2 Pont és diffúz forrásokból származó savasodás ellensúlyozása (bányavíz, műtrágya)	folyamatos	ITM ME BM AM PM
26. Hőterhelések kezelése	26.1 Termálvizek kezelése a vízfolyásokba történő bevezetés előtt, beleértve a hatékonyabb energiakinyerést 26.2 Hűtővizek felszíni vízbe történő bevezetésének szabályozása	folyamatos	ME BM ITM
27. Beszivárogtatás, visszasajtolás korszerűsítése, szabályozása	27.1 Célzott felszín alatti vízutánpótlás 27.2 Szénhidrogén-termeléshez, feltáráshoz használt kutakból kitermelt folyadék visszasajtolásának szabályozása	2024, ill. folyamatos	BM ITM
28. Károsodott védett vízi, vizes és szárazföldi élőhelyek védelme a vízjárást befolyásoló hatásokkal szemben az egyéb intézkedéseken felül	28.1 A víz mennyiségét érintő intézkedések az EU NATURA 2000 irányelvekkel összhangban 28.2 A védett természeti területek állapotát javító speciális hidromorfológiai intézkedések, beleértve a vízkivételek speciális szabályozása, vízkormányzás és vízpótlás megoldása a természetvédelmi igények kielégítésére	folyamatos	AM ITM BM
29. Károsodott védett vízi, vizes és szárazföldi élőhelyek védelme vízminőségi hatásokkal szemben az egyéb intézkedéseken felül	29.1 A víz minőségét érintő intézkedések az EU NATURA 2000 irányelvekkel összhangban 29.2 A természetvédelmi szempontból megkövetelt vízminőség biztosítása az egyéb vízminőség-védelmi intézkedéseken felül	folyamatos	AM ITM BM
30. Fürdőhelyek védelmét biztosító speciális intézkedések	30.1 fürdővíz irányelv szerinti szabályozás és végrehajtás az ökológiai követelmények figyelembevételével	2024, ill. folyamatos	EMMI
31. Balesetből származó szennyezések megelőzése	31.1 A SEVESO irányelv teljesítése 31.2 Balesetek megelőzésére és kezelésére vonatkozó tervek és a végrehajtásra való felkészülés	folyamatos	BM

Kutatás, fejlesztés, képességfejlesztés, szemléletformálás

Összeállításra kerültek a VGT3-hez kapcsolódó K+F témajavaslatok és egyedi felmérések, vizsgálatok témakörei és költségei, melyek a következőkre terjednek ki: monitoring; adatbázisfejlesztés; ár- és belvíz, valamint aszály elleni védekezés; hidroökológia; településfejlesztés, mezőgazdaság, ipar, közlekedés; rekreáció; felszín alatti vizek; FAVÖKO; védett területek; éghajlatváltozás és vízkészlet-gazdálkodás. Minden témakörben szerepelnek jó gyakorlatok, mintaprojektek és ahol releváns gazdasági, társadalmi témák is.

Javaslatok születtek a VKI-val kapcsolatos oktatások, képzések körére és a civil szervezetek bevonásának módjára.

8.4. Az éghajlatváltozás hatásainak és az aszálykockázat kezelése

Éghajlatváltozás hatásainak kezelése

Az egyes intézkedések vizsgálata arra vonatkozóan történt, hogy melyek azok az intézkedések, amelyek a légkör üvegházgáz-, illetve savasodást okozó gáz-koncentrációjára hatással lesznek, lehetnek. A vizsgálat során négy kategóriát különítettünk el, megkülönböztetve az üvegházgázok, illetve savasodást okozó gázok légköri koncentrációját növelő hatású intézkedéseket, az üvegházgázok, illetve savasodást okozó gázok légköri koncentrációját intézkedéseket, a vizsgált gázok légköri koncentrációjára csak közvetve ható intézkedéseket, végül pedig azokat az intézkedéseket, melyek a vizsgált gázok légköri koncentrációjára nincsenek érdemi hatással, vagy a pozitív és negatív hatások várhatóan kiegyenlítik egymást.

Az értékelés során elsősorban az Európai Befektetési Bank (EIB), az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) és a közös Európai Monitoring és Értékelési Program (EMEP) és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) módszertani útmutatóit használtuk fel.

A vizsgálat megállapította, hogy a VGT intézkedések közül számos közvetlenül, még több pedig közvetve kedvező hatással lehet az üvegházhatású és a savasodást okozó gázok légköri koncentrációjára.

Az ÜHG kibocsátás tekintetében összességében csökkenés (javulás) várható a korábbi állapothoz képest az alábbi VGT intézkedések megvalósításával:

S  szennyvízelvezetési és -tisztítási projektek, melyek a szerves anyag, illetve esetlegesen a nitrogéntartalom kezelését magukba foglalják;

S  állattartó telepek korszerűsítése;

S  biológiailag lebomló szerves hulladékokat kezelő telephelyek és hulladéklerakók megfelelő kialakítása, hulladéklerakók rekultivációja, felszámolása;

S  víztakarékosságot szolgáló intézkedések;

S  energia-megtakarítást, illetve fosszilis energiahordozó kiváltást eredményező beavatkozások

S  tápanyagok kiváltását, a mezőgazdasági kihelyezés mértékét csökkentő intézkedések (pl. szennyvíziszap hasznosítás);

S  növényvédő szerek használatának visszaszorítását, csökkenését eredményező intézkedések;

S  területhasználat-váltáshoz, művelési ágváltáshoz (szántók konverziója), illetve élőhely-rehabilitációhoz és az életközösségekre, élőhelyekre kedvező hatással bíró egyéb beavatkozásokhoz (pl. vízellátás javítás) kapcsolódóan, amennyiben eredménye a korábbinál jobb CO₂-megkötőképességű élőhely, életközösség;

S  hajózást érintő beavatkozások, amennyiben érdemi közúti forgalomelvonó hatással bírnak.

A savasodást okozó gázok tekintetében összességében csökkenés (javulás) várható a korábbi állapothoz képest az alábbi intézkedések esetében:

S  állattartó telepek korszerűsítése;

S  energia-megtakarítást eredményező beavatkozások;

S  tápanyagok kiváltását, a mezőgazdasági kihelyezés mértékét csökkentő intézkedések (pl. szennyvíziszap, mederiszap hasznosítás, művelési ág váltás);

S  növényvédő szerek használatának visszaszorítását, csökkenését eredményező intézkedések.

Az Európai Bizottság útmutatója által meghatározott intézkedési csomagok közül a 24. az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló, a 25. sorszámú pedig a savasodást ellensúlyozó intézkedéseket foglalja magába.

A 24. és 25. csomagba bekerülnek azok – az egyébként másik intézkedési csomagba tartozó – intézkedések, amelyek ezekben az intézkedési csomagokban is relevánsak. Megvizsgáltuk a VGT3 intézkedéseit a klímaváltozás és savasodás szempontjából.

Az intézkedéseket az alábbi kategóriákba soroltuk:

S  Kimagasló jelentőségű közvetlen mitigációs hatású intézkedések

S  Közvetlenül mitigációs hatású intézkedések

S  Közvetetten mitigációs hatású intézkedések

S  Nem mitigációs hatású intézkedések

S  Kimagasló közvetlen adaptációs hatású intézkedések

S  Közvetlen adaptációs hatású intézkedések

S  Közvetetten adaptációs hatású intézkedések

S  Nem adaptációs hatású intézkedések

S  Azon intézkedések, amelyeknél savasodást okozó gázok tekintetében összességében jelentős csökkenés (javulás) várható

8‑18. táblázat: Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást elősegítő intézkedések száma

		Mitigációs hatású	Adaptációs hatású
Kimagasló jelentőségű közvetlen (db)		12	39
Közvetlen hatású (db)		30	9
Összes közvetlen hatású (db)		42	48
Közvetett hatású (db)		34	49
Közvetlen + közvetett együtt (db)		76	97

Ezen túlmenően van 7 olyan intézkedés, amelyeknél savasodást okozó gázok tekintetében összességében jelentős csökkenés (javulás) várható.

Nem értékeltük egyenként részletesen a gazdaság-szabályozási intézkedéseket (13 db), azonban ezek alapvetően elősegítik a klímaalkalmazkodást éppúgy, mint a savasodás csökkentését.

Összességében megállapítható, hogy a VGT3 intézkedésének túlnyomó többsége elősegíti az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodást és a savasodás mérséklését.

Az aszálykockázat csökkentése

Törekedni kell arra, hogy a már meglévő gyakorlatok átalakítására a jövőbeli fejlesztések úgy valósuljanak meg, hogy a vízhasználatot a fenntarthatóság elve hassa át. A fenntarthatóság elve: az erőforrások, esetünkben a vízkészlet olyan mértékű és olyan formában történő felhasználása, amely a hosszú távon is biztosítja az emberi életminőség folyamatos fejlődéséhez szükséges meglétét, figyelembe véve a környezeti, ökológiai változásokat.

A vízhiány okozta károk megelőzésével, kezelésével kapcsolatban a legfontosabb teendők négy pontban foglalhatók össze:

S  A helyben keletkező vízkészletek megőrzése (visszatartása és tározása) az arra alkalmas területeken,

S  A vízgyűjtőkön keletkező tisztított használtvizek hasznosítása, a szigorú feltételrendszerek betartása mellett,

S  Az ún. szárazgazdálkodás lehetőségeinek maximális kihasználása,

S  A korszerű (takarékos) öntözés vízgazdálkodási és mezőgazdasági feltételeinek megteremtése,

A vízhiány mérséklése, a vízmérleg javulása egyben az aszálykárokat is csökkenti.  A kitűzött célok elérése érdekében erősíteni kell a vízgazdálkodás, a mezőgazdaság, a természetvédelem (összességében a térségfejlesztés) összhangját, hiszen ezen ágazatok között kölcsönös visszahatások vannak.

A vízgazdálkodás tervszerű fejlesztése meghatározza az intézkedések sikerét, a természeti értékeink megőrzését, a mezőgazdaság eredményességét, a gazdálkodás hatékonyságát és színvonalát.

A VGT3-ban mintegy 20 műszaki-szabályozási és 7 gazdaságszabályozási intézkedés szolgálja az aszálykockázat csökkentését, az aszálykockázat kezelési terv végrehajtását:

Mindez alátámasztja, hogy a VGT3 intézkedései és az aszály, a vízhiány okozta károk mérséklése összhangban vannak.

8.5. Az árvízi kockázatkezelési terv (ÁKK) és a VGT kapcsolata

Az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló, 2007. október 23-i 2007/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Árvíz Irányelv, illetve ÁI) célja az EU tagállamok árvízmegelőzéssel és -védelemmel kapcsolatos tevékenységének szabályozását jelenti.  Ennek értelmében 2015-ben elkészült Magyarország Árvízkockázat-kezelési Terve, amelyet a Kormány az 1146/2016. (III. 25.) Korm. határozatával tett közzé. Magyarország Árvízkockázat-kezelési Tervének felülvizsgálata külön projekt keretében készül, párhuzamosan a VGT-vel, és a következő témakörökre terjed ki:

Az ÁI 4. cikke szerinti előzetes árvízkockázat-értékelés felülvizsgálata (HI: 2018. 12. 22.)

Az ÁI 6. cikke szerinti árvízveszély- és az árvízkockázati térképek felülvizsgálata. (HI: 2019. 12. 22.)

Az ÁI 7. cikke által előírt árvízkockázat-kezelési terve(k) felülvizsgálata, beleértve az előző tervben elhatározott intézkedések értékelését, valamint a nagyvízi mederkezelési tervek felülvizsgálatát (HI.: 2021. 12. 22.)

A VKI és az ÁI intézkedési program összehangolása az ÁI 9. cikkének megfelelően történik.

A VKI-val összhangban lévő ÁKK tervezés lényege, hogy törekedni kell az ökológiailag is előnyös, a jó állapot elérését nem akadályozó megoldásokra (ez egyaránt vonatkozik a meglévő és a tervezett létesítményekre, beavatkozásokra).

Az ÁKK2 tervezett intézkedéseinek különböző hatásai lehetnek a víztestek hidromorfológiai állapotára. Ezt mutatják a következő táblázatok:

8‑19. táblázat: Védett ártereken alkalmazható intézkedéstípusok hatása a hidromorfológiai állapotra

Árvízkockázat-kezelési intézkedés típusok	ÁKK intézkedés várható hatása a hidromorfológiai állapotra
Töltésfejlesztés (csak a meglévő töltések emelése)	Jelentős többlet terhelés nem származik az üzemelő árvízvédelmi töltés fejlesztéséből. Szükséges vizsgálni töltésemelés során a töltés-keresztmetszetet nem növelő megoldásokat.
Védekezés a töltéseken	Hidromorfológiai terhelés nem származik belőle. Hatása közvetett módon kedvező, fejlesztést kiváltó hatása miatt. Az intézkedés magába foglalja a védekezés fenntartását és fejlesztését.
Árvízi szükségtározás	Tározás kedvezőtlen hatással van a vízjárásra. Hatása függ a tározóüzemeltetéstől. Mentett oldali természetes vízpótlás kedvező is lehet. Hatása közvetett módon kedvező fejlesztést kiváltó hatása miatt. Az intézkedés magába foglalja a tározók kockázati szempontból szükséges mértékű üzemeltetését, a tározók fenntartását és fejlesztését.

8‑20. táblázat: Töltésezetlen kisvízfolyásokon alkalmazható intézkedéstípusok hatása a hidromorfológiai állapotra

Árvízkockázat-kezelési intézkedés típusok	ÁKK intézkedés várható hatása a hidromorfológiai állapotra
1. Záportározó építése	Tározó elvileg kedvezőtlen hatással van a természetes vízjárásra, de miután a nagyon szélsőséges helyzetek kezelését szolgálja, ez nem jelenthet problémát, sőt vízhiányos területeken a tározás segítheti a vízjárás másik szélsőségének elkerülését. Közvetett kedvező hatása lehet, hogy mederrehabilitációra lehetőséget teremt.
2. Töltés/depónia építése	Belterületi depóniák/töltések/árvízvédelmi falak várhatóan nem okoznak jelentős hatást, szemben a külterületi nagyobb léptékű építményekkel. Ide sorolható a belterületi védekezési tevékenység is.
3. Mederrendezés	Belterületi mederrendezés várhatóan nem okoz jelentős hatást, szemben a külterületi nagyobb léptékű beavatkozásokkal. A medertározás kedvezőtlen hatással van a duzzasztásból származó terhelésre, hosszirányú átjárhatóságra, mederbeli vegetációra, de vízhiányos területeken azzal, hogy a víz tovább tartózkodik a területen már pozitívak a hatások.
4. Területi vízvisszatartás	Közvetlen kedvező hatással van, az árhullámok megelőzése szerkezeti intézkedéseket válthat ki. Alkalmazása nem bevett gyakorlat.

8‑21. táblázat: Nagyvízi mederkezelési tervekben megfogalmazott intézkedéstípusok hatása a hidromorfológiai állapotra

Nagyvízi mederkezelési intézkedés típusok		ÁKK intézkedés várható hatása a hidromorfológiai állapotra
1. Övzátony rendezés		Övzátony rendezés hatására megváltozó meder vonalvezetés és kisvízi mederszelvény.
2. Nagyvízi levezető sávok kialakítása növényzetszabályozással és a hidraulikai szempontból kedvezőtlen árvízvédelmi töltések áthelyezésével		Hatással lehet a parti sáv felszínborítottságára és árnyékoltságára, a hullámtér/nyílt ártér felszínborítottságára. Amennyiben területspecifikus zonációnak megfelelő irányban történik a felszínborítás megváltoztatása, akkor kedvező. Töltésáthelyezéssel bővülő hullámtér hatása kedvező.
3. Az árvízhozamok megosztási lehetősége		Hatással lehet a vízátvezetésekre, vízkivezetésekre, valamint a folyó vízjárására.
4. További árvízlevezető képesség javító beavatkozások	4.1 Nagyvízi medret keresztező műtárgyak átépítése	Hatással lehet a hosszirány átjárhatóságra. Pozitív hatása is lehet, amennyiben az átjárhatóság az átépítés következtében javul.
	4.2 Hullámtéri, ártéri levezető vápa	Hatással lehet a vízátvezetésekre, vízkivezetésekre, valamint a folyó vízjárására.
	4.3 Hullámtérrendezés	Hatással lehet a parti sáv felszínborítottságára és árnyékoltságára, a hullámtér/nyílt ártér felszínborítottságára.
	4.4 Középvízi meder és partrendezése	Hatással lehet a partalakra és burkolatokra, kisvízi mederszelvény morfológiájára, mederbeli növényzetre, valamint a parti sáv felszínborítottságára, árnyékolására.
	4.5 Folyó kanyarulat átmetszése, szabályozása	Hatással lehet a teljes mederszelvényre, a mederbeli vegetációra, a partis sáv felszínborítottságára, árnyékoltságára, medersüllyedésre/feltöltődésre, a vízfolyás és hullámtér/ártér kapcsolatára.
	4.6 Hullámtéri, ártéri feltöltés bontása (ide tartoznak a nyári gátak)	Hatással lehet a hullámtér/ártér kapcsolatára. Nyári gátak elbontása kedvező lehet e tekintetben.
	4.7 Árvízi biztonság eléréséhez szükséges fejlesztések	Hatással lehet a hullámtér/ártér kapcsolatára.
5. Árvízlevezető képesség fenntartása érdekében szükséges feladatok	5.1 Hajózás, veszteglés szabályai	Nincs közvetlen hatással.
	5.2 Mederanyag kitermelés (lefolyás szabályozás, illetve értékesítési célú) előírásai	Hatással lehet a kisvízi meder morfológiájára, mederfeltöltődésre, kisvízi mederben lévő vegetációra, a hullámtérrel való kapcsolatra.
	5.3 Építési előírások	Hatással lehet a hullámtér/nyílt ártér felszínborítottságára valamint a folyóval való kapcsolatára. Amennyiben a mesterséges felszínborítás csökkentésének irányába hat, akkor pozitív.

8‑22. táblázat: Belvízkockázat-kezelési intézkedések várható hatása a hidromorfológiai állapotra

Árvízkockázat-kezelési intézkedés típusok	ÁKK intézkedés várható hatása a hidromorfológiai állapotra
Belvízvédelmi rendszerek fizikai állapotának változása	A karbantartottságot, a vízszállító kapacitást, a hatóterületeken való zavartalan összegyülekezést és levezetést befolyásolja. Hatása a megvalósítási gyakorlattól függ.
Az aktív belvízvédelem okozta változások	Belvízcsatornák, kettős működésű csatornák kialakítása, karbantartása, és új belvíztározók építése új helyzetet teremt a területen.
Területhasználat-változás	Ide tartozik mind a művelt területek, mesterséges felszínek létesülése, mind a rossz vízgazdálkodású területek művelésének felhagyása.
Agrotechnikai beavatkozások változása	Nincs közvetlen hatással.
Hidrometeorológiai szélsőségek hatása	Nincs közvetlen hatással.

8‑23. táblázat: A VGT HIMO intézkedések hatása az árvízi kockázatra

Intézkedési csomag megnevezése	A víztestek mely tényezőjére van hatással
Hosszirányú átjárhatóság biztosítása, a duzzasztás és a vízszintszabályozás hatásának csökkentése	Alapvetően a vízhozamokra van hatással, vízfolyások vízszállító képességére gyakorolt hatás. Inkább kockázatnövelő
Hidromorfológiai viszonyok javítása a hosszirányú átjárhatóságon kívül (vízfolyások és állóvizek morfológiai szabályozottságának csökkentése)	Hatással van a domborzatra, a meder- és hullámtér simaságra és vízhozamra, vízszállító képességre egyaránt. Inkább kockázat növelő, amennyiben hullámtér, illetve meder keresztszelvény szélesítéssel jár, kockázatcsökkentő hatású is lehet.
A vízjárási viszonyok javítása, az ökológiai vízmennyiség biztosítása	Alapvetően a vízhozamokra van hatással, vízfolyások vízszállító képességére gyakorolt hatás. Inkább kockázatcsökkentő
A természetes vízvisszatartást segítő intézkedések	Alapvetően a vízhozamokra van hatással, vízfolyások vízszállító képességére gyakorolt hatás. Inkább kockázatcsökkentő

Az ÁKK2 intézkedései hatással vannak a víztestek hidromorfológiai állapotára, mellyel kapcsolatban a VKI jó állapotra törekvésének kitételeit mindig figyelembe kell venni. Ugyanakkor van kapcsolat a két tervezés között fordított irányban is, a VGT-k által előirányzott hidromorfológiai intézkedéseknek is van hatása az árvízi kockázatra.

8.6. A VGT3 finanszírozási rendszere

A finanszírozás tervezése és biztosítása alapvető fontosságú. Jelen fejezetben a rendelkezésre álló források feltérképezésén túl („forrástérkép”) javaslatokat fogalmazunk meg, mind a hazai költségvetési igények és lehetőségek, mind az EU források tekintetében egyaránt. Biztosítani kell a megfelelő forrásokat a megvalósításhoz, mert eddig is nagymértékben ennek hiányában maradtak el szükséges beavatkozások. Azonban nem csak a fejlesztések megvalósításához kell a megfelelő forrást biztosítani, hanem a működtetést, fenntartást is finanszírozni kell.

A VGT3 terv készítése idején ugyan nincsenek sem elfogadott operatív programok, sem Vidékfejlesztési Program, agrártámogatási rendszer, de rendelkezésre állnak a tervezetek és a költségvetési keretek. Az intézkedések 2027-ig tartó pontos tervezése, ütemezése még nem lehetséges.

Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz

Az Európai Unió 2021-2027 közötti fejlesztési ciklusában a fenntartható fejlődés kerül fókuszba. A „Next Generation EU” többéves pénzügyi keretében a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (HEE, angolul – Recovery and Resilience Facility) formájában eddig soha nem látott mértékű, 672,5 milliárd euró pénzügyi támogatás áll majd a tagállamok rendelkezésére részben hitel, részben pedig vissza nem térítendő támogatás formájában. Ez a forrás az uniós szakpolitikai célkitűzésekkel összhangban kialakított, a zöld és a digitális átállásra koncentráló nemzeti reform- és beruházási programokat támogatja.

Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi Terve (HET), valamint az ezt megelőző hazai finanszírozás azokat a magyar Kormány által megfogalmazott reformokat és beruházásokat tartalmazza, amelyek egyszerre támogatják a koronavírus-járvány által okozott legfontosabb magyarországi gazdasági és társadalmi kihívások kezelését, a magyar Kormány által kitűzött szakpolitikai célok elérését, egyúttal az Európai Unió célkitűzéseinek és ajánlásainak megvalósítását is, a HEE környezet-természet- és klímavédelmi feltételrendszerének figyelembevételével.

A magyar HEE komponensei közül a VGT3 intézkedéseit várhatóan elsősorban a „D” Vízgazdálkodás komponens finanszírozhatja.

A „D” Vízgazdálkodás komponens célkitűzése a vízhiányos területek vízpótlása, vízvisszatartás, térségi vízátvezetés, tározás, a felszín alatti vízkészletek védelme, a vízkészletek térbeni és időbeni egyenetlen eloszlásának kiegyenlítése, a VKI szerinti jó állapotú víztestek arányának növelése. További célkitűzések: a vízpótlás hatásterületének kiterjesztése, vizes élőhelyek megőrzése, a VKI szerinti jó állapotú víztestek arányának növelése, szemléletformálás a vízkészletek védelme érdekében. Cél a hatások nyomon követését szolgáló monitoring-rendszer kiépítése, nyilvános információs rendszer létrehozása is.

HET és a VGT3 intézkedések lehetséges kapcsolata

8‑24. táblázat: A HET „D” komponensének támogatható tevékenységei

HET komponens	Támogatható tevékenységek
„D” Vízgazdálkodás (összesen nettó 44,35 mrd Ft RRF forrás)
Reformok: 1. Szemléletformálás (0,056 mrd Ft. A beruházás 100% RRF forrásból finanszírozott.)	A tájékoztatások és képzések az alábbi témakörökre fókuszálnak: Víztakarékos öntözési módszerek A vizek helyben tartásának jelentősége Éghajlati eredetű károk mérséklésének lehetőségei a mezőgazdaságban Közösségi formálódás előnyei Vidékfejlesztési Program pályázati felhívásainak megismertetésével ösztönözze a gazdálkodókat, a fenntartható vízgazdálkodást elősegítő gazdálkodás kialakítására
Beruházások: 1. Főművi vízpótlórendszerek építési munkái, új hálózatok és rendszerek kialakítása (41,868 mrd Ft, előkészítés megtörtént más forrásból.)	A projektekkel jelenleg vízkapcsolat nélküli térségek vízzel való ellátása valósul meg. Így a létrejövő, felújított vízpótló rendszerek víztől függő ökoszisztémákat, természetvédelmi területeket, Natura 2000 területeket is el fognak tudni látni vízzel. A komponensnek kiemelt célja a felszín alatti vízkészletek védelme. Több fejlesztés tartalmaz tározókat.
Beruházások: 2. Monitoring rendszer kiépítése (0,205 mrd Ft. A beruházás 100% RRF forrásból finanszírozott.)	A Vízgazdálkodási komponens megvalósításánál is minden projektbe beépül az üzemeltetést támogató monitoring hálózat fejlesztése, beillesztve a meglévő megközelítőleg 2800 állomásból épülő hálózatba. Az új állomások üzemeltetését, a meglévő rendszerbe illesztve a vízügyi igazgatóságok végzik.
Beruházások: 3. Természetvédelem (2,221 mrd Ft. A beruházás 100% RRF forrásból finanszírozott.)	A Hanságban található védett, illetve Natura 2000 élőhelyek ökológiai állapotának és a térség mezőgazdasági termelőképességének javítása a térség vízpótlásának, felszín alatti és felszíni víztározó képességének fejlesztése által.

A „D” komponens egésze VGT intézkedéseket finanszíroz.

Operatív programok

Jelen fejezet a VGT készítése idején publikált operatív programok tervezeteire épül. Az Operatív Programok tematikus célokra vonatkozó, részletes tervek. A VGT3 intézkedéseinek döntő többségét az operatív programok közül várhatóan a KEHOP Plusz finanszírozza. De jelentős a szerepe a halgazdaság vonatkozásában a MAHOP Plusznak a települési intézkedések vonatkozásában a TOP Plusznak, a DIMOP Plusznak a monitoring és az információ-rendszerek fejlesztésében

A KEHOP Plusz öt prioritási tengelyt tartalmaz:

1.    Vízgazdálkodás és katasztrófakockázat csökkentés

2.    Körforgásos gazdasági rendszerek és fenntarthatóság

3.    Környezet- és természetvédelem

4.    Megújuló energiagazdaság

5.    Igazságos Átmenet

A KEHOP Plusz céljai és a VGT3 céljai és intézkedései harmonizálhatók egymással. Sok esetben a VGT3 intézkedési csomagjai, intézkedései egyszerre több KEHOP Plusz prioritási tengelyhez és intézkedéshez kapcsolhatók. Másik oldalról a KEHOP plusz beavatkozásai több VGT3 intézkedést finanszíroznak.

Kiemelkedő jelentőségű a felszíni vizek állapotának javítása érdekében az, hogy a körforgásos gazdasági rendszerek és a fenntarthatóság prioritás keretében megvalósuló szennyvíztisztítással kapcsolódó támogatások (1. intézkedési csomag) a kiegészítő intézkedésekre is fókuszáljanak. Ezért, ahol a vizek állapota megköveteli, támogatást kapjanak a következő VGT alintézkedések:

S  1.3a Szennyvíztisztító telepek a szennyvíz irányelv követelményein túlmutató korszerűsítése a befogadóra vonatkozó határértékek betartása érdekében

S  1.3b Tisztított szennyvíz hasznosítása 

S  1.3c Átvezetés másik befogadóba (amennyiben ez gazdaságosan és műszakilag megvalósítható)

Javasolható a szennyvíztisztítási projektek esetében a fenti három lehetőség összehasonlító vizsgálatának elvégzése és amennyiben megoldható költség-hatékony módon a tisztított szennyvíz hasznosítás preferálása.

A vízgazdálkodás és katasztrófakockázat csökkentés prioritás keretében valósulnak meg a vízgazdálkodási beruházások (pl. árvízvédelem, dombvidéki vízrendezés). Az elkövetkező években az előző időszakhoz hasonló, térségi beruházásokra lehet számítani, különösen az agráriummal (pl. öntözés) és a természetvédelemmel (pl. vizes élőhelyek, ökoszisztéma szolgáltatások) összehangoltan, törekednek egyéb többletfunkciók kiaknázására is (pl. rekreációs potenciál, zöld infrastruktúra). A települések vízügyi igazgatási szervek illetékességébe tartozó problémáinak megoldáshoz a KEHOP Plusz hozzájárul. Nagyon fontos lenne, hogy az egyes projektek vagy elsődlegesen VGT intézkedést vagy a lehető legtöbb VGT intézkedési projektelemet valósítsanak meg.

A KEHOP Plusz beruházásainak néhány százalékáig lehetséges a KFI finanszírozása. Cél az innováció elősegítése és az ígéretes elképzelések továbbfejlesztése. A beruházások céljának elérése érdekében támogatható az egyéni, klímaváltozás elleni fellépés és klíma adaptáció (pl. csapadékvíz megtartás, zöldinfrastruktúra).

Javasolható, hogy a KEHOP Plusz pályázatok kidolgozásánál és a prioritások meghatározásánál elsődlegesen vegyék figyelembe a víztestek állapotát és a VGT3 intézkedéseit.

Javasolható továbbá, hogy kizárólag olyan projektek legyenek támogathatóak, amelyek bizonyíthatóan hozzájárulnak a VKI célkitűzések végrehajtásához, és a támogatott projekteknek a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben rögzített intézkedéseket is tartalmazniuk kell.

A MAHOP Plusz keretében a fenntartható természetes vízi halgazdálkodás támogatására, a halastavak természetiérték-fenntartó szerepének támogatására van forrás.

A TOP Plusz támogatja a kisebb, települési vízgazdálkodási, csapadék-gazdálkodási, vízmegtartó megoldásokat. A TOP Plusz keretében finanszírozhatók olyan önkormányzati beavatkozások, amelyek a települési környezet minőségének javításával együtt vízvédelmi célokat is szolgál(hat)nak a településfejlesztés, települési szolgáltatások támogatása keretében:

S  helyi zöld és kék infrastruktúra fejlesztése

S  klíma-alkalmazkodás (illeszkedve a helyi klímastratégiákhoz)

S  a környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztése

S  körforgásos gazdaság, hulladékgazdálkodás fejlesztése.

Fontos eleme a helyi zöld és kék infrastruktúra fejlesztésnek a települési csapadékvíz-gazdálkodás VGT konform fejlesztése, azaz a vízvisszatartás és vízhasznosítási elemek erősítése.

A Digitális Megújulás Operatív Program Pluszban (DIMOP Plusz) a 2.3 éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a katasztrófakockázatok megelőzése, valamint a reziliencia előmozdítása, figyelembe véve az ökoszisztéma-alapú megközelítéseket intézkedés keretében megvalósítandó fejlesztések” intézkedésben tervezik a felszíni és felszín alatti vizeink állapotának nyomon követését szolgáló monitoring rendszer (az állapot meghatározása, a változások kimutatása) fejlesztését, optimalizálását. Az intézkedés keretében az alábbi beavatkozási területekre adnak támogatást:

S  Vízgazdálkodás és a vízkészletek megőrzése (ideértve a vízgyűjtő-gazdálkodást, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz kapcsolódó meghatározott intézkedéseket, az újrafelhasználást, a szivárgás csökkentését)

A természet és a biológiai sokféleség védelme, természeti örökség és erőforrások, zöld és kék infrastruktúra

 

A KAP2020+ stratégiai terv

A VGT3 végrehajtásának egyik kulcs ágazata a mezőgazdaság. A mezőgazdasági terhelések csökkentésének meghatározó feltétele a megfelelő agrártámogatási rendszerek működése.

A Zöld Megállapodás célkitűzések elérése érdekében az Európai Bizottság ajánlásokat fogalmazott meg a tagállamok számára, amelyeket figyelembe kell venni a tagállam KAP stratégiai tervének összeállításakor. Az ajánlások ugyan nem bírnak jogi értelemben vett kötőerővel, ugyanakkor részét képezik majd a tervek elfogadása során alkalmazott értékelési folyamatnak.

Összességében a teljes KAP-költségvetés 40%-át kell környezetvédelmi és éghajlatpolitikai célok megvalósítására fordítani, az úgynevezett Zöld Felépítmény strukturális keretei között.

A hazai KAP Stratégiai Terv mezőgazdaságot érintő területalapú támogatásaira vonatkozó zöld felépítménye az alábbiak szerint vázolható:

1.    a támogatásra jogosult terület fogalmának kibővítése ún. agro-ökológiai területekkel,

2.    megemelt szintű környezeti alapfeltételek (kondicionalitás),

3.    agro-ökológiai alapprogram (AÖP, eco-scheme) talaj- és vízvédelmi, illetve biodiverzitás-védelmi előírásokkal),

4.    Natura 2000 területek kompenzációja, AKG és ÖKO, földhasználat váltás elősegítése,

5.    kiegészítő, az agro-ökológiai átállást segítő elemek: versenyképességi és nem termelő beruházások,

6.    tudásátadás, szaktanácsadás.

A fent felvázolt szerkezethez természetesen még hozzáadódnak az ágazati támogatások egyes zöld elemei (pl. a zöldség-gyümölcs ágazat termelői szervezeteinek operatív programjain keresztül), illetve egyes, főleg az energia- és erőforrás-hatékonyságot, valamint a megújuló energia használatát célzó beruházások, az erdészeti intézkedések az erdőtelepítéstől kezdve az erdészeti környezetvédelmi programig, valamint a genetikai erőforrások megőrzését célzó támogatások is.

A Bizottság a mezőgazdasági üzemek korszerűsítésében, modernizációjában hangsúlyos szerepet szán az úgynevezett agrártudás és innovációs rendszereknek (AKIS) a kutatás, az innováció és a digitalizáció ösztönzése és eredményeik terjesztése által, amelynek egy külön részstratégiaként kell szerepelnie a Stratégiai Tervben.

A VGT3 szempontjából alapvető fontosságú, hogy olyan támogatási rendszer kerüljön kialakításra, amely képes figyelembe venni az egyes víztest vízgyűjtők eltérő problémáit, valamint a költség-hatékonyság szempontját figyelembe véve a leghatékonyabb intézkedés kombinációk valósuljanak meg az agrár- és vidékfejlesztési támogatások igénybevételével.

A jelenlegi VP támogatási rendszer tapasztalatai alapján a következő időszak agrártámogatási rendszerével kapcsolatban a javaslatok az alábbiakban foglalhatók össze:

S  A szinergikus hatások növelése érdekében alapvetően szükséges, hogy a KAP2020+ során 2023-tól bevezetendő támogatások elsősorban olyan intézkedéseket támogassanak, amelyek klímavédelmi (pl. talajok szénmegkötő képességének növelése), vízvédelmi és természetvédelmi szempontból is lényeges előnnyel járnak, annak érdekében, hogy a támogatásba bevont területek a lehető legnagyobb környezeti haszonnal járjanak.

S  A korábbi támogatási időszak tapasztalata az, hogy az önkéntes agrár-környezetvédelmi tematikus előíráscsomagok közül szinte kizárólag a horizontális tematikus előíráscsomagok élveztek népszerűséget. Ezért a következő időszakban javasolható, hogy a Vidékfejlesztési Programban lehatárolt vízvédelmi zónarendszer erózió-érzékeny, aszály-érzékeny szántó területein, belvíz-érzékeny szántóin és gyep területein kizárólag e területekre meghatározott támogatási csomagok legyenek bevezetve.

S  Szintén növelné a vízvédelmi célok elérését, ha a vízvédelmi célú pályázati források vonatkozásában, és különösen az önkéntes agrár-környezetvédelmi kifizetések horizontális és vízvédelmi zónarendszerében meghirdetett tematikus előíráscsoportjai esetében a nitrát-érzékeny, NATURA2000 és VTT területek előnyben részesítése mellett a jónál rosszabb ökológiai állapotú/potenciálú víztestek vízgyűjtőjén gazdálkodók előnyben részesülnének (többletpontokkal, magasabb támogatási intenzitással stb.) a pályázatok elbírálása során. Ezen belül is további előnyt kell biztosítani a tápanyagok szempontjából nem jó állapotú víztesteken gazdálkodók számára.

S  Az „optimális” tápanyag-gazdálkodásra történő áttérés általános bevezetése, amely egyrészt kiküszöbölné a felesleges tápanyagbevitel többlet-költségét (a gazdálkodók számára előnyös), másrészt a tápanyaghiányos területeken biztosítaná a hiányzó tápanyag pótlását (a gazdálkodók számára előnyös), harmadrészt megszüntetné a talajvíz nitrát-szennyeződésének veszélyét és csökkentené a felszíni vizek felszíni lefolyásból származó foszfor és felszín alatti táplálásból származó nitrát-szennyezésének veszélyét (a környezet számára előnyös). A jelenleg AKG követelményként szereplő tápanyag-gazdálkodási terv készítések formálisak. Egy olyan terepi mérések alapján kalibrált tápanyagmérleg számítási módszeren alapuló közvetlenül (lehetőleg ingyenesen) elérhető internetes tanácsadórendszer bevezetése javasolt, amely a gazdálkodó által betáplált adatok alapján megadja az elmúlt évre vonatkozó tápanyag-mérleget vagy a következő időszakra javasolt tápanyagmennyiséget (esetleg azon belül a kívánatos szerves és műtrágya arányt). Az input adatok fontos eleme a tenyészidőszak után vett talajminták alapján meghatározott tápanyagtartalom, amely a kialakítás alatt lévő „talajweb” adatbázisból kinyerhető.

A tápanyag-gazdálkodásra történő áttérés lényegében szükségtelenné tenné a kiadható tápanyagmennyiség jogszabályi korlátozását (kivéve, ha a javaslat gyakorlati bevezetése nem azonnali, és nem mindenkire vonatkozik).

S  A felszíni vizek védelmét, a tápanyag bemosódás csökkentésével elsődlegesen a talaj termőföldeken való megtartása szolgálja, ami a gazdák érdeke is. A cél mindenekelőtt a talajveszteség csökkentése, a talaj elhordás mérséklése.

S  Továbbá erősíteni szükséges, hogy az agrár- és vidékfejlesztési támogatások révén táji léptékű (víztest vízgyűjtő szintű) komplex, összehangolt tervezés és gazdálkodói cselekvések valósuljanak meg, különösen a területi vízvisszatartás megvalósítása érdekében (beleértve a mélyfekvésű területeket, mederbeli vízvisszatartást, tározók létesítését kiegészítve a szükséges vízkormányzási létesítmények fejlesztésével). Ennek megvalósítására javasolt „táj- és öntözésgazdálkodási közösségek” létrehozásának és együttműködésének támogatása (a 2021 márciusában meghirdetett VP5-16.5.2-21 kódszámú, Az öntözési közösségek együttműködésének támogatása c. felhívás mintájára annak továbbfejlesztésével). Ebben támogatható lenne a táji léptékű vagy víztest vízgyűjtő szintű vízgyűjtő-gazdálkodási terv készítése, valamint a vízvisszatartást szolgáló beruházások előkészítése, továbbá a tervezésben és megvalósításban résztvevők (tervezők, gazdálkodók) vízvédelmi képzésen történő részvételének támogatása is.

S  A következő támogatási időszakban a fenntartható mezőgazdasági vízgazdálkodás ágazat fejlesztését (beruházásainak támogatását) integrált szemlélettel szükséges kezelni, amely jelenleg csak fenntartható öntözésfejlesztésre irányul. A vízrendszereket szükségszerűen nem vízilétesítményenként, hanem egységes rendszerként (belvízelvezetés, vízvisszatartás, vízátvezetések, öntözőrendszerek kiépítése) kell fejleszteni, amelynek része kell hogy legyen az öntözésfejlesztésen és az ahhoz kapcsolódó tározó fejlesztéseken túl a belvízrendszerek fenntartható fejlesztése, a mélyfekvésű területek területi vízvisszatartásra alkalmassá tétele stb. A pályázati kiválasztási folyamatban nagyobb ösztönző támogatás, a kiválasztási kritériumoknál prioritás biztosítása javasolt, ha a pályázó vállalja a teljes üzemi vízellátó rendszer integrált tájgazdálkodási célú fejlesztését területi vízvisszatartással, vízvisszatartó vízrendezéssel, különösen akkor, ha azt együttműködésben pl. a javasolt tájgazdálkodási közösség valósítja meg.

S  Alapvetően szükséges egy vízvédelmi szaktanácsadói hálózat kiépítése, továbbá hogy jó gyakorlatok álljanak rendelkezésre és bemutató üzemek valósuljanak meg a gazdálkodók részére. (Az ösztönző hatás növelhető a vízvédelem jelentőségének tudatosításával a gazdálkodókban képzés, tanácsadás és a jó gyakorlatok bemutatása révén is.) Ennek kialakítása alapvetően a Talajvédelmi Cselekvési Tervben javasolt szaktanácsadói hálózat kialakításának összehangolásával történhet.

Közvetlen EU támogatások és kétoldalú források

A LIFE (L’Instrument Financier pour l’Environnement) az Európai Unió környezetvédelmi politikáját támogató pénzügyi eszköz, amelyet 1992-ben hoztak létre. A támogatott projektek elősegítik az európai zöld megállapodással kapcsolatos célkitűzések elérését azáltal, hogy támogatják az EU biodiverzitási stratégiáját és a körforgásos gazdaság cselekvési tervét, hozzájárulnak a koronavírus-járvány utáni zöld kilábaláshoz, és segítenek Európának többek között 2050-ig éghajlat-semleges kontinensé válni. Előnyben részesítik az országokon átívelő, több tagállamot is bevonó projekteket. 2015 óta elindult és részben megvalósított természetvédelmi célú LIFE projektek költsége mintegy 10 milliárd forint volt ennek kb. 36%-a becsülhető vizes vonatkozásúnak, azaz kb. 3,6 mrd Ft.

Modernizációs Alap olyan finanszírozási mechanizmus, mely a kedvezményezett tagállamok által javasolt olyan beruházásokat támogatja, amelyek modernizálják az energetikai rendszereket és növelik az energiahatékonyságot.

Az InvestEU Alap az Unió új beruházási eszköze. Az Alap uniós garanciát nyújt az Unió belső szakpolitikáinak támogatására irányuló stratégiai beruházásokhoz. Az Innovációs Alap az alacsony karbon-kibocsátású technológiákat támogatja.

A COSME program általános célkitűzése egyrészt a belső piac működésének javítása és a vállalkozások – különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások (kkv-k) – védelme és erősítése.

A Horizont Európa az EU kutatás és innováció támogatására irányuló vezérprogramja.

A svájci parlament 2019 decemberében elfogadta a Svájci–Magyar Együttműködési Program (Svájci Alap) folytatását, amely olyan projektek megvalósulását célozzák, amelyek hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez, a munkahelyteremtéshez, a társadalmi és közbiztonság további javításához, a környezetvédelem, az egészségügy, valamint a kutatás-fejlesztés és innováció ösztönzéséhez az egész országban.

Hazai források

A VGT3 intézkedéseihez kapcsolható jelenleg ismert hazai saját forrásokat Magyarország 2020. évi Nemzeti Reform Programja[1] alapján ismertetjük.

Hazai források állnak rendelkezésre a következő területen.:

S  Megújulóenergia-termelés ösztönzése

S  Energiahatékonyság növelése

S  Víziközművek rekonstrukciója

S  Hulladékgazdálkodás

S  Erdősítés

A beruházások ösztönzésének további módja a támogatások mellett a privát források mobilizálása, a befektetés és hitelezés.

2018 márciusában az Európai Bizottság közzétette a fenntartható növekedés finanszírozásáról szóló cselekvési tervet azzal a céllal, hogy a tőkét a fenntarthatóbb befektetések felé irányítsa át, kezelje az éghajlatváltozásból eredő pénzügyi kockázatokat, valamint egyéb környezeti és társadalmi problémákat, továbbá, hogy előmozdítsa az átláthatóságot és a hosszú távú szemléletet a pénzügyi és gazdasági tevékenységek terén.

Felismerve, hogy a környezeti szempontból fenntartható célokat szolgáló pénzügyi termékek rendelkezésre bocsátása hatékony mód a magánbefektetések fenntartható tevékenységek felé történő irányítására, megjelent a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2019/2088 rendelet módosításáról szóló 2020. június 18-i (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendelet (Taxonómia Rendelet).

A Taxonómia Rendelet alapján, egy gazdasági tevékenység akkor tekinthető fenntarthatónak (zöldnek), ha bizonyítani tudja, hogy a szóban forgó gazdasági tevékenység jelentős mértékben hozzájárul a környezeti célkitűzések legalább egyikéhez (’lényeges hozzájárulás’), ugyanakkor nem okoz jelentős kárt a többi környezeti célkitűzésben (’jelentős károkozás’). A Taxonómia Rendelet az alábbi környezeti célkitűzéseket határozza meg:

1) éghajlatváltozás mérséklése;

2) az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás;

3) a víz és a tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme;

4) a körforgásos gazdaságra való áttérés;

5) a szennyezés megelőzése és ellenőrzése;

6) a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelme és helyreállítása.

A fentiek alapján a Magyar Nemzeti Bank ajánlást tett közzé [5/2021. (IV. 15.) számú MNB ajánlás az éghajlatváltozással kapcsolatos és környezeti kockázatokról, és a környezeti fenntarthatósági szempontok érvényesítéséről a hitelintézetek tevékenységeiben].

Fontos a VGT3 szempontjából a mezőgazdaság, a megújuló energia és az ipari vízvédelem és általában a vízgazdálkodás területén a források bővítése, összhangban a zöld banki finanszírozással.

Átfogó javaslatok a VGT intézkedések finanszírozására

Az EU támogatások segítségével számos VGT3 intézkedés finanszírozható, de vannak olyanok, amire várhatóan nem jut elegendő forrás. Ilyen körülmények között öt irányban kell mozdulni:

S   a VKI mint horizontális követelmény érvényesítése minden kapcsolódó projektnél, döntésnél;

S   hazai költségvetési bővítése, működtetés finanszírozásának biztosítása;

S    a költségmegtérülést biztosító gazdaságszabályozási eszközök alkalmazása (lásd 8.3.3 fejezet)

S   a támogatások, projektek hatékonyságának növelése, az integrált területi megközelítés alkalmazása; együttműködések erősítése, koordinálása.

S   privát források bevonása

Számos esetben bebizonyosodott már, hogy összefogással hatékonyabban és olcsóbban lehet eredményeket elérni. Magyarországon az együttműködési készség, módszerek, képesség további fejlesztésre szorul. VGT szempontból a vízgyűjtő jelenti a legmegfelelőbb integrálást. Számos intézkedés megvalósítása együttműködést követel meg.

8.7. Az Intézkedési Program költségbecslése

Operatív programok költségbecslése

Megvizsgáltuk, szükség esetén becsültük az Operatív Programok tervezetei alapján a VGT3 intézkedésekre a 2021–2027 között várható EU és hazai központi ráfordításokat.  A jövedelemtermelő beruházásoknál ez az összeg nem a teljes ráfordítást jelenti, mert ott a kedvezményezetteknek önerőt is kell biztosítani.  Jelen ismeretek szerint támogatási intenzitásokkal nem lehet számolni. 

A VGT intézkedés arányát meghatároztuk az egyes konstrukcióknál. Például az ivóvízminőség-javító, szennyvízkezelési forrásokat 100%-os VGT intézkedés megvalósítóként vettük figyelembe. Ahol csak egyes támogatható elemek voltak számunkra relevánsak, ott a VGT intézkedés arányát szakértői becslés alapján 10–80% között határoztuk meg.

A KEHOP pluszban a vízgazdálkodási projektek VGT tartalmát, arányát a tervezett projektek tételes vizsgálata alapján becsültük. A KEHOP Plusz keretében az ipari területek és szennyezett talaj rehabilitációjára szánt források 80%-át tekintettük VKI intézkedésnek.

A természet és a biológiai sokféleség védelme, természeti örökség és erőforrások, zöld és kék infrastruktúra fejlesztését szolgáló KEHOP Plusz intézkedések 80%-át, a DIMOP Plusz keretében megvalósuló hasonló célú intézkedések 50%-át vettük alapul.

A KEHOP Plusz 3. prioritásában a NATURA 2000 területek védelme, helyreállítása és fenntartható felhasználása intézkedés keretében megvalósuló projektek 25% kimondottan vízgazdálkodási, vizes élőhely célúak.

A HET „D” komponensének minden elemét 100%-ban VKI intézkedésnek tekintettük.

A KAP Stratégiai Terv költségbecslése

A KAP Stratégiai Terv pénzügyi jellemzőit a 8‑25. táblázat mutatja be.

8‑25. táblázat: A KAP Stratégiai Terv pénzügyi jellemzői (2021–2027) és a várható hozzájárulás mértéke a VKI célokhoz

Intézkedéscsoportok	VP+	KAP Stratégiai Terv			Összesen	VKI arány az intézkedésben
	2021-2022	2023-2027	Arány a Pillérben	Változás 2014-2020	2021-2027
	mrd Ft	mrd Ft	%	%	mrd Ft	%	mrd Ft
I. Pillér		2 421
Agrárökológiai alapprogram AÖP		363	15,00%		363	100%	363
Termeléshez kötött támogatás CISS		363	15,00%		363	5%	18
II. Pillér		2 838				25%
1. Gazdaságfejlesztés
Mezőgazdasági üzemek fejlesztése	700	649	22,9%	283%	1349	10%	135
Mezőgazdasági vízgazdálkodás	20	70	2,5%	177%	90	20%	18
Kockázatkezelési rendszer fejlesztése	75	35	1,2%	139%	110	10%	11
2. Környezet- és klímavédelem					0
Agrár-környezetgazdálkodás (AKG)	200	471	16,6%	166%	671	50%	335
Ökológiai gazdálkodás támogatása	35	73	2,6%	78%	108	100%	108
Egyéb környezeti és klíma beavatkozás	40	155	5,5%	250%	195	75%	146
Erdészeti beavatkozások	25	231	8,1%	140%	256	75%	192
3. Vidékfejlesztés
Kistelepülések infrastruktúra fejlesztése	70	85	3,0%	84%	155	10%	15
Agrártudás és innovációs rendszerek	0	148	5,2%	347%	148	10%	15
Összesen	1165	2 637			3808		1 356

A Vidékfejlesztési Program vízvédelmi célokhoz történő hozzájárulása a korábbi időszakban (2014-2020 között) mintegy 558,4 milliárd Ft-ra tehető. A KAP Stratégiai Terv várható hozzájárulása pénzben kifejezve mintegy 1356–1692 milliárd Ft, alapvetően az önkéntes agrár-környezetvédelmi jövőbeli vízvédelmi előírásainak és szabályrendszerének függvényében (annak 50%-os vagy 100%-os elszámolását figyelembe véve). Az AKG-ban a vízvédelmi szempontok érvényesítésének növelésével az AKG hatásossága lényegesen javítható. Amennyiben a hektáronkénti kifizetések változatlanok maradnak, akkor a megemelt AKG támogatás mintegy 1,2 millió hektár mezőgazdasági terület támogatását teszi lehetővé 5 éves időszakra, miközben összes nitrogén és/vagy összes foszfor tápanyag-terhelés miatt nem jó állapotú víztest vízgyűjtőjén mintegy 1,98 millió hektár szántóterület található. Általánosságban azonban megállapítható, hogy nem feltétlenül szükséges a teljes vízgyűjtő területre ilyen intézkedés bevezetése, hanem a legfontosabb „hot-spot” területekre célszerű koncentrálni (pl. ahol az erózió kockázata magas). A tervezett beruházásoknál pedig alapvető fontosságú, hogy fenntartható, komplex, rendszerszemléletű vízgazdálkodási és vízvédelmi célokat szolgáló fejlesztések valósuljanak meg.

VGT3 összesített költségbecslése

Az intézkedési program EU támogatásokhoz kapcsolható költségbecslését támogatott intézkedésekre bontva az alábbi 8‑26. táblázat foglalja össze. Az Operatív programok és a KAP Stratégia különböző árfolyammal számol, az OP-k 350Ft/euró, a KAP 365 Ft/euró. Egyelőre az árfolyamon nem változtattunk.

8‑26. táblázat: Az EU támogatások segítségével megvalósuló VGT intézkedések költségbecslése

		EU és hazai központi forrás (mrd Ft)
Támogatott intézkedések	Kapcsolódó VGT intézkedési csomag	OP kód	KEHOP Plusz	TOP Plusz	MAHOP Plusz	DIMOP Plusz	HET/RRF	KAP 2020+	Összesen
Szennyvízgyűjtés és -kezelés	1, 8, 21	65	100						100
Emberi fogyasztásra szolgáló víz biztosítása (kitermelés, kezelés, tárolási és elosztási infrastruktúra, hatékonysági intézkedések, ivóvízellátás)	8,13,21	62	27						27
Hidromorfológiai intézkedések (vízgazdálkodási projektek: árvíz, dombvidéki vízrendezés stb. VGT célokat is szolgáló része)	5,6,7,	58	97				42		139
Vízgazdálkodás és a vízkészletek megőrzése (ideértve a vízgyűjtő-gazdálkodást, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz kapcsolódó meghatározott intézkedéseket, az újrafelhasználást, a szivárgás csökkentését)	5,6,7, 21, 24, 25, 26, 27	64	100			17	0,2		117,2
Ipari területek és szennyezett talaj rehabilitációja	4	73	10						10
A természet és a biológiai sokféleség védelme, természeti örökség és erőforrások, zöld és kék infrastruktúra	1, 5,6,7, 8,13, 32, 28,29	79	59	70		5			134
A Natura 2000 területek védelme, helyreállítása és fenntartható felhasználása	28,29	78	8				2		10
Halgazdaság	19, 20				7				7
Agrárintézkedések	2, 3, 8, 12, 13, 17, 22, 23							1 356	1 356
Összesen			401	70	7	22	44,2	1356	1900,2

 

A KAP és az OP intézkedésekben a becsült VGT ráfordítás összesen várhatóan 1900,2 milliárd Ft lesz, szemben a VGT2 intézkedési programjának végrehajtására becsült 1360 mrd Ft-tal. Jelenlegi becslések szerint közel 40%-kal magasabb lesz a VGT3 költsége. A KAP VGT intézkedéseinek összege a teljes ráfordításnak mintegy 70%-a.

A 2023-ig tartó II. Éghajlatváltozási Cselekvési Terv számos a vízgazdálkodáshoz és a VGT-hez kapcsolódó feladatot határoz meg, de azokat a különböző egyéb forrásokból, jellemzően OP-kból kell finanszírozni.

Jelenleg nem ismertek az EU által is támogatott egyéb lehetséges finanszírozási lehetőségek, a tisztán hazai források sem.

Az ipar és egyéb gazdasági vállalkozások általában saját forrásból kell, hogy megoldják a környezetvédelmi, így a vízvédelmi feladataikat is. Ezt kedvezményes hitelek, zöld kötvény, egyéb banki pénzügyi források segíthetik, illetve ösztönözhetik. A beruházások ösztönzésének általános módja a támogatások mellett a privát források mobilizálása, a befektetés és hitelezés. Kiemelten fontos a VGT3 szempontjából a mezőgazdaság, a megújuló energia és az ipari vízvédelem és általában a vízgazdálkodás területén a források bővítése összhangban a zöld banki finanszírozással.

A természetvédelmi célú LIFE pályázatokból várhatóan legalább annyi forrás jut vizes célokra, mint a korábbi időszakban (3-4) mrd Ft.

---